A Profession.hu karrier-tanácsadója, Herczku Monika foglalta össze négy pontban, hogyan célszerű viselkedni egy állásinterjún, és arra is ad útmutatást, hogy mi az, amit kerüljünk el.
1. Figyeljünk a testbeszédre!
Az üzeneteink jelentősebb részét (kb. 60 százalék) a testbeszédünk – azaz a hangszínünk, a testtartásunk, a mosolyunk, a kézfogásunk és a szemkontaktusunk – közvetíti.
Különösen interjúhelyzetben fontos ezért, hogy tudatában legyünk a testbeszédünknek, különben egy pillanat alatt eláruljuk, hogy hol vannak a gyenge pontjaink. Ha ezek kerülnek szóba, akkor önkéntelenül is a plafonra nézünk, szánk elé kapjuk a kezünket, vakargatjuk az orrunkat.
Minden interjú stresszhelyzet, hiszen az állás múlhat rajta. Figyeljünk ezért mindig arra, hogy a kényes kérdéseknél is maradjunk higgadtak, és ügyeljünk, hogy a nagy “árulkodó”, a kezünk lehetőleg maradjon előttünk az asztalon.
A szakember nemrégiben egy felsőoktatási intézmény karriernapján próbainterjúkat tartott. Itt azt figyelte meg, hogy szinte minden résztvevő a fizetés kérdésénél jött zavarba vagy lett stresszesebb. Többen ekkor kezdtek gesztikulálni vagy éppen torkot köszörülni, vagy lesütötték a szemüket és kerülték a szemkontaktust. Ez pedig szintén árulkodó.
Tanácsa: érdemes erre a kérdésre már előre felkészülni egy válasszal, hiszen úgyis szóba kerül az interjún. Akár egy telefonnal is felvehetjük, hogyan válaszolunk erre a kérdésre egy képzeletbeli interjún. Így rögtön látni fogjuk, hogy mennyire határozott a testbeszédünk, mennyire jön át a bizonytalanságunk.
2. Így tárgyaljunk a fizetésről!
S ha már a fizetésről volt szó: a próbainterjúkon az egyik tipikus válasz a következő volt: “200 ezerre gondoltam, de ha kevesebb, az sem gond.” Herczku Monika szerint aligha akad olyan cég, ahol erre azt mondják, hogy: „OK, megadom a 200 ezret”. A pályázó tehát a saját tárgyalási pozícióit gyengíti azzal, a félmondattal, hogy “ha kevesebb, az sem gond”.
Tanácsa: gondoljuk végig az interjú előtt, hogy mi az a minimumösszeg, amennyiért még érdemes elvállalunk az adott feladatot. Húzzuk meg az alsó határvonalat, ami alá már nem tudunk vagy akarunk menni. Az interjún majd megkérdezik, hogy mennyit szeretnénk kapni. Ekkor meg kell kérdezni, hogy “Ugye bejelentett munkáról van szó? Havi bérről beszélünk? Bruttóban vagy nettóban? Van-e cafeteria a cégnél?”.
Mit ne tegyünk: ne kérdezzünk vissza, hogy mennyit szeretnének adni, mert erre a kérdésre nem fogunk választ kapni.
Érdemes egy sávot mondani, például bruttó 220- 250 ezer közötti összegre gondoltam havonta. Ne mondjunk ezután semmit, várjuk meg, amíg az interjúztató reagál. Amennyiben ezt nem teszi meg, csak “hmmmmmm” hang kíséretében leírja az összeget, akkor nyugodtan kérdezzük meg, hogy a cég mennyit szán erre a munkakörre. Ha kevesebbet, mint amit mondtunk, akkor legalább azonnal tudni fogjuk, hogy “fölé lőttünk”.
Ekkor viszont már érdemes lehet azt mondani, hogy “kevesebb is elég”, de inkább úgy, hogy „rugalmas vagyok, ha az összegről beszélünk, mert nagyon érdekel a munkakör”.
3. Kevesebb mellébeszélést!
A karrier-tanácsadó találkozott olyan interjúalanyokkal is, akik előre betanult panelmondatokkal próbálták elkápráztatni, mint például “elhivatottságom mögé kérdőjel nem, csak felkiáltójel tehető”.
Aztán nem egy esetben előfordult az is, hogy a pályázók ilyen-olyan könyvekből (leginkább a lefordított amerikai self-help kiadványokból) vett idézetekkel és gondolatokkal igyekezték meggyőzni hozzáértésükről. Nem sikerült.
Tanácsa: lebeszélne mindenkit az ilyen jellegű próbálkozásokról, mert ezek nagyon életidegenek. Minden gyakorlott interjúztató érezni fogja, hogy ezek nem a pályázó saját gondolatai. Aki ilyennel próbálkozik, többet veszít, mint amennyit nyer. Vagyis, mindenki adja önmagát, ne játsszon szerepet!
4. Kérdezzünk!
A próbainterjúk végén Herczku Monika megkérdezte, hogy vannak-e a jelentkezőnek kérdései a munkakörrel, az állással vagy a céggel kapcsolatban. Az általános válasz az volt, hogy “köszönöm, nincsenek kérdéseim”. Ez a karrier-tanácsadó szerint nehezen hihető és érdektelenséget sugall.
Ugyanis ha valakit érdekel a munkakör (és azért ment el az interjúra), akkor kérdezze meg például hogy ki lesz a főnöke. Mi lesz a legfontosabb feladata? Új-e a munkakör vagy már korábban is betöltötték? Miért ment el az elődje? A cég szerint mi az a tapasztalat, ami feltétlenül szükséges az állás betöltéséhez?
Feltehet gyakorlatias kérdéseket is: Hány körből áll a kiválasztás? Mikortól szeretnék betölteni a pozíciót? Helyileg az adott épületben lesz a munkahely vagy valahol máshol?
Tanácsa: készüljünk előre 2-3 kérdéssel. Ezeket akár be is írhatjuk a telefonunkba, ha attól tartunk, hogy nem jutnak ott eszünkbe.
