Elért eredmények
• Kidolgozta az EMA stratégiáját• Az alap 1999-ben 30 százalékos dollárhozamot ért el
• Az elégedett részvényesek 2 évvel meghosszabbították az alap működési időtartamát
Egyike azoknak az idegenbe szakadt magyar származású üzletembereknek, akik fényes karriert futottak be az Újvilágban. Róna Péter, aki New Yorkban egy neves befektetési bank, a Schroders vezérigazgatójaként karrierje csúcsára jutott, két évvel a rendszerváltás után visszatért Magyarországra, egy akkor 78 millió dollárnyi tőkét kezelő kockázati tőkealap, az Első Magyar Alap (EMA) élére. A kezdeményezés valóban első volt a maga nemében, hisz 1989-ban alakult meg, és olyan nevek fémjelezték mint Andrew Sarlos, Soros György, és az IFC, vagy a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Az alap – a kezdeti tulajdonosi koncepciókeresést követően – lényegében 1994-ben kezdte meg tényleges működését, és ismertségét is annak a stratégiának köszönheti, amit akkoriban Róna Péter dolgozott ki. Ekkor tőkeemeléssel 114 millió dollárra nőtt a befektethető összeg – annak ellenére, hogy néhány tízmillió dollárt ki is vontak egyes nagybefektetők. Az alap kezelői úgy döntöttek, kivásárolják az MNB tulajdonrészét, és nem tartanak igényt az 1989-ben még indokolt jegybanki tőkegaranciára sem. Azóta 232 millió dollárt érnek a kezelt vállalati részesedések, ami évi 17 százalék feletti dollárhozamnak felel meg. Az alap 1999-ben 51,3 millió dolláros nyereséget ért el, ez pedig közel 30 százalékos hozamot jelent.
Róna Péter és csapatának irányítása alatt 1994. óta angolszász mintára szerveződő kockázati tőkealappá vált az EMA. Az első jelentősebb magántársaság, az Ibusz részvénykibocsátását is az EMA szervezte meg a pesti tőzsdén. A magyar-amerikai North American Bus Industries (NABI) pedig mára a tőzsde egyik sikercégévé vált (az EMA 55,6 százalékos részesedésének piaci értéke 2000 nyarán már 50 millió dollár volt). Igaz, két balul sikerült üzleten – a Mireliten és a Csabai Konzervgyáron – összesen mintegy 15 millió dollárt veszítettek, viszont komoly nyereséggel szálltak ki a Telekábel kábelteleviziós társaságból és ugyancsak eredménnyel értékesítették a Rábában lévő 10 százalékos részesedést is.
Az EMA részvényesei – többek között az ENSZ Nyugdíjalapja, a Union Bank of Switzerland, vagy a Quantum – az idei közgyűlésen 2003 végéig meghosszabbították az alap működési időtartamát. Ezzel egyrészt nyilván a számukra folyósított több mint 70 millió dollárnyi osztalékot méltányolták. Másrészt az alap portfoliójába tartozó cégek, így például a NABI, vagy a színtévesztést korrigáló Coloryte és a gyógyszerkutató Biorex növekedési potenciálja is erre ösztönözhetett.
Az EMA működésének egész eddigi időtartama alatt arra törekedett, hogy a politikától független maradhasson. Annak idején ez volt az oka a jegybanki részesedés kivásárlásának is. Az állami döntéshozókkal a Mirelite Rt. privatizációjakor kerültek kapcsolatba, ám ez nem volt felhőtlen. A rossz tapasztalatok is megerősítették Róna Péter meggyőződését, hogy az üzleti életben nemcsak lehetséges, hanem kívánatos is politikusok nélkül élni. Ez tükröződik az EMA portfoliójába tartozó cégek stratégiájában is: olyan piacokat céloztak és céloznak meg, amelyek függetlenek az állami döntéshozóktól. Magyarországon az üzleti világ még nem szakadt el maradéktalanul a politikától, sőt időnként ezzel éppen ellentétes törekvésekkel is találkoznak az alap kezelői – hol az egyik, hol a másik oldal kezdeményezésére. “Részben éppen ennek, részben egyéb, az elmúlt évtizedek torzulásainak következtében a vállalatok, a társaságok vezetési kultúrája nem korszerű” – véli Róna Péter. A merev és hierarchikus, olykor diktatórikus döntési rendszerek és módszerek nyomai ma is jelen vannak, a társaságok irányítási csúcsain nem ritkán jellemző az információk visszatartása, elhallgatása, vagy eltorzítása és a felelősség áthárítására való törekvés. Róna Péter meggyőződése, hogy még hosszú út vezet a korunk gyorsan változó követelményeivel adekvát menedzsment kultúra kialakulásához.
