Sándor levele nem igényel sok kiegészítést… Talán csak annyit, hogy nem történt csoda; mindössze az, hogy néhány ember úgy viselkedett, ahogy mindig, mindannyiunknak kellene. Ha mindig, mindannyian így viselkednénk, no, az már felérne a csodával.
2013. február 11-én, délután fél négy körül szálltam le a metróról az Újpest-Központ végállomáson. Tíz perc múlva a villamoson döbbentem rá arra, hogy a laptopomat a metrókocsiban felejtettem.
Kétségbe esve rohantam vissza a forgalmi irodába! Akkor történt a csoda: a becsületes metróvezető, 16 óra 46 perckor leadta a laptopot, amit egy úgyszintén becsületes utas adott oda neki. A laptopot az utas az üres vagonban találta meg a metró végállomási megfordulása után.
Ezt a csodálatos történetet az állomási diszpécser és a biztonsági őr mondta el nekem, miközben visszaadták az elvesztett számítógépet.
Ezúton mondok hálás köszönetet mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy visszakapjam az elvesztett laptopot. Személyesen szerettem volna megköszönni, de azt mondták, ez nem lehetséges. Ezért azt javasolnám, hogy a becsületes BKV-dolgozókat nyilvánosan dicsérjék meg és kapjanak pénzjutalmat is.
A becsületes megtalálónak külön köszönöm és gratulálok, emberségből jelesre vizsgázott. Amíg ilyen emberek vannak közöttünk – minden probléma ellenére – bizakodva tekinthetünk a jövőbe.
