Megkezdődött annak a fiatal orvosnőnek a pere, aki nem ismerte a vércukorszintmérő műszer jelzéseit, ezért cukros vizet itatott egy idős cukorbeteg férfivel. A beteg néhány órával később meghalt.
Pénteken többi közt szakértőket hallgatott meg a bíróság. Véleményük szerint a rezidens nem is láthatott volna el önállóan, felügyelet nélkül ügyeleti munkát a XIX. kerületben, még egy ambuláns lapot sem tölthetett volna ki. A tárgyaláson a vádlott szavaiból kiviláglott, hogy Kispesten ez nem rendhagyó eset.
A vallomásokból az is kiderült, hogy az egyik – egészségügyi végzettséggel nem rendelkező, ám a mentőszolgálatnál is dolgozó – ügyeleti gépkocsivezető gyakorlottabb volt a vércukorszintmérő műszer használatánál, mint maga az orvos, aki nem ismerte fel, hogy a műszer “HI” (high) jelzése magas értéket jelez, nem pedig hibaüzenet.
A jelenleg is orvosként dolgozó nő arra hivatkozott, hogy a műszer használatára az egyetemen nem tanították meg, és arra a kerületi orvosi ügyeletet biztosító egészségügyi szolgáltató cég sem készítette fel.
A tárgyaláson az ügyészség ismertette a vádiratot, amely szerint a beadott cukros oldat és a beteg halála között “részoki összefüggés” van, ám annak mértéke nem állapítható meg, mivel a magas vércukorszint részben a természetes okú alapbetegség eredményeként alakult ki.
A meghallgatott szakértők azonban úgy nyilatkoztak, a szakmai hibát nem azzal követte el, hogy cukros oldatott itatott, hanem azzal, hogy nem várta meg annak hatását, így a beteg nem kaphatott gyors kórházi ellátást.
A korábban a sajtóban is nagy visszhangot kapott, a pénteki tárgyaláson is élénk médiaérdeklődést kiváltó eset 2011. február 7-én hajnalban történt, amikor egy idősebb inzulinos cukorbeteg férfi rosszul lett, a hozzátartozók mentőt hívtak. A mentőszolgálat azonban a hívást a kerületi orvosi ügyeletre irányította, ahol éppen a rezidensként dolgozó, későbbi vádlott látott el szolgálatot.
Az orvost két ízben is riasztották. Az első alkalommal két műszerrel sem tudta megállapítani a beteg magas vércukorszintjét, mert a készülékek “HI” jelzéseit hibaüzenetnek gondolta. A hozzátartozók sem ismerték a HI jelet, mert korábban a betegnek inkább alacsonyabb vércukorértékei voltak, így ezzel a jelzéssel még nem találkoztak.
A férfi élettársa az orvosnak azt mondta, hogy a beteg előző nap nem adta be magának az inzulint, mert hányt, lázas is volt, és korábban alkoholt fogyasztott, továbbá nemrég elhunyt édesanyját gyászolja. Az orvos azt gondolta, hogy a betegnél gyászreakció áll fenn, valamint hogy a műszerek rossz működését az alkohol, vagy a korábbi vérszennyeződések befolyásolhatták. Az orvos cukros vizet itatott a beteggel és nyugtató injekciót adott be neki.
Amikor az orvos elment, a beteg állapota rosszabbodott, látási zavarai támadtak, félrebeszélt, ezért a hozzátartozók újra kihívták az ügyeletet. A riasztást azonban lassította, hogy a mobiltelefonról elfogyott az “egység”, így azt előbb fel kellett töltetniük a közeli boltban. Ismét megmérték a férfi vércukorszintjét, ám a műszer ismét HI-jelzést adott. A gépkocsivezető ekkor figyelmeztette az orvost, hogy a HI nem a műszer hibáját jelzi, hanem azt, hogy “mérhetetlenül magas” az érték, mint utóbb kiderült 33 feletti, ami azonnali kórházi kezelést igényelne. Az orvos ekkor a mentőszolgálattól esetkocsit kért a helyszínre, ám a férfi még az autóban elvesztette az eszméletét és meghalt.
Az orvos megpróbálta visszakérni az első alkalommal kitöltött ambuláns naplót, ám az élettárs nem adta oda neki. Az ügyvéd azzal védte a nőt, hogy rezidensként, lényegében gyakorlat nélkül végezte az ügyeleti munkát, és ez – szavai szerint – a rezidensképzés “problematikája”. A per szeptember 13-án folytatódik.
