Egy buszvezetővel beszéltem a minap a takarításról és a kollégái munkához való hozzáállásához. A beszélgetés előtt előkerült a járművek állapota is, és a rongálás. Arra kerestem választ, hogy a járművezetők egy részét miért nem érdekli, ha éppen mögötte bontják a buszt, és miért vonják meg a vállukat, ha az utas szól nekik az esetről. A válasz az volt, hogy valószínűleg azért nem foglakoznak az utastérrel, mert nincs meg bennük az érzés, hogy övék lenne a busz. Vannak olyan vezetők, akik a fülkét sem takarítják ki maguk után, ha nem ülnek vissza a buszba. Régen más volt. Minden buszhoz tartozott 1 vagy 2 sofőr, akik mindig ugyan abba a buszba ültek. Kicsit úgy érezték, hogy az a busz az övék, ezért vigyáztak is rá. Jó lenne ezt a rendszert visszaállítani.
De nem csak a vezetők, az utasok sem vigyáznak a rendre. Szombaton este a 173E vonalán közlekedő egyik Ikarust firkálták fiatalok. Csak egy utas mert nekik szólni, az utasok, és a buszvezető is tűrte a rongálást. Többit leírja az utas:
Kedves BKV Figyelő!
A mai napon (2009. június 6. szombat) este a Ferenciek tere és a Keleti pályaudvar között a 173E járatot vettem igénybe. (frsz. BPO-422, az eset 22:05 körül történt).
A Blaha Lujza téri megállóhelyen egy 6-10 fős “baráti társaság” szállt fel az amúgyis zsúfolt több külföldi turistával közlekedő járatra. Indulás után előkerültek a tollak, majd 4 fiatal elkezdte firkálni a 3-as ajtó ablakait, a csukló környékét valamint az elválasztó üveglapot. Nagyobb hangerővel a 4es ajtótól kiabáltunk rájuk, hogy reméljük hoztak hígítót is, hogy lemossák utána, természetesen eredménytelenül.
Ezek után próbáltam az esetről a csatolt fényképet készíteni, ami sajnos a zsúfolt buszon a Rákóczi úton nem igazán sikerült. Erre az egyik fiatal , “Faszopó köcsög fényképez minket” felkiáltással szólt a társaira, akik ezek után abba hagyták a “kihelyezett rajzórát.” Ezek után ők is elkezdtek hátrakiabálni, hogy eltörik a gépet, meghalok stb. A Keletinél leszállás után a járdán előre siettem a járművezetőhöz tájékoztatni az esetről, aki az egészre vállat vont, majd továbbhaladt, a járatán továbbra is a rongálókkal. Az utazóközönség közül természetesen senki nem szólt közbe, még a közvetlen közelükben utazók sem, csak néhányan dörmögtek rájuk valamit.
Megszokott dolog, hogy nap mint nap ilyen járművekkel kénytelen az ember utazni, de az ilyen jellegű hozzáállás korántsem nevezhető szolgáltatás központúnak. A fizető utas (éves bérlettel rendelkezem) ne várjon mást, a nem fizetőnek meg minden szabad, a külföldiek pedig megismerhették Budapest Magyarország arcát.
Üdvözlettel: M41-2330
