A közelmúltban egy 30 év körüli férfi akadt fenn az adóhatóság ellenőrzésén. Ő vállalkozók szorult helyzetét kihasználva nyújtott nagy összegű kölcsönöket. Luxuséletet élt, ingatlanokat szerzett meg, drága autókat vett, értékes lakásépítésbe kezdett.
Az adóvizsgálatnál azt nyilatkozta, hogy létminimum alatti jövedelemből él, anyjától kapott kölcsönből, valamint a korábban általa másoknak nyújtott kölcsönök vizsgált időszakban történő visszafizetéséből fedezte nagy értékű ingatlanvásárlásait és a gyakran cserélt luxusautókat. Ugyanakkor az elköltött összegek eredetét nem tudta hitelt érdemlően igazolni.
Hasonlóképpen járt egy, a már nyolcvanas éveiben járó, őstermelőként is tevékenykedő férfi, aki négy év alatt 30 millió forint kölcsönt nyújtott csaknem húsz magánembernek, miközben ez idő alatt – bevallása alapján – összesen 4,5 millió forint jövedelemmel rendelkezett. A kölcsönök összege változó volt, előfordul 100 ezres és milliós nagyságrendű is.
A kamatok a futamidő és kölcsön összegének függvényében változtak, volt olyan eset, ahol a 60 százalékot is elérte.
Az uzsorások terhére fejenként mintegy 8 millió forint adóhiányt, csaknem ugyanekkora nagyságú adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg a NAV.
