Egy elsietett csatlakozási folyamat visszaesést jelenthet a gazdasági növekedésben a tagjelölt országokban.
Miközben az Európai Unióhoz csatlakozó kelet-közép-európai országok mindannyian azt remélik, hogy már az évtized vége előtt csatlakozhatnak az euróövezethez, a külföldi szakértők közül jónéhányan óvatosságra intik az illetékeseket: mint mondják, ez a terv végrehajtható, de fennáll a kockázata, hogy ezzel aláássák országaik gazdasági növekedését.
Ahhoz azonban, hogy az euró ezen országok hivatalos fizetőeszközévé váljon, az érintett államoknak teljesíteniük kell az 1991-es maastrichti szerződés által előírt öt gazdasági kritériumot: ezek az államháztartás egyenlegére, az infláció, az eladósodottság, a kamatszint és a valutaárfolyam-ingadozás mértékére vonatkoznak. Márpedig mindezen feltételek teljesítése megkérdőjelezheti jelenlegi növekedési ütemük megőrzését.
– Egy 2008-2009-es csatlakozás elvileg elképzelhető, de a legfőbb országok, azaz Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország számára nehezen elérhető, elsősorban az államháztartási hiány kritériuma miatt – véli Walter Pudschedl, a kelet-közép-európai térségben komoly érdekeltségekkel rendelkező Bank Austria Creditanstalt közgazdásza. A WIIW igazgatója, Peter Havlik úgy véli, hogy “2008 nagyon ambíciózus cél: okosabb lenne várni”. Mint mondja, az államháztartási hiány jelenleg a legtöbb helyen jóval a maastrichti kritériumokban foglalt 3 százalékos szint felett van, s ennek csökkentése károsíthatja a növekedést.
A veszélyekkel persze az érintett országok gazdasági vezetői is tisztában vannak: ez magyarázza, hogy például a Lengyel Nemzeti Bank nemrégiben 2007-ről 2009-re tolta a tervezett csatlakozás időpontját. Ugyanakkor az euróövezethez való csatlakozás mindenképpen kívánatos: ez csökkenteni fogja az inflációt és a kamatszintet, elősegíti a beruházásokat és az államadósság finanszírozását, no meg segíti a kelet-közép-európai vállalatok működését a nyugat-európai piacokon.
