A II. kerületi játszótéren mélyen megvetik azt az édesanyát, aki bölcsődébe adja a gyermekét és a vidéki templomban megszólják azt az anyukát, aki csak két gyereket szült
— ezzel a fájdalmas látlelettel indította előadását Keveházi Katalin, a Jól-Lét Alapítvány munkatársa azon a konferencián, amin a Norvég Alap támogatásával elkészült, a skandináv és a magyar családtámogatási modellek előnyeit és hátrányait taglaló kutatást mutatták be. Bár Magyarország a felszínen a demográfiai fordulatot ösztönző ország, a családok valódi igényeiről, például az igazságos támogatási rendszerről, a szülők kényszerpályáiról és a gyermekközpontú szolgaltatások kríziséről csak nagyon kevés szó esik.
Egy sztereotipikus magyar családban az édesapák talicskával tolják haza a pénzt, az édesanyák pedig addig maradnak otthon a gyerekekkel, amíg csak lehet. Hogy jó-e ez a gyereknek, kényelmes, hasznos-e a szülőknek? Valószínűleg nem. A világ legboldogabb emberei egy olyan országban, Dániában élnek, ahol az apák tevőlegesen kiveszik a részüket a gyereknevelésből, nem tabu otthonmaradniuk a babájukkal, ahogyan azért sem szólják meg a dán anyákat, ha a gyermekük születése után felveszik karrierjük fonalát.
A skandináv országokat az esélyegyenlőség és a fair munkamegosztás éllovasaiként tartják számon, ezért is érdemes tanulmányozni, hogy milyen családpolitikai intézkedésekkel teremtettek élhető környezetet a gyerekesek számára. A kutatás egyik fókuszpontja a norvég családtámogatási rendszer, ami óriási hangsúlyt fektet a család és munka egészséges összehangolására, illetve arra, hogy a nők és a férfiak minél egyenlőbben vegyék ki a részüket a munkahelyi és háztartási feladatokból. Mert az esélyegyenlőség a férfiaknak éppen annyira érdeke, mint a nőknek: egy kiegyensúlyozottabb rendszerben az apának nem kell lemondania a gyerekével töltött, értékes pillanatokról, nincsen egyedül az egzisztenciális felelősséggel és személyisége is jobban kiteljesedhet.
Csak egy marék apa választhat
Bár Magyarországon kis lépésekkel arrafelé orientálják a nőket, hogy minél előbb térjenek vissza a munka világába és a férfiak is vegyék ki részüket a gyereknevelésből, a tapasztalatok azt mutatják, hogy valójában csak egy szűk rétegnek van döntési lehetősége. Egy városi, középosztálybeli férfi elgondolkodhat azon, hogy milyen apa szeretne lenni, mennyi ideig marad otthon a gyerekével, de egy rosszabb körülmények között élő családnak egyetlen útja van – erről beszélt előadásában Szél Dávid pszichológus, coach, apablogger.
A konferencia tükrében a magyar családpolitikára egyszerre jellemző az átgondolatlanság és bizonyos társadalmi csoportok kiemelt támogatása más csoportok rovására. A “jobban teljesítő” gazdaságban 2008 óta nem emelték az alanyi jogon járó családi pótlékot, míg a főleg a közép és felsőbb társadalmi osztályoknak kedvező családi adókedvezményt forszírozzák.
Az átgondolatlanságra jó példa a 2013-ban bevezetett GYED extra, amely lehetővé teszi, hogy az anya a gyermek 6 hónapos kora után visszatérjen dolgozni a gyed elvesztése nélkül. Ez jó lehetőség lehetne a nők kompenzációjára, azonban azt már most látni, hogy sok család inkább kiskapuként használja a könnyítést. A konferencián elhangzottak szerint jellemző, hogy a GYED extrát a komolyabb jövedelemmel rendelkező apa veszi igénybe, ő marad a munkahelyén is, míg az anya még nagyobb elszigeteltségbe kerül munka és GYED nélkül. Jó esetben fizetik utána a társadalombiztosítást, de még ilyenkor is hátrányba kerül a nyugdíjjogosultság területén — a visszaélésekre lehetőséget adó kiszolgáltatott helyzetről nem is beszélve.
Mit tudnak a norvégok, amit mi nem?
a családbarát intézkedések mégis hatnak a születések számára. A vezérfonal a munkamegosztás és a rugalmasság, legyen szó a családi kasszáról vagy a gyermek körüli teendőkről.
