Jogszerűség vagy méltányosság? – erre a kérdésre kerestük a választ múlt héten, amikor az ellenőrök pótdíjaztak egy bérlettel, diákigazolvánnyal rendelkező utast, aki elmulasztotta ráírni a szelvényre az igazolványszámot. Mai történetünk is hasonló.
Olvasónk – állítása szerint – véletlenül kétszer érvényesítette ugyanazt a jegyet, hibáját elismerte. Mint írja, nem vette észre, hogy gyűjtőjegye egyik darabját már kezelte. (Ilyen előfordul, van, hogy a gép halványan nyomtatja rá a számot.)
Történetünk névtelenséget kérő szereplője felajánlotta, hogy újat lyukaszt, illetve egy kezeletlen jegy kitépését a tömbből. Ezt az ellenőrök – egyébként a szabályzatot betartva – nem fogadták el.
A kérdés most is ugyanaz: gyakoroljon-e a BKK valamilyen módon méltányosságot azokkal az utasokkal szemben, akik nem akarnak bliccelni, csak figyelmetlenek. A bizonyítás kétségkívül nehéz…
Friss nyugdíjas vagyok, 2012 december 21-én megszűnt a munkaviszonyom és kértem nyugdíjazásomat. 40 évet becsületesen ledolgoztam. A Nyugdíjbiztosító megküldte a határozatot, a Nyugdíjfolyósítótól még várom a nyugdíjas igazolványt. Nyugdíjas bérletszelvényt addig nem vettem, míg nem tudom igazolni. Mindezt azért írtam le, hogy értse a problémámat.
Decemberre vettem bérletet, gondoltam a januárt átvészelem tömbjeggyel, míg az igazolványom megérkezik. Közelebbi helyekre meg gyalog járok. Történetem a következő.
2013. január 21-én reggel 8 órakor férjemmel szemvizsgálatra mentünk. Az Arany János utcai megállóban szálltunk fel a metróra. Kezeltem a tömbjegyből a következőt, amit felszálláskor egy köszönömmel nyugtáztak.
Leszálláskor a Corvin-negyednél ellenőrök vártak. Gyanútlanul mutatom a jegyet. Itt kiderült, hogy az előzőleg egy trolin kezelt jegyet kezeltem újra. Az ellenőrnő látta a jegyen, hogy az Arany János utcánál szálltam fel. Szándékom, hogy kezelek jegyet, ott volt. (A BKK automatái hol bélyegeznek, hol lyukasztanak, hol pedig bélyegeznek és kiharapnak a jegyből. A trolin a gép csak bélyegez.)
Figyelmetlen voltam, az előttünk álló vizsgálat miatt talán feszültebb is. Elismertem a hibámat, kértem hadd lyukasszak ott egy jegyet vagy tépjen ki egy kezeletlent. “Nem fogadhatom el” – volt a válasz. Akkor fizessek. Mondtam neki, nincs nyolc ezer forintom. (Nem volt sem a pénztárcámban, sem a zsebemben, sem a táskámban. Nem hordok magamnál készpénzt, csak bankkártyát.)
Máris odaintette a sárga mellényeseket, a biztonság kedvéért kettőt! Ekkor – a mellényesek szerint – már háromszor kezelt jegyem volt, bár nekik nem az a feladatuk, hogy az utast, engem szapuljanak. Nekik is említettem nincs nyolc ezer forintom. Ekkor a nő már rendőrrel fenyegetett. Mutassam az igazolványomat, vagy hívja őket is!
Nem tudom mi ilyenkor a teendő! Nyilván a nőnél nem tudok kártyával fizetni és nincs minden állomáson bankautomata! Nem kaptam felvilágosítást! Csak megvetést és fenyegetést. Fizettem volna, de nem volt nálam készpénz. A megoldás: kiállított egy csekket 16 ezer forintról!!!
Mélységesen felháborít az, ahogy bánt/bántak velem. Az első pillanattól ellenségesen viselkedett az ellenőr. Ezek szerint én egy gonosz, szándékomat előre kitervelő, galád ember vagyok…
