Linda Tirado története viszonylag átlagosan indult – egy tanár és egy munkás nevelte fel egy egyszerű otthonban az Egyesült Államokban. Apának és anyának a vér szerinti nagyszüleit hívta, mert a biológiai szülei nekik adták őt le, amikor rájöttek, maguk nem képesek felnevelni.
De Linda okos volt, s a családja nagyon hitt benne. Nem volt egyszerű, de bejutott részösztöndíjjal egy jónevű egyetemre. Ám az élet kisebb és nagyobb pofonai rendre leverték a lábáról anyagilag, s folyamatosan küzdött a számlák befizetésével, azzal, hogy elég jól tudjon táplálkozni terhessége alatt, s fogait mind a mai napig nem tudta egy baleset után megcsináltatni.
Ez azért nem túl különleges történet eddig. Linda azért vált sztárrá az Egyesült Államokban, meg hihetetlenül ékesszólóan írta meg szegénysége történetét, s nagy éleslátással világított rá arra, miért hoznak rendszeresen olyan döntéseket a szegények, amelyektől a gazdagok szemében egyszerűen ostobának tűnnek.
Az eredetileg egy Gawker-posztként megjelent írás nyomán emberek tucatjai keresték meg a fiatal anyát, hogy pénzt adjanak neki. Végül annyi adományt kapott, ami egyévi keresetével ér fel. Azóta a másodállás helyett könyvet ír.
Eredeti írásából idézünk alább.
Folyamatos kialvatlanság
A pihenés a gazdagok luxusa. Én hatkor kelek, iskolába megyek (nappali tagozaton, de csak két órára kell ténylegesen bejárnom), utána dolgozni megyek, utána begyűjtöm a gyerekeimet, utána a férjemet. Van fél órám átöltözni és elindulni a kettes számú állásomba. Onnan hajnali fél egykor érek haza – ekkor vár a tanulnivaló és az otthoni munka. Háromra kerülök ágyba (…) Ez nem hagy túl sok helyet annak, hogy elgondolkodjak dolgokon. Mindig csak a következő tennivalóra gondolok, aztán meg az azt követőre. A tervezés nem nagyon van benne a pakliban.
Egészségtelen táplálkozás
Amikor először terhes voltam, egy motelben laktam. Volt egy minihűtő, fagyasztó és mikro nélkül. (…) Mogyoróvajon és fagyasztott burritón éltem, mert utóbbiból egy tucat került 2 dollárba. (Körülbelül 500 forintba.) Ha lett volna tűzhelyem sem tudtam volna ilyen olcsón előállítani a burritót. De szükségem volt a húsra, gyereket vártam. Az lehet, hogy nem tudtam nőgyógyászhoz járni, de annyira azért nem vagyok hülye, hogy ne egyek elegendő fehérjét és vasat ha egyszer bekaptam a legyet.
Én tudok főzni. Tanították a középiskolában háztartástan-órán. De az én szintemen lévők zöme nem tud főzni. A brokkoli félelmetes. Szükséged van működő tűzhelyre, edényekre, fűszerekre és el kell mosogatnod utána, hiába vagy hulla fáradt, különben jönnek a csótányok. (…) Már megtanultuk, hogy nem érdemes úgy tennünk, mintha középosztálybeli család lennénk. Sose sikerül jól és a végén csak még rosszabbul érezzük magunkat ha kudarcot vallunk.
Tisztában vagyunk vele: mi nem gyermekeket vállalunk, hanem „szaporodunk”. Pedig mi is ugyanolyan okokból vállalunk gyereket, mint a gazdagok, gondolom én. Ott a biológiai szaporodási késztetés, meg ilyesmi. De azt nem szeretik az emberek, ha a szegények szaporodnak. Az abortuszt még jobban megítélik.
Depresszió
Számításon kívül hagyjuka depressziót. Meg kell érteniük: mi pontosan tudjuk, hogy soha nem lesz olyan, hogy nem vagyunk fáradtak. Sohasem fogunk reménykedni semmiben. Sohasem fogunk nyaralni menni. Soha. Tudjuk, hogy az a tény, hogy szegények vagyunk, garantálja, hogy soha nem leszünk nem szegények. Így nem sok okunk van képezni magunkat. Azért nem jelentkezünk egy-egy állásra, mert tudjuk, hogy nem nézünk ki elég jól ahhoz, hogy megtarthassuk.
Én szuper lennék egy jogi cég titkárságán, de nem egyszer küldtek már el azzal, hogy „nem illek bele a cég imidzsébe”, ami lényegében annyit jelent „tűnj már el innen, te csóró”. (…) Nem vagyok szép. Vannak hiányzó fogaim, és a bőröm olyan, amilyen akkor lesz, ha B-vitaminon, kávén és nikotinon élsz, és nem alszol eleget. A szépség akkor jön, ha megengedheted magadnak, és ez kell ahhoz, hogy megszerezz egy olyan állást, amitől megengedhetnéd magadnak. Nincs sok értelme próbálkozni.
