Köhögés, láz, izzó torok – ha ezeket a tüneteket tapasztaljuk, minden bizonnyal megfáztunk, s legtöbb esetben orvoshoz fordulunk egészségünk mielőbbi helyreállítása érdekében. Ugyanígy cselekszünk, ha kificamodott a bokánk, de ha tartósan rosszkedvünk van, akkor is szakember segítségét kérjük. Vajon a vállalatok és vezetők miért nem teszik ezt, ha a cégen belül már csak a pénzügyi mutatószámok a fontosak, vagy csak a vevők kiszolgálása az egyetlen mértékadó, esetleg a dolgozók munkamániásak? Egyáltalán: miért nem látják meg, ha egy szervezet nem örömteli?
Erre a kérdésre keresi a választ három szakember, Lövey Imre, az időközben elhunyt Manohar S. Nadkarni és Erdélyi Eszter Az örömteli szervezet című könyvükben. A szerzők alapvető tézise, hogy a munka nem szükséges rossz, pénzkereseti robot, hanem ugyanolyan örömmel végezhető tevékenység, mint a hobbink. Eltűnhet-e a nyomasztó teher érzése az íróasztalnál ülve, vagy a gyalupadnál állva, átélhető-e ugyanaz a felhőtlen boldogság, mint gyermekkorunkban, játék közben?
A szerzők szerint igen. Ehhez annyi kell, hogy „orvosilag” elemezzük a szervezetet, a jellemző tünetek alapján beazonosítva a „szervezet” betegségét – a gyógyszerek receptjét pedig már a szerzők írják, akik öt földrész mintegy kilencven vállalati példáját ismertetik.
A diagnózis felállításában óriási segítség a könyv gerincét alkotó orvosi enciklopédia: ebben a szervezeti betegségek tünetei, kiváltó okai, a genetikai, születési és környezeti eredet mellett a lehetséges gyógymódok is szerepelnek. Haszonnal forgathatják beosztottak, ha saját szervezetük leletére kíváncsiak – és vezetők, akik azt is megtudhatják: az örömteli, kiegyensúlyozott szervezet létrehozása lehetséges, ha nem a működtetésre, hanem egy közös, mindenki által elfogadott jövőkép elérésére motiválják a dolgozókat.
Lövey Imre–Manohar S. Nadkarni–Erdélyi Eszter: Az örömteli szervezet
HVG-könyvkiadó, 2008
