Jóskát másfél éve rúgták ki a munkahelyéről, azóta egyszer tudott elhelyezkedni, átmenetileg, pár hónapra. Gábor, András, Kati, Réka és még sokan mások hasonló cipőben járnak. Pedig nap mint nap bújják a neten és az újságokban az álláshirdetéseket, küldözgetik az önéletrajzukat… És szinte semmi visszajelzést nem kapnak.
Nehezen viselik ezt is, meg a pénztelenséget, a sikertelenséget. Magukat is hibáztatják. De vajon tényleg ők rontják el az álláskeresést? És ha nem is erről van szó, mégis mivel tudnák javítani az elhelyezkedési esélyeiket? Juhos Andrea karrier-tanácsadót kérdeztük erről.
Mire vevők mostanában a cégek?
A szakértő szerint érdemes az álláskeresésnél figyelembe venni, hogy a cégek mostanában alapvetően tapasztalatot keresnek, nem potenciált. Vagyis olyan munkaerőt választanak ki a legszívesebben, aki pontosan azt tudja, amire a vállalatnak, vállalkozásnak szüksége van. Azt az embert keresik, aki mihamarabb értéket tud termelni.
Ami azt is jelenti, hogy most nincs itt a nagy váltások, pályamódosítások ideje. A cégek biztosra akarnak menni, és amennyire lehet meg akarják spórolni a betanítás költségét is.
Ezért célszerű olyan pozíciókat megpályázni, amelyben legutoljára dolgoztunk, vagy legalábbis nem túl régen. Vagyis ha sikerrel akarunk járni, olyan állásokra jelentkezzünk, amelyeknél friss, használható tudást tudunk felkínálni.
A gazdasági változások is befolyásolják az esélyeket
Néhány példával érzékeltette Juhos Andrea, a gazdasági változások hogyan befolyásolják az álláskeresők esélyeit. Marketingesként teszem azt elég nehéz ma munkahelyet találni, mivel a cégek az elsők között fogják meg a marketingköltséget.
A pénzügyi végzettségűek esélyei viszont kimondottan jók még ma is, akárcsak a különböző adminisztratív szolgáltatásokban jártas szakembereké (pl. könyvelés, számlázás). Feltéve persze, hogy legalább két idegen nyelvet beszélnek. A multi cégek ugyanis számos szolgáltató központot hoztak létre Magyarországon, s keresik az embereket.
A műszaki végzettségűek közül az informatikusok, gépészek és villamosmérnökök keresettek, az építészek például már jóval kevésbé, hiszen az építőipar évek óta padlón van.
Sok múlik az önéletrajzon
Amíg személyesen nem kapunk lehetőséget a bemutatkozásra, addig szinte csak az önéletrajzunkból tudhat meg rólunk információt a reménybeli foglalkoztató. Ezért fontos, hogy jó legyen az önmarketingünk. Azokat a képességeinket hangsúlyozzuk, amelyek szorosan kapcsolódnak a meghirdetett álláshoz.
Igen ám, de mit csináljunk, ha van néhány olyan adottságunk is, ami nem a „nyerő” kategória. Például tanultunk angolul, de annyira jól nem tudunk. A karrier-tanácsadó szerint a nyelvtudásnál, végzettségnél egyáltalán nem célszerű „vetíteni”, mert a végzettségről úgyis elkérik a papírt, a nyelvtudásunkat pedig tesztelik. S ha kiderül, hogy szépítettünk, azzal biztosan elvágjuk magunkat.
Bevalljuk-e?
Hasonló dilemma lehet az életkor is, hiszen például a 40 felettiek meglehetős hátrányba kerülhetnek. Tanács: nem muszáj beírni az életkorunkat az önéletrajzba. Apró trükk: ha mindenképpen be akarjuk írni a korunkat, ne a második sorba tegyük, hanem valahova lejjebb.
S hogyan csomagoljuk, ha már hosszú hónapok óta munkanélküliek vagyunk? Hiszen ez sem fest túl jól az önéletrajzban. Hazudni nem kell, de ha közben mégis végeztünk valamilyen tevékenységet, mondjuk kisegítettünk a barátnőnk boltjában, tanácsot adtunk egy cégnek, vagy önkéntesen segítettünk valahol, akkor azt írjuk be. A munkáltatók is tudják, hogy időbe telik állást találni, de ha jelezzük, hogy nem ülünk tétlenül, az mindenképpen jobban veszi ki magát, mintha lukak lesznek az önéletrajzunkban.
Hogyan tűnjünk ki a többiek közül?
Mivel sok az álláskereső és kevés a meghirdetett munka, egy-egy pályázatra jóval többen jelentkezhetnek, mint korábban. Akár több százan is. Hogyan tűnhetünk mi ki ebből a körből, és hogyan érhetjük el, hogy behívjanak?
