A könyvvizsgáló és tanácsadó-vállalat idén negyedik alkalommal gyűjtötte össze a kelet-közép-európai régió 19 országának aktuális adózási információit Közép-Kelet-Európai Adókalauz 2016 elnevezésű kiadványában, amelyet kedden ismertettek Budapesten. Az Eurostat adatain alapuló kutatás Magyarország szomszédjai és a visegrádi országok mellett Görögország, Oroszország, Ukrajna, a jugoszláv utódállamok, továbbá Albánia és a Baltikum államainak adózási környezetét mutatja be.
Ebből egyebek mellett kiderül, hogy Magyarországon 100 egységnyi nettó jövedelem kifizetése – családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele nélkül – majdnem kétszer annyi, 193 egység teljes költséget jelent a munkáltatónak jövedelemszinttől függetlenül. Ez az érték Szlovákiában 163, Csehországban 159, Lengyelországban 166, Romániában pedig 176 egység a gyermektelen dolgozó havi 500 eurónyi jövedelemszintje esetén. A magyar mutató az elmúlt években javult, de mind az 500, mind a 2000 eurós havi jövedelemnél – a 19 országot összehasonlítva – továbbra is csak az utolsó helyre elég.
Családi kedvezménnyel már egészen más a helyzet
A családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele azonban árnyalja a képet, a 2000 eurós havi jövedelmet (három gyermeket feltételezve) a munkáltató összes költsége/nettójövedelem-arány szerinti régiós összehasonlításban Magyarország az 5. helyen áll. Az alacsonyabb, 500 eurós havi jövedelemszinttel kalkulált rangsor is hasonló: családi kedvezmények nélkül az ország sereghajtó, míg három gyermekkel rögtön a lista második helyén áll; ebben továbbra is Csehország vezet.
A családi kedvezmények nélkül számított bérterheknél továbbra is Oroszországban, valamint 2015-től a vizsgált országok közé vont Albániában a legalacsonyabbak a munkáltató munkavállalói bérterhei.
Minimálbér? Középmezőny…
Az élőmunka terheinek vizsgálatához tartozik, hogy milyen minimálbérszinttel kell a leendő munkáltatónak számolnia. Ebből a szempontból Magyarország a középmezőnybe tartozik.
A Mazars által vizsgált országok közül továbbra is Ausztria a legdrágább, ahol a minimálbér több, mint a régiós átlag négyszerese, a privát szektorban pedig a régiós átlagbér csaknem háromszorosa jellemző. Szintén jócskán kiemelkedik az átlagból Szlovénia.
Megváltozott adóstratégiák
A válság előtt a régió országai között az adóverseny dominált, az elmúlt néhány évben azonban a legtöbb ország a befektetők számára kedvező feltételek megteremtésén kívül a költségvetési hiány csökkentését is szolgáló adórendszerre törekszik – írták. Néhány ország, köztük Magyarország is a jövedelemadók csökkentésében, és ezzel párhuzamosan – a forgalmi típusú adók emelésében, illetve szinten tartásában látta a kiutat.
Az országok egy másik csoportja ezzel ellentétben a forgalmi típusú adók emelése helyett a magasabb szja-, illetve a társaságiadó-kulcsokban látott megoldást, például Szlovákia, amely 2013-tól visszaállította a progresszív rendszert a személyi jövedelemadóztatásban, ezzel összhangban a korábban 19 százalékos társasági adó is 23 százalékra nőtt, a szlovák áfakulcs ugyanakkor továbbra is átlag alatti: 20 százalék.
Görögország adópolitikáján jól megfigyelhető a válságkezelési kényszer, az áfa 23 százalék, míg a társasági adó a vizsgált országok között a legmagasabb, 29 százalék.
Vannak középutas országok is, így Lengyelország a kétkulcsos progresszív személyi jövedelemadóval (18/32 százalék), az átlag feletti, de nem kiemelkedően magas áfakulccsal (23 százalék) és a 19 százalékos társasági adóval.
A társasági adó kulcsát vizsgálva a csúcstartó Görögországot Ausztria (25 százalék), majd Szlovákia (22 százalék) követi a listán. A legalacsonyabb adókulcs (9 százalék) változatlanul Montenegróban terheli az elért nyereséget.
Az elemzés arra is rámutat, hogy a régiót stabil adórendszerek jellemzik, és az országok között erősödik az együttműködés az adócsalások ellen, mert ez lehet a kulcsa az adóterhek hosszabb távú csökkentésének, ezzel pedig a befektetői környezet javításának.
