A jelenlegi árazási szinteken már nem igazán vonzóak az üzleti célú ingatlanok a befektetők többsége szerint, míg az IT szektorba és az egészségügybe történő befektetések jól jövedelmezhetnek a közeljövőben – derül ki a befektetői körben végzett felmérésből.
A könyvvizsgáló és tanácsadó cég év elején a magyarországi tranzakciós piacról készített felmérésekor több mint 20, meghatározó pénzügyi, illetve szakmai befektető képviselőjét kérdezte meg.
Jelzésértékű, hogy míg 2017-ben a hazai befektetések 2,7 milliárd euróra becsült összegének még több mint kétharmadát lehetett az ingatlanpiachoz kötni, addig 2018-ban ez az arány már alig haladta meg a 4,6 milliárd eurós összes befektetés egyharmadát.
Magyarországon egy átlagos tranzakciós folyamat (a lehetséges üzleti partnerek első kapcsolatfelvételétől az adásvételi szerződés aláírásáig) megközelítőleg 6 hónapig tart. Az esetek körülbelül 60 százalékánál nincs versenyhelyzet, az eladó kizárólag egy befektetővel tárgyal.
A kutatás eredményei megerősítik, hogy a stratégiai befektetőnek tekinthető vállalatok leginkább olyan felvásárlási célpontot keresnek, amellyel diverzifikálhatják, illetve jól kiegészíthetik meglévő portfóliójukat. Ezzel szemben a pénzügyi befektetőknél (főleg a magán- és kockázati tőke alapkezelők esetében) a célpont későbbi eladásával elérhető nyereség a domináns kiválasztási szempont.
Más szempontok is hangsúlyos szerepet kaphatnak, például a stratégiai befektetők negyede a pénzügyi befektetőkhöz hasonlóan mérlegeli azt is, hogy az adott befektetéstől később milyen áron tudna megválni. Vagy a pénzügyi befektető azért vesz meg egy céget, mert annak tevékenysége jól összehangolható egy már meglevő érdekeltségével, és együtt majd jobb áron értékesíthetőek.
A legfontosabb a növekedési potenciál
A tanácsadó cég MTI-hez eljuttatott közleménye idézi Palotai Zsoltot, a KPMG tranzakciós tanácsadás részlegének partnerét, aki kiemelte: „a formálódó tranzakciók meghiúsulásának legjellemzőbb oka, hogy az eladó túl magas vételárat vár el. Emellett viszonylag gyakran köthető a kudarc az átvilágítási folyamat során azonosított jelentős problémákhoz és az akvizíciós célpont tranzakcióra való felkészületlenségéhez is”.
Hozzátette: ami a vételárat illeti, a pénzügyi és stratégiai befektetők egybehangzó véleménye, hogy a legfontosabb tényező a növekedési potenciál. A potenciális költségmegtakarítást jellemzően csak a stratégiai befektetők veszik figyelembe. A pénzügyi befektetőknél ez csak akkor lenne érvényesíthető, ha a befektetési portfóliójukban lenne már a célponttal vertikálisan vagy horizontálisan összevonható portfólióelem.
Kiemelt fotó: iStock
