A nemzetközi adózás rendszerében példa nélkül álló, összehangolt intézkedéscsomagját a közelmúltban véglegesítette a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). A 15 cselekvési területet kijelölő úgynevezett BEPS akciótervet az adóalap kreatív csökkentésének és a nyereség kimenekítésének megakadályozására dolgozták ki – derül ki a Mazars összefoglalójából.
Kétéves tárgyalási folyamat több témájának végére került pont szeptemberben, amikor a G20 csoport kezdeményezésére az OECD tető alá hozta akciótervét. A BEPS (Base Erosion and Profit Shifting, adóalap-csökkentés és profitátcsoportosítás) akcióterv kiemelt feladatként határozza meg a valódi tartalom nélküli adóstruktúrák megszüntetését, illetve a nemzetközi információcsere hatékonyságának javítását is.
A tanulmány jól érzékelteti azokat a sarokpontokat, amelyekre kiemelt figyelmet kell fordítanunk. Az OECD törekvése jó irányba halad a transzferár-ügyletek értékelésével kapcsolatban, így számos ország azonnal át is ültette az ajánlásokat nemzeti jogrendszerébe. Ezért gondoljuk azt, hogy Magyarország sem fog hosszasan késlekedni – nyilatkozta Nagy Gabriella, a Mazars Nemzetközi Transzferár Központjának vezetője.
Az akciópontok egyik célja, hogy a transzferár-dokumentációk átfogó és hiteles képet nyújtsanak egy vállalatcsoport működéséről, illetve a csoporton belüli tranzakciók nyomon követhetőségéről annak érdekében, hogy egy adott társaság csoportban betöltött szerepe (vagy éppen tényleges szerephiánya) egyértelmű legyen.
Mivel az OECD transzferár-nyilvántartásokkal kapcsolatos akciópontja már szerves részévé vált a szervezet Transzferár Irányelveinek, mindenképpen széles körben alkalmazni fogják a világ országai is, de jellemzően az eddig megengedőbb gyakorlatot követő tagállamokban fogja felkavarni az állóvizet.
A transzferár-dokumentációra vonatkozó háromszintű struktúra az alábbi elemekből tevődik össze:
- Masterfile: a magyar szabályozás közös nyilvántartásának fődokumentumához hasonló dokumentáció, amely a vállalatcsoport globális működését általánosságban mutatja be.
- Local file: a magyar szabályozás specifikus nyilvántartásának felel meg, amely a vállalatközi tranzakciók részletes bemutatását és elemzését tartalmazza.
- Country-by-country (CbC) jelentés: új dokumentációs elem, amely minden olyan országra vonatkozóan jelentési kötelezettséget ír elő, amelyben a csoport üzleti tevékenységet folytat.
Az elnevezés azt a képzetet keltheti, hogy a masterfile és a local file tartalma ugyanaz lesz, mint eddig. Ez azonban nem így van, hiszen egyes fajsúlyos témák jóval nagyobb hangsúlyt kapnak.
A fődokumentum célja a cégcsoport stratégiájának és általános operatív működésének átfogó bemutatása. Az új iránymutatás megcélozza az olyan területek feltérképezését, mint az immateriális javakkal és a csoportfinanszírozással kapcsolatos tevékenységek. Ennek érdekében megköveteli a fődokumentumtól a szükséges információk mélyebb, részletesebb bemutatását.
Nagy Gabriella hangsúlyozta: nem elég az üzleti folyamatokat és a kapcsolt ügyleteket bemutatni, az ezekkel kapcsolatban létrejött szerződések is a dokumentáció részét kell, hogy képezzék. Ezen a ponton pedig joggal vetődhetnek fel kérdések azzal kapcsolatban, hogy szóbeli megállapodások esetén mi az adózó teendője, illetve mekkora adminisztrációs terhet ró ez a nyilvántartást készítő vállalatokra.
A specifikus nyilvántartás (local file) kötelező elemei közül egyebek közt a vállalatcsoporton belül kötött jelentősebb megállapodásokat, szerződéseket, a csoporton belüli kifizetéseket kell részletesen ismertetni. Tovább szigorodnak a vállalkozási tevékenység és üzleti stratégia, továbbá a kapcsolt felek és tulajdonosi kapcsolataik bemutatásának szabályai.
A cél világos: a részletesebb információ-megosztás segíteni fogja az adóellenőrzéseket, ám a szigorodó dokumentációs szabályozás több problémát is felvet. Kérdés, hogy minden cégcsoport képes lesz-e megadni ezt az adatmennyiséget, bizonyos információk pedig üzleti titoknak minősülhetnek, főleg az olyan kapcsolt felek felé, ahol a tulajdonosi összefonódás alacsony.
