Elért eredmények
• Egymilliárd dollárnyi GE-beruházás Magyarországon
• A mindenkori kormányzat és a GE érdekeinek egyeztetése
Gyerekkorában bokszolt, ma mégis a csapatjátékot szereti Völgyes Iván, a General Eelectric (GE) 64 éves magyarországi főtanácsadója. Elmúltak már azok az idők, amikor csak az egyéni sportokban szokásos győzni akarással lehetett feljebb jutni. Ma már kooperációra van szükség állam és magáncégek, munkatársak, menedzserek és tulajdonosok, önkormányzatok és vállalati csúcsvezetők között. Völgyes Ivánt is ez a kihívás vonzotta: közös nevezőre hozni a világ legnagyobb piaci értékkel bíró vállalata és a magyar kormányzat érdekeit.
Tíz éve gyerekkori jóbarátja, Varga György, a cég első amerikai vezérigazgatója invitálta alkalmi konzulensként a Tungsramhoz, négy évvel később pedig engedett a csábításnak és elvállalta a teljes munkaidejét kitöltő főtanácsadói posztot. Mint mondja, minden kísértésnek ellent tud állni az életben, kivéve a szakmai kihívást. Új szerepét ennek érezte, 58 éves korában az addigi professzorsághoz képest merőben más életformára adta a fejét. Hármas célt tűzött maga elé. Olyan terepet teremteni a GE számára, ahol a cégnek elemi érdeke, hogy sikeres legyen; meggyőzni a GE-t arról, hogy érdemes Magyarországra jönni; megteremteni a jó kapcsolatot a kormányzat és a cég között.
Magának egyfajta közvetítő szerepet szán, mediálni az asztal két oldalán ülő tárgyalópartnerek között. Immár hagyomány, hogy minden magyarországi kormányváltás után találkozót szervez a hivatalba lépő miniszterelnök és a társaság elnök-vezérigazgatója, Jack Welsh között. Ezeken az összejöveteleken mindig elhangzik, hogy valamennyi probléma ellenére a GE mára gyökeret eresztett, jól érzi magát nálunk. Ennek beszédes bizonyítéka az a több mint egy milliárd dollár, amit a vállalat itt eddig beruházott.
Ez már önmagában is siker, de Völgyes Iván más eredményekre is büszke. 1990-91-ben például olyan munkaerő-átképzési programot sikerült a vállalatnak végrehajtani, ami – a szükséges rossz, vagyis 8 ezer ember elbocsátása után – egyetlen esetben sem vezetett munkaügyi perhez.
Az élet persze a főtanácsadó számára sem habos torta, naponta komoly csatákban edződik. Kudarcként tartja számon, hogy mindeddig nem sikerült Magyarországra hozni a GE valamely üzletágának európai központját, a nagy nyugati fővárosok ugyanis kedvezőbb lehetőségeket kínáltak. Párizzsal és Londonnal, de gyakran még Dublinnal vagy Varsóval sem tudjuk felvenni a versenyt, pedig a globalizálódó világban erre szükség lenne. A világ összezsugorodott, a helytálláshoz globális szempontoknak kell megfelelni. “Ha például – mondja némi célzatossággal – a kormányzat fontosnak tartja a kutatás-fejlesztés támogatását, nem célszerű erre a tevékenységre pótlólagos adót kivetni.” Völgyes beteljesítendő víziója, hogy a GE 11 üzletágának több mint fele megvesse a lábát Magyarországon.
A főtanácsadó a menedzserelitből a céltudatosakat, sőt a megszállottakat kedveli. Nem tagadja, hogy azt szeretné, ha a hazai csúcsvezetők között “sok” Bojár Gábor, Demján Sándor, Somody Imre és Székely Péter lenne. Ők mind a “dolgot” helyezik előtérbe, a személyes szempontok csak ezután jönnek.
A számos szakmai szövetségi és klubbeli tisztséget betöltő GE-tanácsadó korábbi egyetemi pályafutását teljesen lezárta. Már nem érdekli igazán a tanítás, s hangjából kicseng egy kis büszkeség arra vonatkozóan, hogy életének szakmai iránytűjét jó nevű amerikai politológusként is tudta más irányba fordítani. Persze azért a tudományos publikálási lehetőségekről nem mondott le. Noha alapkutatásokat nem folytat, a politikai szociológiáról, politikai kultúráról és kommunikációról – nem egyszer feleségével, a tévés ex-alelnök Sárközy Erikával – összeállít egy-egy tanulmányt.
