Olvasónk egy “jó, hogy nem csukta rám az ajtót” mondattal jelezte a várbusz vezetőjének, hogy szerinte hülyeség az indulásjelzőt akkor működtetni, amikor még bőven vannak le- és felszálló utasok. A buszosnak ez nem tetszett. Megvárta az utast a zebránál, majd amikor át akart kelni padlógázt nyomott:
Kedves BKV-figyelő!
Tegnap (11. 11.) este a férjemmel hazafele a várbusszal mentünk a Moszkva térre. Rengeteg csomagunk volt (mindkettőnknél 3-4), így utoljára maradtunk leszállónak. A buszvezető már akkor zárta volna az ajtókat (gondolom ismerik ezt az “ajtók mindjárt záródnak hangot”), mikor még bőven a busz belsejében voltunk (és még sokan mások), ami mindig felbosszant, mivel már többször csukták így rá a lábamra, táskámra az ajtót. A várbusz egy kisbusz, elég jól lehet látni, hogy ha valaki csomagokkal próbál leszállni, felesleges ezzel félelmet kelteni és sürgetni, nyilván a körülményekhez képest sietni fog. De ezt biztos nem írnám meg, hiszen ez teljesen mindennapos. Azt viszont leszálláskor megjegyeztem félhangosan elég mérgesen, hogy “jó, hogy nem csukta rám az ajtót”.
A buszvezetőnek bőven lett volna ideje továbbmenni, ám a zebra előtt lefékezett, és bevárt. Bár nem szeretek buszok előtt átmenni, de nagyon egyértelműen megállt, így elindultam. Ahogy a zebrán néhány lépést tettem a buszvezető padlógázt adott, és majdnem elütött (gondolom bosszúból amiért beszóltam), bár nagyon jó látta, hogy megyek át. Végülis én előre ugrottam, a férjem meg hátra, hogy ne üssön el. Nem szabadna buszt vezetnie annak, aki azt élvezi, hogy félelmet kelt az emberekben. Ez a várbusz 8.45 körül ért a Moszkva térre, és a rendszáma BPO-694 volt.
Üdv, Egy utazó, aki ezentúl inkább biciklivel jár
