Az első lesajnálást hamar megkapta a vas, az autómosóban nemes egyszerűséggel kijelentették: kár, hogy ez női autó. Megrökönyödve, tágra nyílt szemmel néztem rájuk: Eeeez?! Közel 300 lóerővel?
Nem próbáltam meggyőzni őket az ellenkezőjéről, hadd higgyék, amit akarnak. Szerintem ez cseppet sem csajos autó. Igaz, nem túl nagy, csinos a formája, és városban sem okoz gondot vele a parkolás, de ettől még… Na!
Kívül-belül jó
Ár, költségek
Alapár (forint):
14 600 000
Konkurensek (forint):
Mercedes-Benz ML 320 CDI 14 434 000
Remek odabent minden. Olyan érzést kelt az emberben, mintha az utolsó csavart is még egy kicsit meghúzták volna, hogy igazán egyben legyen az egész, és ne nyiszogjon, ne zörögjön a legkisebb műanyagdarab se. Szóval rettenetesen jól összerakott autó benyomását kelti. Illetve: valószínűleg tényleg az is.
A tesztautó narancsba hajló árnyalatú kárpitja és a szálcsiszolt alubetétek szépen harmonizálnak a nem túl látványos, de könnyen kiismerhető középkonzollal, illetve a teljesen letisztult, kifejezetten szép műszerekkel.
Tudatmódosítás
Könnyen lehet, hogy majd’ minden BMW-snek a vérében van a versengés, így Sopronból hazafelé a városból kivezető út egyik lámpájánál futott be az első önjelölt vesztes. Gyors szemkontaktus után váltókar sportállásba, adrenalinfröccs a vérbe, majd a lámpaváltásnál egy kövér gáz. Ha már egyszer legális tudatmódosító szer van a birtokomban, nem haboztam használni.
Nem tartom magam nagy gyorsulóbajnoknak, így nem az én érdemem, hogy a márkatárs autója szinte aggasztó tempóban vált egyre kisebbé a visszapillantóban. Sokkal inkább a motor 286 lóerős bivalyereje, az összkerékhajtás és az automatikus sebességváltó hármasáé az érdem, hogy 6,6 másodperc alatt lendül túl a sebességmérő mutatója a skála 100-as jelzésén, amivel kevés, az X3-asnál jóval többet sejtető autó veszi fel a versenyt.
A BMW-s kaszttal kapcsolatban az első kellemes csalódás is ekkor ért. Miután már nem volt értelme tovább nyomni a gázpedált, a vesztes utolért, szabályosan megelőzött, majd a vészvillogóval jelezve továbbhaladt dolgára. Hasonló élmények értek a városi forgalomban is, hiszen egy BMW-st senki nem enged be maga elé. Ekkor vagy ki kell használni az autóban rejlő lehetőségeket – hiszen egy nagyobb gázadásnál szinte megáll a forgalom, minden autós először csak lelassul, majd sorra lemaradnak, mintha nem is haladnának –, vagy meg kell várni egy márkatársat, aki egészen biztosan be fog engedni. Persze mást nem, csak egy másik BMW-t.
Irgalmatlan erőmű
A Dakaron stikában kifejlesztett, két turbóval is megspékelt dízelmotor szenzációs darab, az X3-asban pedig duplán élvezetes. Teljesen más világ tárul az ember elé. Előzésnél nem nagyon kell az esélylatolgatással foglalkozni, szinte bármilyen sebességnél képes bármit megelőzni nagyon rövid idő alatt. Az autó annyira elkeserítően jól megy, hogy ezzel biztosan mindenkinek csak rémes frusztrációt okoz. Kivéve a vezetőt, akinek ezzel ellentétben idült mosoly telepedik letörölhetetlenül az ábrázatára.
Az autó amúgy galamblelkű feleségemnél is kiverte a biztosítékot. Amikor az éjszakai fotózásból hazafelé tartva végre valami csellel néhány percre sikerült kitúrnia a bal első ülésből, átszellemült arccal nyomva a gázt csak ennyit mondott: „mindent értek”.
A benzinkútnál kicsit aggódva, elmerengve néztem a kútoszlop kijelzőjén szaporán pergő számokat, de egy hangos kattanás hamar visszarántott a valóságba. Gyors fejszámolás után pedig már kifejezetten boldog voltam, 10 liter gázolaj 100 kilométerenként ilyen élmények mellett bagatell.
Terepre szándékosan nem merészkedtünk vele. Ha kiderült volna, hogy ott is remekül megállja a helyét, akkor visszavonhatatlanul magába szippantott volna a BMW-fetisizmus sötét mételye. Így még talán van visszaút.
vezess.hu
