A profi és a szabadidősport manapság egyre komolyabb forráshiánnyal küszködik. Ahhoz, hogy pénzügyi és szakmai értelemben érdemi változások legyenek, nagy szükség lenne egy új, állami sportfinanszírozási szemlélet kialakítására, amelyben a központi szerepet a szerencsejáték-alapú bevételek növelése jelenthetné.
A sportra fordított pénzek forrását jellemzően az állami, az önkormányzati, a szerencsejáték-, a szponzori bevételek, valamint az egyének hozzájárulása jelenti. A mostani válságos időszakban azonban egyre kisebb mértékű állami szerepvállalásra lehet számítani. A szponzorációs invesztíció számottevő növekedése sem prognosztizálható, hiszen a vállalatok marketingkommunikációs költségvetésében a kevésbé számszerűsíthető elemek esnek áldozatul elsőként. Továbbá az állampolgárok instabil munkaerő-piaci helyzetének köszönhetően egyre csökken a belső fogyasztás, a létfenntartáshoz szükséges javak megvásárlásán túl egyre kevesebb a szabadon elkölthető, úgynevezett diszkrecionális jövedelmük.
Egy dolog viszont várhatóan a recesszió közepette sem csökken. A Szerencsejáték Zrt. üzleti jelentése szerint ínséges időkben is szeretünk fogadni. A lottótermékeket a felnőtt lakosság kétharmada, mintegy ötmillió ember rendszeresen vásárolja. Az egy lakosra számított szerencsejáték-árbevétel a legmagasabb az Európai Unióhoz 2004 májusában csatlakozott kelet-közép-európai nemzeti lottótársaságok között.
Modellváltás előtt
Ebben az évben a kormányzat 15,2 milliárd, az önkormányzatokkal együtt pedig mintegy 60 milliárd forintot költ a hazai sport támogatására. A nyugat-európai országokban a sportra fordított összes közvetlen állami forrás részaránya a teljes éves költségvetés kiadási főösszegének általában 0,05–0,25 százalékát adja. A hazai közvetlen állami sportfinanszírozás értéke hasonló arányt tükröz, hiszen az állami költségvetés 0,25–0,3 százalék között mozog. A nagyobb baj az, hogy a magyar sportágazat részesedése a GDP-ből 0,7–1 százalék. Ez kirívóan alacsony arány az uniós országokhoz képest, ahol ez ma már általában 1,5–2,5 százalék.
sportos húzás
A tervezett olimpiai lottósorsolás alkalmával – a Skandináv lottó analógiáján alapulva – az 1-35-ig terjedő (35 olimpiai sportágat reprezentáló sportági szakszövetség) számhalmazból 7 számot húznának ki. A játékos eldönthetné, hogy melyik sportágat jelöli be, mint a sorsoláson esélyest, tudatában annak, hogy jelölésével közvetlenül is támogatja a számára “szimpatikus” sportszövetséget.
Számos tagállam sportfinanszírozási rendszerében központi helyet foglalnak el az állami vagy államilag engedélyezett szerencsejáték- és lottószolgáltatásokra kivetett adók, illetékek. A játékadó mértéke 0 és 55 százalék között változik, s nincs egységes gyakorlat az adott összeg sportra fordított részében sem: az arány 4 és 100 százalék között mozog.
Hazánkban a Szerencsejáték Zrt. – mint a szerencsejáték-piaci szegmens legmeghatározóbb szereplője – sportban betöltött szerepvállalása elmarad az EU átlagától. Az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik, hogy a Szerencsejáték Zrt. tájékoztatása szerint a nyereménnyel csökkentett tiszta árbevétel jelentős részét címzetten a sportutánpótlás nevelésére, a szabadidős sporttevékenységre és a magyar olimpiai mozgalom támogatására fordítják.
A speciális adók formájában befizetett összeg nagyobb hányada azonban a költségvetés elosztási rendszerein keresztül közvetve szolgálja a társadalom jóléti és kulturális céljainak megvalósítását.
A 35 olimpiai sportszövetséget (28 nyári, 7 téli) egy a Szerencsejáték Zrt. termékpalettáját színesítő új termék – az olimpiai lottó – bevezetésével jelentős, akár egymilliárd forintot meghaladó bevételhez is lehetne juttatni. Az olimpiai lottó modelljéhez némiképp hasonló sporttámogatási szisztéma működik Angliában. Külön szervezet, a Sport England felel azért, hogy a szerencsejátékból származó források hatékonyan és célirányosan kerüljenek a felhasználókhoz.
Az angol mintát alapul véve a játékból befolyt fogadói pénzek játékadóját a sportszövetségi finanszírozás logikájával megegyező módon lehetne hazánkban is eljuttatni a részt vevő szövetségekhez úgy, hogy az így megjelent támogatás számukra tiszta többletbevételt jelenthessen.
Nyertes sportágak
Ha az olimpiai lottó a Szerencsejáték Zrt. termékpalettáján elérné a nyolcszázalékos részarányt, akkor ez körülbelül 11 milliárd forintos tételt jelentene a cég árbevételében. A nyereményalapot 12 százalékos játékadó terhelné. Ez az az összeg – nagyságrendileg 1,3 milliárd forint –, amelyet teljes mértékben a sportszektor kaphatna, mégpedig két csatornán keresztül. Az előálló összeg 80 százalékát a húzás során nyertes sportágak szakszövetségei kapnák, míg a fennmaradó 20 százalékot a fogadók szimpátiajelölései – azaz a játékosok jelölései által a leginkább favorizált sportágak – alapján biztosítaná a játékrendszer. Az át nem vett nyereményekről külön sorsolással lehetne dönteni. Ebben az esetben európai és világversenyeken való szereplés, az olimpiát megelőző két évben pedig az ötkarikás játékokon való részvétel lenne a nyeremény tárgya, így növelhető lenne a világversenyekre utazó szurkolótábor létszáma is.
A vázolt forrásteremtő koncepcióval mindenki jól járna. A Szerencsejáték Zrt. árbevétele növekedne, a vállalat imázsa tovább erősödne, az állam költségvetése pedig pluszbevételre tenne szert az egyéb jogcímeken befolyó adókból. A 35 olimpiai sportszövetség ezzel végre kiszámítható többletforráshoz jutna, a költségvetés állapotától függetlenül.
Emellett nem szabad megfeledkezni a játékosokról, fogadókról sem, akik úgy érezhetnék – szimpátiajelölések alapján –, hogy maguk is beleszólhatnak az elosztás irányába, befolyásolhatják annak mértékét. A játék számára médiapublicitást biztosító csatorna is egy relatíve magas nézettséget produkáló műsorszámmal gazdagíthatná műsorstruktúráját. A lottóhúzás médialefedettsége okán a sportágakat szponzoráló cégek is nagyobb nyilvánosságot kaphatnának.
A magyar sportágazat a finanszírozás tekintetében mára válaszút elé érkezett. A kérdés most már csak az, hogy melyik nyomtávon halad tovább. A jövőorientált európai út egyik ma még kitaposatlan ösvényét választja, vagy marad továbbra is az egyre nehezebben járható, állami emlő pumpolásán alapuló paternalista vonalon.
