Egy pici nappali a budapesti forgatagban, a Széll Kálmán téren. Asztalok, székek, polcok, könyvek, mécsestartók, vázák, növények és egy állólámpa, ezek díszítették a „szabadtéri szobát”. A bútorok mellett méretes tábla: kamerával megfigyelt terület. Még arra is figyelmeztetnek, hogy a felvételek bizony az interneten landolnak.
A K&H reklámja valós szereplőkkel
Úgy látszik, ez mégsem tántorította el az új holmikra éhes járókelőket. Vittek mindent szépen sorban, volt aki egy aprócska cserepes növénnyel sietett el a helyszínről, de olyan is akadt, aki minden probléma nélkül felszállt a villamosra új szerzeményével, egy dizájnos ülőalkalmatossággal, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna.
Egy óra nyolc perc alatt csaknem minden köddé vált, az utolsó percekben csak egy kupac könyv és pár képkeret árválkodott az aszfalton, végül azokat is „megszánta” valaki.
Tényleg mindenki lop?
Végh József 2010-ben így nyilatkozott a (ruhabolti) lopások lélektani hátteréről az atv-nek: “A fiatalok és az unatkozó úriasszonyok körében divat lopni, egyfajta izgalmat visz például utóbbiak életébe. Nyilván motiváció lehet az anyagi előny is, hiszen ha szeretne az illető valamit, de nincs vagy nem akar rá pénzt szánni, akkor egyszerűbb ellopni. És számításba jöhet a kleptománia is, bár aki ebben a betegségben szenved, nem elsősorban ruhaboltokban éli ki hajlamait.”
A felvételen is látszik, hogy az első eltulajdonító után meglódul a lopási kedv – ha más lop, akkor nekem is szabad. Ez a “mindenki teszi, én miért ne?”- mentalitás, a tömeg logikája. Ha egy országban a lopás bizonyos keretek között elfogadott, akkor mindenki feljogosítva érzi magát, hogy pl. a köztulajdont megdézsmálja.
Persze a hirdetés ott csúsztat, hogy bár a köztéren lerakott “gazdátlan” tárgyaknak lába kél (amúgy a gazdátlan itthon inkább azt jelenti “senkié, tehát az enyém is lehet” nem pedig “nem az enyém, tehát nem veszem el”), azért ez nem egyenlő azzal, hogy bárki betörne bárkihez. Ugyanis az egyértelmű (elkerített, bezárt, felcimkézett stb.) magántulajdont sokkal jobban tiszteli a társadalom nagy többsége.
