Kiválasztás, konfliktuselemzés, munkakör-meghatározás esetén a személyiség alkotójegyeit figyelembe vevő összetett vizsgálatokkal (skálás értékelés, helyzetgyakorlatok, szubjektív technikák, személyiségleltár, tesztek) igyekeznek meghatározni típusokat a szakemberek. Az itt felvázolt kategóriák kiállták az élet próbáját, ennek ellenére is csak olyan játéknak számítanak, mint amikor egy asztrológus kizárólag napjegy alapján állít fel horoszkópot.
Szerencsére mindenki önálló, színes egyéniség, szabad akarattal és más-más hátérrel, tudással, tapasztalattal. A csoportokba sorolás helyett hasznosabb, ha a vezető versenyelőnyt kovácsol abból, hogy az átlagosnál jobban ismeri és egyénisége szerint kezeli, motiválja kollégáit, alkalmazottait. Habár a személyiség alapvetően nem változtatható, az ismert és elismert munkavállaló nemcsak, hogy egyedileg motiválható, hanem képességeit figyelembe véve tanítható és fejleszthető is.
A megvalósító:
Általában nem szoktak kezdeményezni, irányítani. Jellemzőjük a kitartó, tervszerű, célok elérését szem előtt tartó, gyakorlatias, fegyelmezett, felelősségteljes, kemény munkavégzés. Néha rugalmatlannak, befolyásolhatatlannak tűnnek, de reakcióik könnyen kiszámíthatók.
A versengő:
Sok energia, állandó bizonyítási kényszer, maximalista győzni akarás (akár játékról, akár komoly feladatról van szó). Lényeg az elsőség, mások legyőzése. Nehezen viseli a vereséget, sértődékeny, egészsége hamar károsodhat. A vezető feladata a versengés megfelelő keretek közé szorítása, döntései részletes indoklása, megértetése, a korai kimerülés megakadályozása.
A csapatjátékos:
Szeret bevonódni a döntéshozatalba, de sajátjával ellentétes döntést is elfogad, támogat. Fontos számára, hogy javaslatait ne gyakran utasítsák vissza.
A magányos harcos:
Kevés ilyen van. Ő a nagy megvalósító, aki az ötletből terméket készít. Általában nem erőssége az emberi kapcsolatok ápolása. Az alkotás lelkesíti. A vezető feladata: megtalálni a magányosság határát, megakadályozni a túlzott elszigetelődést.
Ne felejtsük el!
A személyiséget meghatározó tulajdonságok száma úgy ötezer körül van.
A típusok nem sablonok. Nem kizárólagosak. Egy ember több típus jellemvonásait is mutatja.
A tipizálás „játékos” segédeszköz az emberi személyiség észlelésére.
Egy kapcsolathoz mindig egynél több emberre van szükség. Tudomásul kell venni, hogy viselkedésünk reakciókat vált ki a partnerből, akiben mi is valamilyen szinten tükröződünk.
A típusba való besorolás nem egész életre szól!
A kategorizálás jelentős torzítások forrása lehet. A sztereotip nézetek, előítéletek nemegyszer károsak és kapcsolatromboló hatásúak.
Ne csak a csoporttal egyező tulajdonságokra figyeljünk, hanem a különbözőségre is!
Egy benyomás kialakulását nagymértékben befolyásolja a sorrend. A negatívumok mindig erősebb hangsúlyt kapnak. Érzékelésünk szelektív.
Ne vetítsük ki másra saját érzéseinket!
Egy személyiség megváltoztatása az esetek többségében meddő próbálkozás.
Típustörténet
A típusalkotók sorát Hippokratész nyitja, aki testnedvek alapján 4 típust (kolerikus, szangvinikus, melankolikus, flegmatikus) különböztetett meg. Pavlov az idegrendszer, Sheldon és Kretschmer (piknikus, aszténiás, atletikus) testalkat és temperamentum alapján osztályozott. Freud strukturálisan (felettes, tudatos és ösztönös én). Jung szerint két csoport van: extrovertált (kifelé forduló), introvertált (befelé forduló). Jung munkásságára építve a Myers–Briggs-féle kognitív elmélet (információ, döntéshozatal) négy alapvető tulajdonságpár (intro- és extrovertált, érzékelő és intuitív, gondolkodó és érző, megítélő és észlelő) mentén alakít ki 16 csoportot. Gordon Allport a közös vonásokra épített, míg a 80-as években a munkateljesítmény értékelésében a Big Five modell (extraverzió, barátságosság, neuroticitás, nyitottság a tapasztalatokra, lelkiismeretesség) uralkodott (mindkettő vonáselmélet). Meredith Belbin a csoportokat vizsgálva nyolc szerepet különböztet meg a vállalatépítőtől a megvalósítóig.
