Hét év alatt mintegy másfélszeresére nőtt a házasságot kötők aránya (KSH, 2017. év végi adatok), azonban a válások száma nem csökken, a házasságok fele továbbra is így végződik. ezzel párhuzamosan megnőtt az egyedülállók, egyedülálló gyerekkel élők és az ún. mozaikcsaládok aránya.
Ezek a társadalmi csoportok jogilag, anyagilag teljesen új problémákkal szembesülnek a mindennapi feladatokban, mint a klasszikus családmodellben élők. A kutatásában ennek öngondoskodási aspektusát vizsgálta.
Összeköltöző családok, zsugorodó perspektíva
Nem meglepő, hogy a különböző családmodellek eltérő várakozással néznek nyugdíjas éveikre. Legpesszimistábbak a mozaikcsaládban élők, a gyerekek eltartása és mindennapok költségei mellett a jövőre való tervezés, az erről való gondoskodás szinte megoldhatatlan számukra, 91 százalékuk gondolja úgy, hogy lesznek nyugdíjasként anyagi nehézségei. Hozzájuk képest a klasszikus családmodellben élők 78 százaléka, az egyedülálló, gyerekkel élő szülők 77 százaléka számít anyagi nehézségekre.
Különböző családmodellek, különböző nyugdíjstratégiák
Abban is különböző stratégiákat figyeltek meg, hogy mely családok hogyan tekintenek a nyugdíjas évekről való gondoskodásra. A már említett mozaikcsaládokban mind közül a legalacsonyabb (12%) a nyugdíjcélú megtakarítások választása, vélhetően a jelen terhei miatt. Ugyanakkor 44% százalékuk stratégiája az, hogy ha taníttatja a gyermekét, remélve, hogy felnőve majd emiatt jó anyagi körülmények között élhet, és az ő nyugdíjas éveire is biztonságot fog tudni nyújtani. A mozaikcsaládban élők 51 százaléka mondja azt, hogy már tett valamit a biztos nyugdíjas évei érdekében, de ez elsősorban a gyerekbe, nem pedig megtakarításba, vagyontárgyakba, vállalkozásokba való befektetést jelenti.
A hagyományos és az egyszülős családokban élő felnőttek jóval nagyobb arányban (21% és 26%) rendelkeznek nyugdíjcélú megtakarítással. A kutatás megmutatta azt is, hogy bár az egyszülős családok körében elterjedtebb az öngondoskodás, mint a klasszikus családokban, ez azonban nem jár együtt pozitívabb várakozásokkal, a klasszikus család nagyobb biztonságot nyújt tagjainak.
A nyugdíjtervekkel kapcsolatban egyébként érdekes, hogy a gyerekes családok közül a legnehezebb helyzetben lévő mozaikcsaládban élők tervezik legnagyobb arányban, hogy dolgozniuk kell majd nyugdíjasként, közel 30 százalékuk szerint ez lesz megélhetésük egyik forrása idős korukban – tette hozzá Molnár Zsolt, a Groupama Biztosító Értékesítés Támogatási főosztályvezetője.
A klasszikus és mozaikcsaládok eltérő gazdálkodási mintát követnek
Számos hazai és nemzetközi kutatás kimutatta, hogy a házasságban élők hosszabb élettartamra számíthatnak. A házastárs jelenléte különösen a férfiak életkilátásait növeli meg. Ez összefügghet azzal, hogy a házasságban élők anyagi helyzete, egészségi állapota általában kedvezőbbnek mondható, illetve, hogy a házastárs pozitívan hat a lelki állapot alakulására is.
A mozaikcsaládok kutatása a szociológia fehér foltjának számít. Számos kutatás csak a kétszülős és az egyszülős háztartásokat különbözteti meg, ugyanakkor interjús kutatások azt mondják, hogy a hagyományos és a mozaikcsaládok jövedelmi helyzete, gazdálkodási mintái, döntés mechanizmusaik alapvetően különböznek.
- A mozaikcsaládok az esetek túlnyomó többségében válással keletkeznek, ami nyilvánvalóan megszakítja az egyének anyagi felhalmozásainak folyamatát.
- A mozaikcsaládokban élő szülők egy része gyermektartást fizet különélő gyermeke után.
Ezek alapvetően határozzák meg a mozaikcsaládok életkörülményeit. A családdal foglalkozó pszichológusok pedig gyakran tapasztalják, hogy a mozaikcsaládok kétpólusúak maradnak, azaz a szülők érzelmileg szorosabb kapcsolatot ápolnak vér szerinti, mint nevelt gyermekeikkel. A gyermekekkel kapcsolatos döntésekben a vér szerinti szülőnek jelentősebb szerepe van – fejtette ki Monostori Judit, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.
Kiemelt kép: Thinkstock
