A 24 órában sugárzó rádió működésének legjobb évét 2001-ben élte, amikor – az azóta Kossuth adófőszerkesztővé avanzsált – Kerényi György ügyvezetésével megindult a rendszeres adás: az első évben még jóval százmillió fölött volt az éves költségvetés, jócskán túlszárnyalva a kiadásokat. Akkoriban több cég és hivatal is hozzájárult az induláshoz, a rádióreklámok tekintetében azóta is iskolapéldaként emlegetik például a Matáv (ma Magyar Telekom) szpotját, amelyben a cég akkori közismert zenéjét cimbalmon adták elő. Ezt a merész lépést ugyan elismerte a többi hirdető, és különféle állami pénzek is folytak a rádióba, a kezdeti kampányszerű adakozás után azonban hamar alábbhagyott a lelkesedés. Manapság akkora a költségvetésünk, amennyit sikerül összekalapozni – kesergett a helyzeten nemrég a rádió jelenlegi ügyvezetője, Fátyol Tivadar.
A legnagyobb érvágást az jelentette, amikor a Magyar Rádió nagyhírtelen megszüntette a szerződést a fővárosban sugárzó C-vel. Kondor Katalin, az MR akkori elnöke ezt állítólag azzal indokolta, hogy „nem a céloknak megfelelően használták fel a támogatást” a Rádió C-nél. A rossznyelvek ezzel kapcsolatban egy pletykát emlegetnek, hogy mi is volt a valódi indok: akkoriban az a Mark West volt a rádió ügyvezetője, aki korábban a Juventus Rádiót országos, busásan jövedelmez csatornává tette. Ennek megfelelően West is jól keresett, és egy viszonylag drága terepjáróval közlekedett, azzal érkezett az MR elnökével való tárgyalásra is. Amikor azonban a Bródy Sándor utcában meglátták, hogy a pénzügyi zavarokra panaszkodó Rádió C vezére terepjáróból száll ki, Kondor állítólag a következőképp fakadt ki: „ezek terepjárót vesznek a pénzünkön!” – és azzal a lendülettel fel is mondta a havi többmilliós bevételt jelentő műsorgyártási szerződést a roma rádióval.
Ezt az érvágást azóta sem tudták kiheverni a főváros egyik legellentmondásosabb helyén, a nyolcadik kerületi Teleki téren üzemelő szerkesztőségben. Azóta nemcsak Fátyolnak, hanem az amerikai kapcsolatokkal rendelkező Zsiga Alfonznak sem sikerült megszabadítani az adóságoktól a rádiót. Jelenleg mind a bérek, mind pedig a fenntartási költségek tekintetében többhavi elmaradása van a cégnek, fizetést legutóbb augusztusban kaptak a szerkesztőség dolgozói. Pedig a kezdeti bő ötvenfős gárdából mára már csak 24-en maradtak az egyre elavultabb technikával dolgozó munkatársak közül. Holott a bérek nem magasak, a kezdetekkor ötven főt is ki tudtak fizetni az évi százmilliós költségvetésből, viszont a felére csökkent stábbal is nyolcvanmillió körül van a rádió éves költségvetése. A különbségből kiszámítható, hogy a rádió dolgozói nagyjából a felét keresik a fővárosi átlagnak – noha a dolgozók többsége diplomás.
A hirdetők és a támogatók döntő többsége csak alkalmanként ad támogatást a működéshez, jelenleg a rádiónak mindössze két állandó hirdetője van: a BÁV Rt és a Szerencsejáték Rt. Az állami – olykor kifejezetten a romák felemelkedését szolgáló – hivatalok közül nincs egy sem, amelyik nemcsak az éppen aktuális érdekeknek megfelelően nyitja meg pénztárcáját. A rádió pénzügyeivel foglalkozók szerint nem hozott eredményt a Danubius Sales House sem, pedig 2004-ig szerződése volt a Rádió C reklámidejének értékesítésére.
A rádió saját útjain is megpróbált hirdetőt találni, valamivel nagyobb sikerrel. Több olyan céget is találtak, amelyek pár tízezerrel forinttal hozzájárultak a működéshez, noha legtöbbjük nem kért cserébe semmit – a megkeresett cégek többségénél a reklámbüdzsé fölött őrködők azt mondták, hogy személy szerint szeretik a rádió műsorait, de cégként nem adhatnak nagyobb összeget, mert „sérülne a cég arculata”. A legjellemzőbb erre az a társaság volt, amelyik DVD-ket adott a rádiónak, hogy a hallgatók között kisorsolják. Az átadáskor azonban kikötötték, hogy adásban nem hangozhat el a cég neve, csak az, hogy „egy gádzsó cég ajándéka”. Más cégek viszont csípőből elutasították az együttműködést. Egy higiéniai termékeket gyártó cégnél például azt mondták, hogy a romák „nem tartoznak a célcsoportba” – vagyis burkoltan azt állították, hogy a romák nem költenek tisztálkodásra.
Egyedül az ORTT pályázatán tud rendszeresen nyerni a C, elsősorban a nem nyereségérdekelt rádiók számára kiírt fenntartásra, valamint a közszolgálati műsorkészítésre kiírtakon, noha ezek mindössze havi félmilliós nagyságrendű bevételt jelentenek. Az Országos Rádió és Televízió Testülettel egyébként is hadilábon áll a rádió: támogatást csak köztartozással nem rendelkező cégeknek adnak, ennek pedig sokszor nem tud megfelelni az adó. A rádiósok többször panaszkodtak arra is, hogy a testület illetékesei néha kifejezetten „utaznak” a Rádió C hibáira: például visszakövetelik a támogatást, ha például a napi sportműsorban nem hangzik el öt percnyi szöveg (ennyi van meghatározva a szerződésben), hanem csak négy és fél.
Ezért nem meglepő, hogy az adónál többen azt szeretnék, hogy ha a rádió – a közszolgálati adókhoz hasonlóan – a központi költségvetés által rögzített éves apanázst kapnának.
A jövőképet pedig tovább árnyalja, hogy a fővárosi 88.8 megahertzes frekvenciát a rádió csak 2008-ig használhatja közműsorszolgáltatóként. Ha a romák utána is maradni akarnak, akkor hirdetők nélkül lesznek kénytelenek kereskedelmi licenszért folyamodni az ORTT-hez.
Mostohafiától szült gyereket az avar nő
A magyarokhoz hasonlóan harcos, sztyeppei nép erősen őrizte keleti genetikai állományát, olykor az asszony is „öröklődött” a családon belül – minden eddiginél részletesebb kutatás jelent meg a Kárpát-medencei avarok társadalmi és családi életéről.
