Egyszer és mindenkorra elege lett az állami vállalatokból Váradi Józsefnek, amikor frissen végzett közgazdászként az akkor még Leninvárosnak hívott Tisza-menti település vegyi üzemében, a TVK-ban lehúzott 8 hónapot. A privátszféra a Procter & Gamble képében kereste meg, és miután szinte habozás nélkül igent mondott, rögtön egy óriási multihoz került. A karrierlétrán gyorsan lépegetett előre, úgy érezve, megtalálta azt a közeget, ahol jól érzi magát. Dehogy akart ő állami vállalathoz menni, hiszen a nemzetközi cég racionális működése megnyugtatóan hatott rá.
Aztán 2000 őszén felkereste őt az egyik fejvadász azzal, hogy kereskedelmi vezérigazgató-helyettest keresnek a Malévhoz.
Magának is nehezen tudja megmagyarázni, miért is fogadta el végül az ajánlatot. Az indokok között szerepelt, hogy akkor a Malév éppen privatizáció előtt állt, vagyis azt is hihette, hogy mire beül a székébe, már látható és logikusan cselekvő tulajdonossal találja szemben magát. De persze az is szerepet játszott, hogy miután előző munkahelyén regionális pozíciót töltött be, rengeteget utazott Malév-gépen. “Az előírások nem engedik meg egy pilótának, hogy annyi időt töltsön a levegőben egy évben, mint amennyit én utasként repültem” – emlékszik vissza azokra az időkre, amikor még valóban sokat ült repülőgépen. Akkor sokszor érezte azt, mennyivel jobban lehetne csinálni mindent.
Bár a kereskedelmi vezérigazgatói posztra jött, hamar első számú vezető lett, mivel akkori főnökét – már-már szokásosnak tekinthető hirtelenséggel – menesztették. A 2001 nyarán bekövetkezett kinevezésekor a légitársaság már megkezdte a válságkezelési programját, s az első eredmények kezdtek jönni. Váradi eltökélten haladt tovább a megkezdett úton, ám közbejött 2001. szeptember 11-e, s mindent újra kellett gondolni. A kétévesre tervezett szanálási terv egyszeriben irreálisnak tűnt, s a világ összes polgári légitársasághoz hasonlóan, a Malév is üres gépekkel repült. “Jobban teljesítek nyomás alatt” – vallja magáról Váradi, akit a Malév-vezérigazgatók szokásos gondja mellett még a globális légi közlekedési válság is szorított.
Az idei azonban már a változások éve lesz, s még az sem kizárt, hogy az eredeti elképzelések, vagyis a nullszaldó közelébe kerül a Malév. “A 2 milliárd forint körüli veszteség persze valószínűbb” – ismeri el Váradi, de 10-12 százalékponttal még így is javul az eredménymarzs, ami nemzetközi mércével mérve is tekintélyt parancsoló teljesítmény. Megalakult a Malév Express leányvállalat, amely a közeli célpontokba repül, és megindult végre a flotta-átalakítás is, amelynek végére korszerű és rugalmasan bevethető gépparkkal rendelkezik majd a társaság. Az útvonalfejlesztés terén is lépett a Malév, 60 lehetséges desztináció közül 15-öt választottak ki.
Az utasként nem mindig elégedett Váradi József bízik abban, hogy legkésőbb jövőre már nyereséges céget vezet. S ez esetben még az is hamar bekövetkezhet, hogy megszűnik az állami céggel kötött munkaviszonya, és székében maradva magáncéghez kerül. “Ez azonban a tulajdonos döntése lesz; nekem az a dolgom, hogy eladható állapotba hozzam a társaságot” – definiálja feladatát Váradi József.
