Bevezető – A média felelőssége

A szeptember végi „rendkívüli” helyzetben rendkívüli módon megnövekedett a hírek iránti érdeklődés, gyakorlatilag minden olyan médium nyertesnek érzi magát, mely híreket is kínál. A napilapkiadók örömmel jelentik, hogy lapjaik árus eladása milyen nagymértékben megugrott, a televíziók annak örülnek, hogy felfutott hírműsoraik nézettsége, míg az internetes site-ok egyre-másra jelentik be: megdőlt minden eddigi látogatói rekordjuk.

Az persze nem baj, hogy mindenki azt kommunikálja: üzletileg igazi nyertese a történteknek, de azért el kell, hogy jöjjön az ideje annak, amikor a média kulcsszereplői is őszintén szembenéznek a tendenciákkal. Többek között azzal, hogy a médiafogyasztás – már tavasszal, a parlamenti választások idején is tapasztalt – radikális átalakulása erőteljesen folytatódott. Az internetes hírportálok gyakorlatilag „mindent vittek”, mert ez a médium tudja kielégíteni legjobban, leggyorsabban a felhasználókra szabott információk iránti igényt. Az már eddig is nyilvánvaló volt, hogy a látogatottság hosszú távon is egyértelmű dinamikus emelkedése azt jelenti: egyre nagyobb szeletet tud kihasítani magának az online média a hirdetési tortából, de ilyen rendkívüli helyzetekben ez még inkább tudatosulhat a hirdetési piac szereplőiben.

Az internet előretörése szerintem nem csak a hírszegmensben nyilvánvaló. Talán most először tapasztalható, hogy egyik-másik vélemény típusú írás nagyobb hatást fejt ki, mint bármelyik napilap bármely neves publicistájának alkotása az adott időszakban. Lásd: Uj Péter: Szép volt, Feri!, vagy Szily László írása Sváby Napló-beli interjújáról Orbánnal (mindkettő Index).

Úgy látom, itt lenne az ideje annak is, hogy a média bizonyos szakmai és etikai kérdésekre is megpróbáljon válaszolni, jó esetben közös nevezőre is jusson ezekkel kapcsolatban. Ilyen például az, hogy lehet-e úgy közvetíteni egy „zavargást”, mint ahogy a Hír Tv tette. Kidobhatja-e erre hivatkozva az MTV elnöke az adott tévétársaság tudósítóját egy náluk megtartott sajtótájékoztatóról? Jól van-e az, ha a Magyar Televízió nem számol be a székháza előtt zajló eseményekről? Korlátozza-e valami az adott médiumot, hogy a birtokába jutott hanganyagot, mely egy rendőrségi belső beszélgetést tartalmaz, nyilvánosságra hozza?

Kérdésekben nincs hiány. Szerintem a médiának törekednie kellene arra, hogy legyenek érvényes válaszai is.