Tudta-e…?
Az RMS honlapját elfelejtették megszüntetni, így mind a mai napig elérhető a www.r-ms.hu címen.
– Ahelyett, hogy teljes mértékben az értékesítési munkára koncentrálhattam volna, másfél éven át a konkurensekkel kellett viaskodnom, akiknek feltett szándékuk volt, hogy kiszorítsanak a piacról. Ez a harc nagyon megviselt egészségileg, és ezért távoztam a cégtől. Amikor elindítottuk az RMS-t, a médiaügynökségek nagyon örültek annak, hogy végre egy független sales house jelenik meg a piacon. A Rádió1, a Juventus és a Rádió Hírszolgálat alkotta hármas viszont a kezdetektől fogva kifejezetten ellenséges volt velünk szemben. Hiába nyertük sorra a médiaügynökségi tendereket, ők nem voltak hajlandóak együttműködni velünk.
– Talán nem róható fel nekik, hogy nem voltak túl boldogok, hiszen egy újabb szereplő lépett be az amúgy sem túl nagy piacra.
– Ezzel az a gond, hogy a fenti három cégnek saját rádiója is van, mi pedig egy egyszerű értékesítő cég voltunk. Ők határozhatták meg a rádiójukban a hirdetési tarifákat, mondhattak volna akár dupla összeget is, hogy „tessék, te ennyiért hirdethetsz”. Ehelyett azt közölték, hogy náluk nem hirdethetünk, ezzel pedig elestek több kampánytól is. Egyébként mind a mai napig azt vallom, hogy nem lehet úgy független valaki, ha rádiót üzemeltet és tulajdonos is egyben.
– Mindezek fényében miként lehetett, hogy visszaigazoltak az egyik megrendelőnek egy olyan hirdetést, amely az Egerszeg rádióban futott? Ez az adó ugyanis a Rádió Hírszolgálatot is működtető Wodlinger házaspár tulajdonában van, akik viszont deklarálták, hogy nem vesznek át RMS-hirdetést.
– 2004-ben, amikor a vitatott szpot futott, még hirdethettünk az Egerszeg rádióban. Csak 2005-ben küldtek egy körlevelet az ügynökségnek, hogy rajtunk és a Rádió1-en keresztül nem fogadnak el hirdetéseket.
– A szpot akkor lement?
– Tudtommal a szpot lement adásba, mert úgy emlékszem, volt visszaigazolás róla. Sokáig nem vitatták ezt a kampányt, akkor csináltak csak ügyet belőle, amikor már nem voltam az RMS-nél.
– Az RMS-t úgy mutatta be annak idején, hogy egy francia szakmai befektető a többségi tulajdonosa. A cégadatokban azonban a Mandestrin Consulting nevű ciprusi bejegyzésű offshore cég szerepel.
– Igen, mert ezen a cégen keresztül volt jelen a francia befektető. Arról, hogy konkrétan melyik cég, titoktartási szerződés miatt nem beszélhetek.
– Mi a helyzet az RMS-ügyben folyó rendőrségi nyomozással?
Folyik nyomozás?
– Igen, ismeretlen tettes ellen. Jelenleg még a tanúk meghallgatásánál tartanak a nyomozók. Engem nem kérdeztek meg. Az egész rendőrségi nyomozásról eddig csak a sajtóból értesültem.
A szaksajtó mint Isten ostora?
Eredeti terveink szerint ezen a helyen foglalkoztunk volna a Rádió1 egyik Békés megyei adóállomását működtető cég „ügyeivel”. Utánajártunk a történteknek. Meghallgattuk az érintett feleket, de úgy érezzük, hogy mindez csak adok-kapokhoz vezetne, hiszen hírértékűvé varázsolt személyes sérelmeknek kínálnánk fórumot. A rádiós piacnak pedig más sem hiányzik. Miközben szinte valamennyi képviselője közös kutatást finanszíroz többmilliós beruházással, egy ilyen „pszeudó-balhé” révén az a kép alakulhatna ki a rádiókról, hogy „lám-lám, ott mindig bajok vannak”. Veszélyes dolog ez, hiszen egy ilyen jellegű civakodás sokkal jobban megmarad a médiatervezők, marketingesek fejében, mint például a legutóbbi számunkban közzétett Rádió?Igen!-kutatás eredménye. Nem valószínű, hogy jelenleg egy orosházi bt. problémás könyvelése lenne a rádiós piac legnagyobb nyűge.