Míg Magyarországon az apák szinte láthatatlanná válnak a családi életben, addig Norvégia a kispapák (és így a kismamák) kánaánja. Legutóbb idén januárban fogadták el az apák számára fenntartott gyermekgondozási szabadság kiterjesztését tízről 14 hétre. Ezt a 3,5 hónapot az apák többnyire akkor veszik igénybe, amikor gyermekük anyja visszatér a munkába. Egy magyar édesapa 5 fizetett szabadnapot kap gyermeke megszületése után, ennyi ideje van, hogy felvegye új élete ritmusát és ráhangolódjon gyermekére, egy norvég apa két hét fizetett szabadságot kap ugyanerre. Érdekes momentum, hogy bár az Európai Unió ajánlása két hét fizetett szabadságot javasol az apáknak a gyermek születését követően és még a kelet-európai országok is igyekeznek felzárkózni ehhez, egyik magyar kormány sem mutatott hajlandóságot a kitejesztésre.
Norvégiában a gyerek születése után 12 hónapnyi gyermekgondozási szabadság oszlik meg a szülők között rugalmas formában. A szülők választhatják a rövidebb, 46 hetes, 100 százalékos rátán alapuló fizetett gyermekgondozási szabadságot vagy a 80 százalékos konstrukciót, ami 56 hetes otthonmaradást fedez. Alapesetben, ha mindkét szülő jogosult fizetett gyermekgondozási szabadságra, abból 13 hetet és 2 napot (3 hetet a szülés előtt, 10 hetet utána) kizárólag az anya vehet igénybe, 10 hetet pedig kizárólag az apa, ez az úgynevezett apakvóta, amiről korábban részletesen írtunk. A fennmaradó időt a szülők megegyezés szerint osztják fel egymás között.
Norvégiában fontos cél a nők részmunkaidős foglalkoztatásának alacsony szinten tartása. Míg a magyar gondolatmenet szerint az anyák részmunkaidős foglalkoztatása a család érdekeit szolgálja, addig a norvég cél az, hogy a nők teljes mértékben megtarthassák egzisztenciális függetlenségüket és karriereredményeiket. Ehhez segítik a munkahelyi reintegrációt, a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az anyák a munkába visszatérve is folytathassák a szoptatást, naponta kétszer, fél órában. Persze a norvég kerítés sincsen kolbászból, a fókuszcsoportos interjúk alapján a munkaadóknak gondot jelent a gyermekükkel otthonmaradó apák helyettesítése, ezen a területen törvényi beavatkozást várnak a családok.
Kevesebb idő otthon – anyának
A kutatócsoport konkrét ajánlásokat fogalmazott meg az igazságosabb családpolitika érdekében. A mai magyar viszonyok között szinte provokatívnak hat az a felvetésük, miszerint mindenképpen szükség lenne a szülés után otthon tölthető idő két évre történő lerövidítésére, mivel az anyák túl sokáig inaktívak, így a 3 vagy több gyermek esetén akár 6 vagy 9 év alatt teljesen eltávolodnak a munkaerőpiactól. Az apák részvételét a norvég mintájú apakvótával, tehát a kötelező, fizetett gyermekgondozási szabadság bevezetésével ösztönöznék, azoknak a munkáltatóknak pedig, akik visszaveszik az édesanyákat, illetve szabadságra engedik az édesapákat, juttatásokat, adókedvezményeket adnának. Mindehhez értelemszerűen szükség van a bölcsődei férőhelyek bővítésére és a bölcsődék rugalmasabb munkarendjére, hiszen sok esetben azért utasítanak el családokat, mert csak fél napra szeretnék elhelyezni a gyermeket. Az apák bevonását a gyermek születését követő szabadság meghosszabbításával is erősítenék.
A vizsgálat eredményei alapján a gyermekszegénység visszaszorítására az egyik leghatékonyabb eszközt az alanyi jogon járó juttatások jelenthetik, azonban a családi pótlék jelenlegi rendszere sem a szociálisan rászoruló, sem a jobb módú családoknál nem tölt be érdemi szerepet, így azt alapjaiban reformálnák meg. Komoly probléma a magyar rendszerben a női munkavállalók és a munkaadók közötti bizalmatlanság. Míg egy norvég nőnek érdeke, hogy minél előbb közölje munkahelyén várandósságát, hiszen magasabb fizetést kap ebben az időszakban, addig Magyarországon a nők joggal félnek előállni az örömteli hírrel.
Bár Norvégiában sincsen 2-es termékenységi ráta, tehát egy átlagos szülőpár nem vállal két gyermeket, az apakánaán jelentősen megelőzi Magyarországot. Az Eurostat 2015-ös adatai szerint a Norvég termékenységi ráta 1,72, míg a magyar 1,45. A magyar családok helyzetének valódi, tudományos igényű vizsgálata már csak azért is nagyon aktuális lenne, mert a kormány célja az, hogy a termékenységi rátát 2030-ig 2,1-re növeljék. Ehhez például kitolnák a diplomás GYED időtartamát és elengednének a jelzálog-hitelekből, azonban a férfi-nő egyenjogúságról, a nők munkaerőipiaci helyzetének javításáról és a férfiak tehermentesítéséről egyetlen szót sem ejtettek.
A kutatás eredményeiről bővebben itt olvashat.
