Piacvezető segédanyag-forgalmazó
A 14 évvel ezelőtt családi vállalkozásként indult Hungaro Casing Kft. mára az élelmiszer-ipari segédanyagok (ízesítőanyagok, műbelek, természetes belek, csomagolóanyagok, adalékanyagok) legnagyobb hazai forgalmazója lett. A 2,8 hektáron elterülő saját telephellyel és modern, 13 ezer négyzetméteres logisztikai bázissal rendelkező, 200 embert foglalkoztató cég éves forgalma eléri a 6 milliárd forintot. Idén megkezdte a nemzetközi terjeszkedést, céljai között szerepel, hogy Közép-Európa meghatározó élelmiszersegédanyag-forgalmazójává váljon.
Tehetségkutatás a külvárosban
A Hungaro Casing Kft. alapítója és tulajdonosa, a nemrég elhunyt Kertész László szívügyének tekintette a teniszt. Maga is amatőr versenyző volt, s 13 évvel ezelőtt megalakította a Hungaro Casing Teniszegyesületet.
A 9 pályás teniszközpontot a cég telephelye mellett, Pesterzsébeten hozták létre. Az alapító a válogatott edzőt, Balogh Bettyt kérte fel a szakmai munka irányítására. Az évek során olyan versenyzők élvezték a Hungaro Casing támogatását, mint Kuti Kis Rita, Jancsó Miklós vagy Kapros Anikó.
De az igazi hangsúlyt hosszú évek óta a legkisebbek teniszoktatására helyezi a Hungaro Casing. A közeli iskolákkal és óvodákkal együttműködve órarendi keretek között 240 általános iskolásnak és 60 óvodásnak kínál ingyenes teniszezési lehetőséget és ehhez felszerelést.
„Nemrég elhunyt édesapám fontosnak tartotta, s mi folytatjuk azt a hagyományt, hogy olyan gyerekekkel ismertetjük meg a tenisz alapjait, akik családi indíttatásból nem vennének ütőt a kezükbe” – mondja Kertész Csaba, a Hungaro Casing ügyvezetője. Majd azzal folytatja, hogy tehetségkutató programjuk ugyan az óvodásokat és az alsó tagozatosokat célozza, de a tehetséges gyerekeknek megteremtik a további versenyzési lehetőséget.
Üzletnek nem nevezhető
– Üzleti szempontból milyen előnnyel jár a teniszegyesület fenntartása?
– Gyakorlatilag nem jelent üzletet. Marketingértéke elhanyagolható, hiszen a felnőttek a másodosztályban játszanak. Maga a létesítmény lehetne nullszaldós, de ezt eleve feladtuk az ingyenes iskolai tenisz megszervezésével. A „pénzes” tenisz pályadíjai pedig fővárosi viszonylatban barátságosnak mondhatóak, 1000–1500 forintba kerül nálunk egy óra.
– Mibe kerül a cégnek az egyesület fenntartása?
– A bevételeket éves szinten körülbelül 30 millió forinttal kell kiegészítenünk. De nem tartjuk ezt elviselhetetlen tehernek, amíg a cég megteheti, szívesen áldozunk rá.
– Kaptak-e valami elismerést vagy támogatást a munkájukhoz?
– Az elmúlt közel másfél évtizedben egy vasat sem, pedig minden kormány a tömegsport és az utánpótlás-nevelés fontosságát hangsúlyozza, pártszínektől függetlenül. A kerületi vezetés azonban talán megértette a szándékainkat. Jó érzéssel tölt el minket, hogy heteken belül átadják a szomszédban a fedett jégcsarnokot, s a tervek szerint uszoda is lesz. Vagyis, ideértve még a néhány száz méterre lévő, szintén a fejlesztési tervben szereplő csónakházakat is, az egész főváros viszonylatában egyedülálló sportközpont épül ki itt hamarosan.
Pályára nincs pályázati pénz
Taróczy honosította meg
Az iskolateniszt, illetve az alapjául szolgáló minitenisz-programot 2001-ben indította el a Magyar Tenisz Szövetség szakmai igazgatójává akkor megválasztott Taróczy Balázs. A nemzetközi szövetség által 1995-ben meghirdetett program keretében a gyerekek kisméretű pályán, könnyű ütőt, alacsony nyomású labdát használva ismerkednek a játék alapjaival. A labdákat, ütőket és a tanári kézikönyveket a nemzetközi szövetség adja, de cserébe szigorú szakmai követelményeket ír elő a belépésre és a programban maradásra. A Sebestyén H. Katalin koordinálta nemzeti programban tavaly már 3000 általános iskolás jutott edzési és versenyzési lehetőséghez.
Tizenhárom évvel ezelőtt került az akkor újra induló mezőhéki iskola élére Sági István, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tenisz Szövetség későbbi elnöke. Ahogy visszaemlékezik, akkoriban a település 15 kilométeres körzetében nem volt teniszpálya. Szerencsére a helyi paprikaszárító vezetője, dr. Draskovits Dénes is szerette a teniszt. Kezdetben vele jártak át Mezőtúrra, az ottani II–III. osztályú csapatba játszani. Aztán gondoltak egyet, s a paprikaszárító, kisebb részben az önkormányzat anyagi támogatásával megépítettek két salakos teniszpályát.
A helyi általános iskolában így már évekkel az iskolai teniszprogram előtt beépült a tantervbe az ingyenes teniszoktatás. Így esett, hogy a program 2001-es meghirdetésekor Mezőhék az elsők között csatlakozott. Sőt, a környékbeli kisvárosok, Tiszaföldvár vagy Martfű iskoláiban is a mezőhéki oktatók indították a programot, de még a jászberényieknek is segítettek a belépésben.
„A megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy a pályák döntő többsége vállalkozói pénzekből épül – mondja Sági István. – Az önkormányzatok csak keveset költenek a pályákra.” Jól példázza ezt lakóhelye, Martfű esete is, ahol ugyan önkormányzati ingatlanon, de vállalkozói pénzből épült 3 teniszpálya.
Tapasztalatai szerint a pályaépítést a pályázati pénzek sem segítik, legalábbis az általa ismert településeken ilyen célra még nem nyertek támogatást – igaz, versenyszervezésre több alkalommal is. Gondot ez annyiban okozhat, hogy a salakpályák 3–4 évenként nagyobb felújítást igényelnek. Illetőleg a megyében általában is jellemző, hogy a viszonylag jó állapotú pályák mellől is hiányoznak a megfelelő színvonalú kiszolgáló helyiségek.
Mint mondja, az általa ismert egyesületek szinte mindegyikére az jellemző, hogy egy-egy megszállott ember viszi a hátán. Ha ez az illető kiesik, akkor az adott településen meghal a tenisz.
Az iskolai teniszprogramra nem lehet panasz. Ellenben a programból és az iskoláskorból kinövő versenyzők általában nem találnak a képességeiknek megfelelő szponzort, és elkallódnak. „Szakemberben, pályában és ifjú tehetségben nincs hiány a megyében – foglalja össze Sági István –, ellenben a versenyeztetésre és a pályakarbantartásra már nemigen telik.”
