Ismerjük a hülye utasok azon fajtáját, akik indulásjelző megszólalása után, a záródó ajtók közé vetik magukat, majd hangosan anyázzák a buszvezetőt, ha a félig kilógó testükkel a busz kiáll a megállóból. Olvasónk is egy ilyen utassal találkozott. A rézbőrű csoport persze a buszvezetőre támadt, majd a buszt is megrongálták, hogy megmutassák, ki itt a főnök:
Kedves BKV-figyelő!
ez ma (2009.02.05) történet meg velem, 18 óra tájban, a Keletinél a 7-es buszok megállójában (Blaha felé): Piros hetes a megállóba érkezik, emberek leszállnak-felszállnak, buszvezető csenget majd csukná az ajtókat – ám ekkor egy négytagú rézbőrű csoport egyik magas IQ szintű tagja beteszi a lábát a csukódó ajtóba, hogy így érje el, hogy ő még felszállhasson.
Nem volt a busz semmiben sem különleges, inkább tele volt, mint üres, és ingyen sem osztogattak semmit az utastérben. A következő “piroshetes” már mögötte is volt, az után pedig fekete is jött.
Emberünk mégis nagyon fel akart szállni, és a vezető annyit hibázott, hogy nem kísérte figyelemmel végig a tükörből, amíg az összes ajtó becsukódik + 2 perc várakozás a biztonság kedvéért, hanem már állt is volna ki a megállóból (mint már említettem, a következő busz rögtön mögötte jött).
Nos, az ajtó csukódott, a ficsúr a lábát még berakta, és azt az ajtók közrefogták. Elkezdett óbégatni, hogy a lába (ki nem vette volna), társai rohannak és a tőlük megszokott ordenáré stílusban szintén óbégatnak, hogy a lába, meg, hogy álljon meg (szóvirágokat most lehagytam), dörömbölnek a busz oldalán. A busz ment 2 métert, majd azonnal megállt, ajtók kinyíltak. A kisebbségi csoportban felbuzgott az érdekérvényesítő hajlam, hiszen négyen voltak, és egyszerre rohantak az első ajtóhoz a vezetőre törni a fülke ajtaját. Valamiben sikerült is kárt tenni, mintha egy válaszfal-ablakelemet kivertek volna a helyéből – ezt nem láttam jól, a balhé sűrűjébe meg nem mentem bele.
A buszban kár történt vagy nem, mindenesetre sikerült feltartaniuk pár perce, csináltak egy kis hangulatot. Közben sokan átszálltak a mögötte álló másik piroshetesre, mert úgy nézett ki, hogy ebből nem nagyon lesz hazaérés. Gazsiék is felszálltak arra, miután kibalhézták magukat, gondolom az így heringesre megtömődött busz többi utasa ezt kellett, hogy hallgassa még egy ideig. Az “anyagyilkos” vezető közben le is szállt (úgy tűnt, hogy ehhez kellet félreraknia a kiesett üveget) és hátrament, hogy megnézze ténylegesen mekkora a baj – de addigra már a hátsó buszon volt mindenki, az zárta az ajtókat és indult ki a megállóból.
A lényeg, hogy a régi mondás: “ha a hülyeség fájna, ordítana” beigazolódott, ezek hülyék is voltak és ordítottak is, kár, hogy fájni nem fájt nekik jobban, mert megérdemelték volna, amiért partizánakciókkal akarnak megállásra bírni egy olyan buszt, amiből a következő már ott is volt.
Most úgy tűnhet, rasszista vagyok, és lehet, hogy tényleg. Ugyanebből a törzsből szalajtott emberek szoktak a buszon úgy szotyizni, hogy szerte-széjjel köpködik a héját, meg mobiltelóról “zenét” hallgatni úgy, hogy azzal mindenkit boldogítanak.
Hülye bármilyen embere lehet persze, de ez nekem jól szemléltette, hogyan lehet kiforgatni egy szituációt úgy, hogy áldozatnak tűnjön az, aki igazából a helyzet előidézője.
Üdv: John Goodwin
