Olvasónk Budapest bérletet (9400 Ft) és HÉV kiegészítő bérletet (10600 Ft) szeretett volna venni, pont 20 ezer forintot vitt magával. A pénztáros kiadta a Budapest bérletet, majd a kiegészítő bérletet is, amin 10400 forintos ár volt feltüntetve, ami kézzel volt ráírva. Az utas betette a pénzt a tálcába, amit a pénztáros nem akart visszaadni, sőt, még kért, mert a végösszeg 34300 forint volt. Hogy hogyan jött ki ez az összeg, talán sosem fogjuk megtudni. Olvasónk a többi pénztárhoz várakozót is bevonta a veszekedésbe, így nagy nehezen visszaszerezte a pénzét.
Sziasztok!
Szeretném megosztania nagyközönséggel a mai kis kalandomat a BKV egyik pénztárosával.
2009. 07. 27-én útnak indultam Budapestre a Ráckevei HÉV-en. Ezzel még nem is volt gond. Vágóhídra érve célba vettem a pénztárt, hogy beszerezzem az első felnőtt havi bérletemet életemben. A pesti bérlet árával teljesen tisztában voltam, utána is jártam, 9400 Ft, de mivel nem fővárosi vagyok, Milleniumteleptől külön bérletet kell vennem.
Odasétáltam tehát az üvegablakhoz, ahol egy nyugdíjas kor felé tartó hölgy fogadott. A pesti bérlettel még nem is volt gond, utána kértem szépen a Szigethalom-Milleniumtelepre szóló bérletem. Ekkor jött a sokk.
A hölgy kimondta a számot amire először azt hittem, csak a kora reggeli fáradtság és a háttérben zúgó autók okozta illúzió. 20.000 Ft-ot nyújtottam be a kis “tányérkán”. De nem, sajnos jól hallottam a számot. Az összeg 34.300 Ft volt.
Először is visszamondtam a hatalmas összeget, hogy meggyőződjek valóban nem-e én vagyok a süket. A hölgy bólogatott. Ledöbbentem. Régebben diákként megszoktam, hogy jóval kevesebbe kerül a HÉV bérlet, mint a Budapest határain belülre szóló, már csak emiatt is drámainak tűnt az összeg. A tétovázásomra a hölgy makacsul követelte a maradék pénzt. Node akár ennyi, akár nem, nálam ennyi pénz nem volt, ezt közöltem is a hölggyel, aki erre felháborodva közölte, hogy márpedig ez ki van töltve, nem áll módjában visszavenni. Namost a pénzem ugye benn volt nála, tehát én sem hagyhattam ott csak úgy. Kezdődött hát a csiki-csukizás. Ő nem akarta visszavenni a jegyet, nekem meg sajnos nem ugrálnak elő a pénztárcámból a tízezresek. Addig-addig mondta amíg kezembe nem vettem a bérletet, hogy jobban megnézzem. A frappánsan piros tollal áthúzott régi ár mellé 10.400 Ft volt firkálva. A hölgy eközben azt ecsetelte, hogy az árakat nem ő szabja meg. Hát ha valóban nem, akkor szégyen és gyalázat hogy egy összeadásra is képtelen embert alkalmaznak ilyen munkára. Én nem tudom, hogy zsebre dolgozott e a hölgy, vagy valóban csak a matematika okoz neki gondot, de mélységesen fel vagyok háborodva, bármelyik eshetőséghez volt szerencsém.
A sor persze közben egyre nőtt mögöttem. Ezt használtam ki. Megjegyeztem neki, hogy nem csak engem tart fel, hanem még vagy 5 embert, akik erre a mondatra akarva, akaratlan talán csak reflexből de bólintottak, és már nemcsak engem figyeltek, hogy ugyan miért kiabálok olyan hevesen, hanem rá is. Ekkor kis gondolkodás után a hölgynek hopp, varázsütésre eszébe jutott, hogy dehát vissza tudja venni ő azt a jegyet, csak kezelési költséget kell felszámolnia! Egy pillanatra ismét ledöbbentem. Még én fizessek azért amit nem kérek? Énnekem kéne felháborodva lennem, és fel is vagyok, amiért szürreális összeget próbáltak tőlem elkérni azért a két darab vacak papirosért. De egye fene, ott van nála a pénzem, mire vár, csinálja. A koleganőjétől kell kérnie hozzá papírt, mondta, majd felpattant és átsietett a másik üvegablakhoz. Egy perc múlva visszatért, visszavette a nem kívánt bérletet, és végre én is megkaphattam a visszajárót, a Budapesti bérletet, illetve a kezelési költség fedőnevű sajtfecnit.
Arra persze már később döbbentem rá, hogy mindeközben utazási igazolványt nem szereztem be. De szerencsére az ellenőrök kedvesebbek voltak, amikor látták, hogy mától szól a bérletem, csak egy kis dorgálással megúsztam, hogy majd legyen meg. Illetve később a Népligetben lévő pénztáros készségesen elmagyarázta mit hogyan és merre. Ezzel is arra szeretnék célozni, hogy nem lehet egy kalap alá venni a BKV dolgozóit. Mindamellett aki eddig átsiklott a vásárlásnál a számok felett, akár az ár, akár a visszajárót illetően, az legyen figyelmesebb. Talán ha aznap nálam is több pénz lett volna, készséggel kifizetem a 34.300 Ft-ot, és csak később döbbentem volna rá, hogy ácsi.
Mindemellett sajnálom azokat a tisztességes embereket, akik nem kívánnak lopni, zsebre játszani mástól és munka nélkül vannak, amíg az ilyen pénztáros aki lehet csak összeadni nem tud, ott ül az üvegablak mögött, és csak rontja a BKV amúgy sem dicsért hírét.Mindemellett ezúton szeretném megköszönni, hogy megoszthattam a személyes tapasztalatomat, véleményemet!
Üdvözlettel: S.E.