Van azonban ennek az egésznek egy kifejezetten elszomorító eleme is. Március elején a Marketing & Média központi e-mail címére ál-olvasói levél érkezett egy citromailes címről. Ebben Gizella nevű „állandó olvasónk” szépen kitálalja a fenti orosházi „történések” részleteit egy bizonyos, a Rádió1 számára előnytelen szemszögből nézve. Gizi még egy ügyvéd telefonszámát is megadja, ha további információkra lennénk kíváncsiak.
Itt bizony teljes erőbedobással meg akartak velünk valamit íratni. Persze, hiszen az újságíró arra való. Megaszondjuk neki, hogy mi a helyzet, ő megírja, s meg van írva. Mindenki jól jár: az újságíró felmarkolja a flekkdíját, a másik fél pedig „megíratta” (milyen szörnyű kifejezés), amit akart. Szomorú, ha kívülről egyesek így látják a szaksajtó működési mechanizmusát, ha eszközként tekintenek egy szaklapra.
A szerző véleménye
– A megkérdezett ügynökségi szakemberek közül többen is felrótták, hogy egyik napról a másikra tűnt el. Miért nem tisztázta velük a helyzetet?
– Az ügynökségeket körlevélben tájékoztattam, hogy megromlott egészségi állapotom miatt le kell mondanom az ügyvezetőségről. A rendőrségi ügy ezek után robbant ki, amikor én már nem is voltam az RMS-nél. Ezek után döntöttem úgy, hogy nem kezdek véget nem érő magyarázkodási sorozatba.
– Az ügynökségek és egyes rádiós szakemberek emiatt mintha már leírták volna. Mindenki múlt időben beszél Ugodi Tiborról.
– Lehet, hogy leírtak, de nem is akarok visszatérni a rádiós piacra. Az a tudáshalmaz és tapasztalat, amit az elmúlt 14 évben szereztem, bárhol a médiában kamatoztatható.
– Vissza tudna egyáltalán térni?
– Nem hiszem, hogy ha akarnám, akkor ennek bármi akadálya lenne. A siófoki rádiós időkben sokkal nehezebbnek látszó helyzeteket is sikerült megoldanom.
– Most miből él?
– A feleségemmel közösen van egy média-tanácsadással foglalkozó cégem. Sokan ismernek a piacon, és jó néhányan meg is kerestek az elmúlt egy évben. Viszont most nem tudnék olyan rádiót mondani, ahova szívesen elmennék dolgozni. A helyi rádiós piac helyzete például nagyon rossz, mert a médiatörvény lehetővé teszi újabb és újabb helyi frekvenciák kiírását, miközben sok kisvárosban már most is egymás torkát szorongatják a rádiók.
– Van, amit visszatekintve másképp csinált volna az RMS kapcsán?
– Talán jobban felmérném a piaci erőviszonyokat, és azt, hogy miként lehet ezeket a konfliktusokat elkerülni. Biztos, hogy a sajtóban megjelent cikkek sem tettek jót az egésznek, hiszen ezek csak azokat erősítették, akik el akartak engem lehetetleníteni.
– A szaksajtó is a médiaügynökségektől és a rádióktól szerezte az értesüléseit, tehát a piacon meglévő információkat írta meg.
– Annak azért elgondolkodtatónak kellett volna lennie, hogy ellenséges piaci szereplőtől érkezett az ominózus feljelentés. Reális-e az, hogy több tízmilliós tételeknél egy piszlicsáré tételen próbálunk spórolni, kockáztatva ezzel a piaci létünket?
– Az elmúlt hónapokban két rádiós monitoringcég is megjelent a piacon. Ha lett volna korábban is ilyen, akkor most nem ülnénk itt.
– A kettő közül az egyik monitoringcéget nem tekinteném függetlennek, mert egy rádióhoz kötődik. Az RMS is törekedett az akkori viszonyok között a monitoring lehetőségének megteremtésére, elérhető is volt a honlapunkon. Az szerintem továbbra is kérdéses lehet, hogy a kisebb rádiók mikor mit sugároznak. Néhány éve volt egy vizsgálatsorozat, az ORTT figyelte néhány helyi rádió műsorát, majd bekérte az adáskazettákat. Az esetek 80 százalékában eltért a valós és a rögzített sugárzás.
