Az adószakértők egyöntetű véleménye, hogy bár először szokatlan olvasni az új szerkezetű szöveget, de az új magyar áfatörvény jobb, mint a régi, ’92-es. Az eddigi törvényen nevelkedett adózók persze sok furcsaságot találnak benne. Hiányoznak például olyan aprólékos és az értelmezést segítő definíciók, mint az ingatlan fogalma.
Az új áfatörvény mindenképpen tartogat egy-két új elemet, amit mindenkinek érdemes tanulmányoznia – egyúttal jó időbe telik majd, amíg a téves értelmezéseket kiheveri az átlagos számlaadó. Egyelőre lesznek olyan meghökkentő esetek, mint az, hogy a cikk szerzőjétől a drogériában a számla kiállításához adószámot is kértek…
Egyértelműbb szabályok
Mikor lép fel áfafizetési kötelezettségünk? Akkor, ha terméket vagy szolgáltatást értékesítünk adóalanyként belföldön vagy az EU-n belül, illetve ha importálunk. Ebben nincs semmi új, talán csak az egyértelmű megfogalmazás, rögtön a törvény elején.
Az adóalany tehát az értékesítései után áfát számít fel, ezzel adófizetési kötelezettsége keletkezik. Fontos kérdés az áfaszabályok értelmezésekor, hogy mikor. Természetesen a teljesítéskor, vagyis akkor, amikor „az adóztatandó jogügylet tényállásszerűen megvalósul”.
Az az adóalany, aki áfát fizet, természetesen jogosult arra, hogy a beszerzései után a rá áthárított adót levonja. Ezt pedig akkor teheti meg, ha a birtokában van a teljesítést hitelesen igazoló, hibátlan számla, és egyébként a törvény nem tiltja az áfa levonását.
Milyen a jó számla?
Az új áfatörvény nem hozott lényegi változást a számlával kapcsolatos tartalmi követelményekben. A korábbiakhoz hasonlóan tartalmaznia kell a
– számla kibocsátásának keltét
– a számla sorszámát
– a termék értékesítőjének, a szolgáltatás nyújtójának (eladó) adószámát
– a vevő adószámát, ha az adó fizetésére ő a kötelezett (fordított adózás, közösségen belüli számlák)
– az eladó nevét, címét
– a vevő nevét, címét
– a termék, szolgáltatás megnevezését, mennyiségét
– a számla teljesítési időpontját, ha az eltér a számla keltétől
– az adó alapját, az értékesített termék adó nélküli egységárát, az alkalmazott árengedményt, ha azt az egységár nem tartalmazza.
– az alkalmazott adómértéket
– az áthárított adó összegét (Ha a számlán minden értékadat külföldi fizetőeszközben van meghatározva, akkor is fel kell tüntetni az áthárított adó összegét forintban!)
– hivatkozást arra, ha
– adómentes értékesítésről,
– fordított adózásról van szó.
Fontos tehát, hogy a futótűzként terjedő pletyka ellenére sem kell feltüntetni minden értékesítésnél a vevő adószámát. Erre csak abban az esetben van szükség, ha az általános szabályoktól eltérően nem az eladó kötelezett az áfa megfizetésére. Vagyis a drogériában, a vasútállamoson, a közértben, a műszaki cikkeket árusító üzletekben a számlára nem kell ráírni a vevő adószámát.
Mi az a fordított adózás?
A fordított adózás lényege, hogy az adó megfizetésére nem a számla kiállítója (az értékesítő), hanem a számla befogadója, a vevő lesz kötelezett. Ebben az esetben a vevő önadózással állapítja meg a fizetendő adót, amelyet egyidejűleg ugyanazon adóbevallásában levonásba is helyezhet. A fizetendő adót a vevőnek a számla alapján kell megállapítania, amely így értelemszerűen nem fogja tartalmazni az áfa összegét, vagyis nettóban lesz kiállítva.
Miért jó a fordított adózás? Elsősorban természetesen az államkasszának jó, mert így nem finanszíroz olyan áfakiutalásokat, amelyekhez kapcsolódóan soha senki nem fizette be az adót.
Milyen esetben kell alkalmazni a fordított adózást belföldön? A hulladékkereskedelemben – ahogy eddig is –, és ezentúl egyes ingatlanokhoz kapcsolódó értékesítéseknél. Ezeket az új törvény, ha nem a szolgáltatási jegyzék alapján (SZJ) határozta is meg, de mindenképpen jól körülírta. Fordított adózás szerint kell az adót megfizetni:
– az ingatlanhoz kapcsolódó építési, szerelési munka
– az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb szolgáltatások (nevesítve!): fenntartás, karbantartás, takarítás, javítás, átalakítás, bontás esetén
– az ezekhez kapcsolódó munkaerő-kölcsönzés esetén
– a felszámolási eljárás hatálya alatt álló adóalany egyes értékesítései után.
Ide tartozik az ingatlanértékesítés is, ha
– az eladó az amúgy adómentes ingatlanértékesítésre (nem új, beépített ingatlan és a hozzá tartozó földterület, valamint az építési telek kivételével a földterület) adófizetési kötelezettséget választott,
– és a vevője szintén adóalany.
Vagyis fordított adózás szerint kell a számlát kiállítani akkor, ha egy vállalkozás takarítást vállal valamely másik vállalkozás telephelyén. Nem lesz viszont fordított adózás, ha az a vállalkozó, akinek a részére a takarítást végzik, alanyi adómentes. Szintén a normál szabályok szerint kell adót fizetnie a szolgáltatónak, ha egy magánszemély házában végez villanyszerelési munkát. Ennek oka, hogy ez utóbbiak (alanyi adómentes vállalkozó, magánszemély) nem tudnák megfizetni az áfát.
Aki fordított adózás szerint állít ki számlát, ne felejtse el a számlára ráírni a vevő adószámát (itt kell!) és azt, hogy az áfát a törvény értelmében a vevő köteles megfizetni.
Számlák, számlatömbök
2007. január 1. óta már csak olyan számlatömböket, szabadlapos számlákat állíthatnak elő és hozhatnak forgalomba a nyomdák, amelyeken az APEH által számukra adott sorszámtartományba eső számsor (betűk és számok 12 karakterrel) szerepel. A számlasorszám-tartományokat az APEH a honlapján közzéteszi. A 2007. január 1-jét megelőzően gyártott nyugták és számlák forgalmazhatósága 2007. július 1-jétől megszűnt, ezeket a nyomtatványokat csak 2007. december 31-éig lehetett felhasználni. A 2007. január 1-jét megelőzően előállított és nyilvántartásba vett nyomtatványokat a felhasználóknak 2007. december 31. napjával le kell zárniuk. A fel nem használt bizonylatokat az előállítóknak, az értékesítőknek és a felhasználóknak 2008. január 31-éig selejtezniük kellett – utólag is ellenőrizhető módon, bizonylattal alátámasztottan, a rájuk vonatkozó selejtezési szabályoknak megfelelően.
Zanaty Márta
adószakértő
