A „baby boomer” nemzedék nemsokára eléri a nyugdíjas kort, és az élethosszuk is várhatóan növekedni fog. Vagyis több ember, tovább lesz nyugdíjas. Ami jelentősen megemeli majd a nyugdíjkiadásokat. Európában és Ázsiában jellemzően a munkára rakódó terhekből fizetik a nyugdíjat. A gond pedig az, hogy a nyugdíjkiadások növekedésével párhuzamosan az állami nyugdíjalapok bevételei csökkenni fognak – hívja fel a figyelmet a Napi Gazdaság a Világbank szenoir közgazdásza, Sebastian Eckhardt cikkére.
Mégpedig azért csökkennek, mert a világnak ezen a részén (a közép-ázsiai országok és Törökország kivételével) mintegy 20 százalékkal fog csökkeni éveken belül az aktív korúak száma. A problémával mihamarabb kezdeni kell valamit. A közgazdász több lehetséges megoldást is megvizsgált, de egyik sem kockázatmentes.
Növelhetnék az állami nyugdíjalapok bevételét
Ennek alapvető módja az lehet, ha a munkára rakódó terheket növelik. Azonban a közgazdász szerint ez igen rizikós lépés lehet, mert csökkentheti a versenyképességet, a foglalkoztatást és a gazdasági növekedést. Másrészt Európában és Ázsiában már így is az átlagnál magasabbak a munkát terhelő adók – az EOCD 34 százalékos átlagával szemben 40 százaléknyit tesznek ki átlagban – tette hozzá.
A fogyasztási adókat is be lehetne vonni
A másik alternatíva, hogy új forrást keresnek, vagyis nemcsak a munkát terhelő járulékból, hanem a fogyasztási adóból (áfa) is finanszírozzák a nyugdíjakat. Példaként Grúziát és Dániát említette meg. No meg Németországot és Magyarországot, olyan szempontból, hogy teherátrendezés történt: egyszerre csökkentek a nyugdíjjárulék és nőtt az áfa. (Magyarországon 2009-ben 5 százalékkal csökkent a munkáltatói járulék, és ugyanennyivel nőtt az áfa).
Annak, ha a fogyasztási adókat is bevonják a finanszírozásba, több előnye is lehet szerinte. Például az, hogy a fogyasztási típusú adóknál nemcsak a belföldi termelés, hanem az import is része az adóalapnak (szélesebb az adóalap, több adó folyhat be). Ami nem mellesleg kedvezhet az exportnak is. S ezzel nemcsak a dolgozók, hanem mindenki (így a nyugdíjas is) részt vállal a nyugdíj előteremtésének költségéből. A bevétel pedig kevésbé függ a demográfiai változásoktól.
Van rizikója
Hátrány lehet azonban, hogy a szegényebbekre tesz nagyobb terhet, hiszen ők a jövedelmük egészét (vagy legalábbis nagyobb részét) elfogyasztják, vagyis leadózzák. A gazdagabbak el nem fogyasztott jövedelme (megtakarítás) viszont nem képez adóalapot. S ezenkívül kockázatként említi azt is, hogy a magas áfa adóelkerülésre csábít (mint ahogy az ma Magyarországon is igen jellemző).
Az a véleménye továbbá, hogy ha ezt az utat választja egy ország, vagyis az adóbevételek szélesebb körét vonják be a nyugdíjfinanszírozásba, akkor valószínűleg inkább alapjuttatásra fognak koncentrálni (hiszen megszakad az egyéni hozzájárulások és a juttatások szoros összefüggése). S ezzel párhuzamosan mindinkább támaszkodnának az öngondoskodásra. Ebből következik, hogy ebben a rendszerben tovább nőhetnek az egyenlőtlenségek – írta a lap.
