Sajtó és sertés

Alternatív valóságshow-val tervezte felvenni a versenyt a ValóVilággal és Big Brotherrel a Magyar Televízió még 2002-ben. A sertésfarmon játszódó műsorban a malacok élték volna mindennapjaikat. Mindegyik disznónak saját személyisége – tetkós vagánytól a jópofáig – és szinkronhangja lett volna, akik közül a nézők szavazatai alapján kerülhetett volna ki a legjobb sertés. „Már a tévéújságokban is szerepelt az első adás, azonban az utolsó pillanatban valaki az MTV-nél megfúrta a műsort” – kesereg az ötletgazda, Stipsicz Károly, akitől a mezőgazdaság amúgy sem áll távol, hiszen Békés megyei családi birtokán sertéstenyésztéssel is foglalkozik.

Berényiékkel szemben

Stipsicz Károly disszidált szülők gyermekeként Bécsben született, itt végezte iskoláit is. Az egyetemi tanulmányait a bécsi „közgázon” kezdte, majd 1982-től ösztöndíjjal egy évet töltött a budapesti Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen, majd szintén egy évet Párizsban. Ebben az időben már írt cikkeket német lapoknak, és ennek révén ismerkedett meg az osztrák közszolgálati televízió (ORF) magyar származású munkatársával, Paul Lendvaival, aki később állást ajánlott neki. Az ORF-nél kezdetben a kelet-európai szerkesztőségnél dolgozott, majd 1989-től a televízió magyarországi tudósítója lett.

Egy ismerőse unszolására 1997-ben otthagyta az osztrák televíziót, és harmadmagával hozzákezdett a kereskedelmi frekvenciáért harcba szálló RTL Klub pályázatának kidolgozásához. „Lehetett sejteni, hogy az Írisz Tv nem biztos, hogy labdába fog rúgni, mert nem volt elegendő politikai támogatottsága” – emlékszik vissza a mások számára meglepő eredményre Stipsicz Károly. Azonban a frekvenciához jutott csatorna belga vezetőivel stratégiai kérdésekben nem értett egyet, ezért az RTL Klub induló csapatában már nem vállalt szerepet. Nem maradt sokáig munka nélkül, ugyanis a leendő konkurens csatorna vezérigazgatója, Tolvaly Ferenc programigazgatónak invitálta a TV2-höz.
A nyugati példák alapján kialakított programstruktúra sikeresnek bizonyult, hiszen az első két–három évben jobb nézettségi eredményeket értek el, mint az RTL Klub. Aztán fordult a kocka. A volt programigazgató szerint ennek anyagi és koncepcionális okai voltak. Amíg a TV2 a teljes lakosságot, addig az RTL Klub már a kezdeti időkben is a 18–49 éveseket célozta meg, valamint sokkal távlatosabban gondolkodott. Az RTL Klub megengedhette magának, hogy milliárdos befektetéssel napi szappanoperát indítson, és várjon másfél évet, amíg befut. Stipsicz komoly hibának tartja, hogy a később Legyen Ön is milliomos! nevet kapott vetélkedő jogait nem ők vásárolták meg. A holland licencgazdák ugyanis sokáig ajánlgatták a műsorötletet a kereskedelmi adóknak, amit azonban nem tartottak eléggé ütősnek az SBS akkori vezetői, ezért az RTL Klub csapott le a műsorra.

„Az RTL Klub főműsoridős húzóműsorai mind a mai napig a Barátok Közt és a Legyen Ön is milliomos!” – vélekedik a TV2 ex-programigazgatója, aki kudarcként élte meg, hogy ezekkel szemben – pénzügyi okokból – nem tudták felvenni a versenyt. Amire viszont a legbüszkébb, hogy a TV2 sokáig nem próbált annyira közönséges lenni, mint amennyire a nézőkben megvolt az igény. „A merészebb RTL Klub sokkal korábban felismerte, hogy lehet még lejjebb menni, amikor pedig ezt a TV2 követni próbálta, akkor sokkal rosszabbul csinálta a konkurensnél” – mondja Stipsicz, akit 2002 végén menesztettek a televízió tulajdonosai, fél évvel később pedig a teljes korábbi menedzsmentnek távoznia kellett.

Szinte rögtön ez után megpályázta az ORF éppen megüresedő elnöki posztját. „Jó volt összeírni, hogy mit tudok a televíziózásról” – emlékszik vissza, bár azzal már akkor is tisztában volt, hogy a közszolgálati televízió elnöki posztja az osztrákoknál is politikai döntés, ezért nincs reális esélye nyerni.

Egyszerűen a komplikáltról

Mindenképpen a médiában szeretett volna továbbra is dolgozni, így sertésvalóság-show-s ötletének kigolyózása után elhatározta, hogy lapalapításba vágja a fejszéjét. A vidéki farmjával kapcsolatban szerzett tapasztalatokon okulva olyan újságot szeretett volna létrehozni, amely a „vállalkozók fejével tud gondolkodni”, s mert 350 ezer vállalkozás van az országban, ezért úgy gondolta, erre lesz is igény. A 2003-ban elindított Haszon magazint egyfajta használati utasításként pozícionálta, amely érthetően ír komplikált dolgokról, legfőbb előnyét pedig abban látja a konkurenseivel szemben, hogy nem tartoznak egyik nagy kiadóvállalathoz sem, ezért tágabb a mozgásterük, és gyorsabban tudnak reagálni. „Nálunk nincs olyan, mint a nagy kiadóknál, hogy ha az Excel-táblázat kedvezőtlen eredményt mutat a lap költségeiről, akkor a szerkesztőségen próbálok spórolni” – summázza lapkiadási elvét a Haszon tulajdonosa.

Újabb lapok indításához már felfedezett piaci réseket, de egyelőre a fogadókészséget nem látja a hirdetők részéről, pláne, hogy nálunk a multik – Németországhoz és Ausztriához képest – sokkal kevésbé preferálják a sajtóhirdetéseket. Akik pedig hirdetnek, azok is inkább „akciókat” reklámoznak, és nem fektetnek hangsúlyt imázsuk építésére. Nyugaton e tekintetben pont fordított a helyzet, és a lapok imázshirdetésekkel vannak tele.

Gerillamódszerek

„Elírás volt, mert tévedésből nem három hónapra osztottuk az adatokat, hanem csak egyre” – magyarázza Stipsicz, hogy a tavalyi második negyedéves gyorsjelentésükben miként szerepelhetett 36 ezerrel magasabb példányszám, mint a féléves auditált adatok között. A lapból a legújabb adatok szerint árushelyen közel 14 ezret vásárolnak, és több mint 5 ezer előfizetővel rendelkeznek. Annak ellenére, hogy a Haszon már így is nyereséges, a tulajdonos 30 ezres összes eladást tartana ideálisnak, ezért a nemrég piacra dobott, gerillamarketingről szóló könyvükből próbál ötletet meríteni. A könyves szakma egyébként nem áll teljesen messze Stipsicz Károlytól, hiszen 1987-ben Szauer Péterrel – a HVG Rt. jelenlegi vezérigazgatójával – közösen, Befektetések Magyarországon címmel már írt egy könyvet, a 90-es évek elején pedig az osztrák–magyar HVG-orac szaklapkiadó létrehozásánál is segédkezett.