Dánielnek 320 forintba, egy vonaljegy árába került, hogy nem tudott napjegyet venni a BKK egyik jegypénztárában. Olvasónk vélhetően nem ettől fog éhen halni, de felvetése jogos: miért nincs a közlekedési központ felkészülve arra az esetre, ha elfogy egy bizonyos jegy- vagy bérlettípus.
Sosem hittem, hogy egyszer írni fogok Nektek. Most mégis megteszem. 2012. november 15-én 17 órakor a Gyöngyösi utcai megállónál szerettem volna napijegyet vásárolni.
– Jó napot kívánok, egy 24 órás jegyet kérnék mostantól.
– Nincs.
Ezután buta vidékiként feltettem egy ártatlan kérdést:
– Ilyen kis jegypénztárakban nem árulnak napijegyet?
A flegmán (bunkón???) érkező válasz nem csak a hangsúly miatt lepett meg:
– Azért nincs, mert elfogyott!
Kínomban felnevettem, és lyukasztottam a nálam lévő vonaljegyet, majd eredeti terveimtől eltérően a Deák térig mentem, mert bíztam abban, hogy ott lesz napijegy. Szerencsém volt, tudtam vásárolni. Két napot vártam, de a kérdések azóta sem hagynak nyugodni:
– Hogy engedheti meg magának egy naponta több millió ügyfelet kiszolgáló cég, hogy ilyen előforduljon?
– Akkora szervezést igényel néhány tömb leszállítása?
– Vagy esetleg senki nem törődik vele, ha fogyóban van a készlet?
– Milyen gyakran fordul ez elő?
– Ha mondjuk ez történetesen 2 külföldi házaspárral történik meg, akkor ők milyen hír visznek rólunk, országunkról?
És végül:
– Ha én jegy nélkül utazom, és így megkárosítom a közlekedési vállalatot 320 forinttal, akkor nekem több ezer forintos büntetést kell fizetnem. Most, hogy a cég károsított meg engem 320 forinttal, milyen kártalanításra számíthatok?