A zsoldos:
Kitartóan, nem elhamarkodottan dolgozik minden feladaton, míg elvárásai szerint fizetik. Lehet alapos, megfontolt és módszeres, de érdektelen is. Általában nem hagyja a dolgokat befejezetlenül. Ügyel arra, hogy csak teljesíthető feladatba kezdjen, de félkészen kapott munkát is képes tökéletesen befejezni. Hűségesebb munkaköréhez, mint cégéhez, ezért trauma számára, ha elveszti állását. Véleménye csak akkor van, ha unatkozik vagy nem megfelelő a munkabér.
A kapcsolatépítő:
Létfeltétele a kapcsolatépítés, lételeme a közösség. Hiányában elvonási tünetei is lehetnek. Nem szeret egyedül dolgozni, örül, ha benne van a feladatokban, és számít a segítsége. Negatív esetben csak a kapcsolataival foglalkozik, háttérbe szorítva ezzel a munkavégzést.
A kotnyeles:
Információbázis. Beszédkényszeres, súlyosabb esetben – nem feltétlenül rosszindulatú – pletykafészek. Minden dolog beszédtéma, amit kényszeresen továbbad. Bármiről tud sokat és sokszor kérdezni. A vezető feladata: kitölteni a munkavégzés üresjáratait, „fontos” információkkal megbízni.
A közvetítő:
Bízik az emberekben és értékeikben. Rendezi a vitás ügyeket, szervezi a csoporton belüli feladatokat, összefog, irányít. Többnyire nem önkényeskedik, meghallgat másokat, igazságos. Általában nyugodt, kiegyensúlyozott, realista, aki a cég ügyeit, helyzetét tökéletesen ismeri.
A tyúkanyó:
Társasági, támogató típus. Fontos neki az egyetértés, a jó légkör, a zökkenőmentes együttműködés, ahol mindenki jól érzi magát. Érdeklődő, türelmes és megértő másokkal, jóindulatúan törődik a rászorulókkal. Jól bánik a nehezen kezelhető kollégákkal. Nem szeret dönteni, és túlzottan anyáskodó lehet.
A szélkakas:
Munkája elvégzésnél is fontosabb a számára kedvező szélirányú működő kapcsolat.
A bohóc:
Mindig a „vicces fiú” szerepét tölti be, mert sokszor csak így tud kitűnni, kapcsolatot építeni.
A rajongó:
Az érdekeinek megfelelő személyt (többnyire főnököt) ajnározza, biztosítva helyzetét, pozícióját, új kapcsolat kiépítését. Ösztönösen megérzi mások hiúsági pontjait.
Az elemző:
Többnyire higgadt, megfontolt, kevéssé társasági, pedáns, rendszerető ember, akinél mindennek megvan a helye. Lelkiismeretes, betartja a határidőket és az egyértelmű, világos utasításokat. Nem okoznak neki gondot a nagyon kötött, szabályok szerinti feladatok. Elismeri a tekintélyt, irányítható. Elsődleges célja a helyzetértékelés, de szívesen kísérletezik. Többnyire a végeredmény hátterében meghúzódó összefüggések érdekli. Kollégáival jó viszonyra törekszik, de igényli a megbeszélést, amely sokszor hosszú és parttalan a másik fél számára, aki ezért hátráltatónak érzi jelenlétét.
Az okoskodó:
Mindenkinél mindent jobban tud vagy kényszeresen túlmagyaráz. Figyel, kommentál, fontos (másoknak jelentéktelen) tanácsokat is osztogat. A vezető feladata: valódi problémákba történő bevonás, konfliktuskezelés.
A töprengő:
Jó szervező, de utasítások alapján tud a legjobban dolgozni. Igényli a bizonyítékokat, ha érvelni kell valami mellett. Kevés a bátorsága, gyakran félelmek gyötrik.
A paranoiás:
A töprengő altípusa, elhatalmasodott rajta a mindentől való félelem. Ez többnyire idősödő munkavállalóknál vagy megfelelési kényszer hatására alakul ki.
A bíró:
Elemez, figyel, mérlegel, és a folyamatok végén, kérésre ítéletet mond. Minden szempontból igyekszik semleges maradni.
A reformer:
Nagyon kreatív, nagyon intelligens, gondolati ember sok új és eredeti ötlettel, a szokványos megoldásokat utálja. Ötleteit, javaslatait sokszor nehezen tudja elmagyarázni, megértetni. Néha a fellegekben jár, képes nagyot álmodni, a hétköznapi valóságtól elrugaszkodni, új oldalról szemlélődni. Javaslatai eredményesek lehetnek, de hirtelen jött ötletei miatt néha elsikkad a részletekben, nem gondolja át a gyakorlati megvalósíthatóságot. Nem szereti, ha ötleteit, elképzeléseit bírálják. Hétköznapi viselkedése lehet különc, szokatlan és meglepő.
Az ötletgyáras:
Állandóan új ötletekkel áll elő, de nem viszi végig ezeket, hamar elveszti lelkesedését, főleg, ha új ötlet jut eszébe.
A forradalmár:
Gyakran meg nem értett, nehezen kezelhető, forradalmi, radikális változást feltételező ötletekkel teli személy. Ezért legtöbbször kiteszik a szűrét, vagy elmegy magától, mert megunja helyzetét.
A gerilla:
Ötleteihez ragaszkodik, hol itt, hol ott bukkan fel velük. Agresszívebb társainál, agresszióját az elutasítás is táplálja. Jó ügy mellé állva forradalmárrá válik, ha tudja vállalni egyéniségét, elképzeléseit.
A felvilágosult:
Idősebb, lassan, megfontoltan (de nem mindig saját ötleteivel) újító, aki a fiatal ötletgyárast, forradalmárt megfelelően kezeli, védve a kirúgás veszélyétől. Negatív esetben sokszor lop el ötletet.
Az irányító:
Általában fontos számára a kitűzött cél, lételeme a szervezés, az irányítás. Szüntelenül projekteken töri a fejét. Szervez, vezet, irányít. Többnyire erős egyéniség, aki a versengéstől sem riad meg, de sokszor csak pozícióját védi.
A motivátor:
A cselekvés híve, a csoport motorja. Nem tűr tétlenséget, tehetetlenséget. Győzelemre törekszik, fél az elkerülhetetlen kudarcoktól. Idegesen aktív, de lelkesítő. Szélsőséges esetben erőszakos. Teljesítménykényszeres, gyakran vitatkozik, bánt meg véleményével másokat.
Az öreg baka:
Idős kolléga, aki ismeretére és eltöltött éveire alapozva rangidősként vezetné a csapatot. Hosszan sztorizik a régi időkről (negatív esetben csak ezt csinálja, még ha nem kérik is). Tapasztalati tudásával segíti kollégáit.
Az önjelölt diktátor:
Képes kiáltványban közzétenni, ha azt gondolja, hogy ő a vezető. Még akkor is ragaszkodik pozíciójához, ha senki nem ismeri el.
A szaki:
Nem szeret irányítani, nem is teszi. A szerepet a kollégáktól kapja, szaktudására alapozva várják tőle az iránymutatást.
A kívülálló:
Kilóg a csapatból. Sok esetben megtűrt munkavállalóról van szó. Helyzetét gyakran nem önmagának köszönheti. Komoly konfliktusok áldozataként egyesek önként azonosulnak ezzel a szereppel.
A bűnbak:
Igazságtalan és méltánytalan szerep. Ő az oka mindennek, miatta nem sikerül semmi. A bűnbak megjelenése a vezető hibája, akinek feladata tisztázni a problémát.
Az ellenzék:
Felsorakoztatott ellenérveivel pozitív esetben új irányba tereli a problémamegoldást. Általában túlzott a valóságérzéke, racionális. Negatív esetben ellenálló, rombolja a csoportegységet.
A nyavalygó:
Semmi nem jó neki, soha nem érzi jól magát, a kapott feladatokkal is baja van. Miért én, miért most, miért ezt és egyáltalán minek? A vezető feladata: saját fegyverét kezébe adva megkérdezni, hogyan kellene csinálni. Ne szenteljünk nyavalygásának kiemelt figyelmet!
A lézengő:
Senki nem tudja, mit dolgozik, sokszor gyenge képességűnek tartják vagy rafináltnak, amiért ügyesen ki tudja kerülni a munkát.