Az önéletrajz alapvetően rólunk kell hogy szóljon, nem arról, hogy milyen tevékenységet végeztünk. Vagyis úgy írjuk le a korábbi munkánkat, hogy abban benne legyen: az adott cégnek miért volt jó, hogy ott dolgoztunk, milyen sikereket, eredményeket értünk el. Ezt nem mindig könnyű megfogalmazni, de megéri. A sablon-önéletrajzok közül ezzel mindenképpen kiemelkedhetünk, és felkelthetjük az érdeklődést.
Ha nem ismert cégnél dolgoztunk korábban, akkor pedig az is célszerű, ha kicsit bemutatjuk magát a céget is: mivel foglalkozik, mekkora a forgalma, milyen fejlődést ért el. S ebben a környezetben helyezzük el a mi eredményeinket.
A kapcsolatépítésre is gyúrjunk rá
Aki ma állást keres, annak célszerű felregisztrálnia a LinkedIn karrierépítő közösségi oldalra. Juhos Andrea elmesélte, volt egy középkorú hölgy ügyfele, aki nagyon ódzkodott ettől, de a tanácsára mégis beregisztrált. Az oldalon megtalálta egy korábbi főnökét, felvette vele a kapcsolatot, és végül ezen az úton talált állást. A Facebook-jelenlét szintén fontos: itt leginkább arra ügyeljünk, miket posztolunk, milyen a profilunk, s hogy például ne legyenek helyesírási hibák abban, amit írunk.
A személyes kapcsolatépítés is fontos lehet, hiszen csak az állások egy részét hirdetik meg nyilvánosan, a többit azonban belső csatornákon keresztül. Ezért az álláskereső sokat segíthet magán azzal is, ha minél több emberrel beszélget róla, milyen munkát szeretne.
Néhány hónapba beletelhet
Juhos Andrea szerint ha valaki néhány hónapig nem talál állást, azt semmiképpen ne vegye magára, ne állítsa be a saját hibájának. Az elmúlt egy-két évben ugyanis nagyon meghosszabbodott az álláskeresés ideje. Ennek oka többek között az, hogy kevés a beruházás, a cégek inkább karcsúsítanak, minthogy bővítenék a létszámukat. Akinek van munkája, az igyekszik megtartani. Aki már váltana, az is inkább elhalasztja a dolgot a bizonytalanság miatt. Ezzel is kevesebb a megpályázható hely.
Az álláskeresés pedig azért is telhet több időbe, mert a cégek mostanában lassabban döntenek egy-egy pozícióról, mint korábban megszokhattuk. Minimum hat hónap lehet, mire valaki állást talál. Még akkor is igaz ez, ha egyébként a munkáltatók számára ideális korban van, megfelelő a végzettsége, nyelvtudása, gyakorlata és készségei is. Példaként a szakértő megemlítette, volt, aki februárban pályázott, és november lett, mire minden fordulón keresztül jutott, és felvették.
Várni, csak várni?
A várakozás persze nagyon idegölő lehet, főleg ha nem is kapunk visszajelzést a cégektől. Ezt egyébként a karrier-tanácsadó elfogadhatatlannak tartja. Szerinte legalább egy automatikus visszajelzés erejéig, de illene értesíteni mindenkit, aki az életrajzát beküldte. S ugyanígy azokat is, akiket személyesen is interjúztattak. Nem eljárás, hogy behívnak valakit, aztán soha többé nem jelentkezik nála a potenciális munkaadó – szögezte le, hozzátéve, hogy hozzájuk is sok panasz érkezik emiatt.
Érdeklődjünk-e?
Nagy kérdés, mit tegyünk, ha nem kapunk visszajelzést? Érdeklődjünk, és kockáztassuk, hogy tolakodásnak veszik? Vagy inkább várjunk türelmesen? Ha valakit nagyon érdekel egy állás, és úgy érzi, éppen ráillik a pályázat, akkor finoman lehet érdeklődni – tanácsolja Juhos Andrea. Ha például gondok voltak a levelezőnkkel, s emiatt kérdezünk rá, megkapták-e az önéletrajzunkat, azt biztosan nem veszik tolakodásnak.
Interjú után egy-két nappal pedig jó ötlet lehet egy e-mailben jelezni, továbbra is érdekel minket az állás, az interjú megerősített minket abban, hogy jól el tudnánk látni a feladatot. Jelezhetjük azt is, mit tudnánk hozzátenni az adott cég tevékenységhez. Ezt viszonylag kevesen lépik meg, ezért is lehet célravezető.
Mit csináljunk, amíg nem hívnak be?
Ne üljünk tétlenül, ne engedjük elhatalmasodni magunkon a depressziót, akkor sem, ha a siker egyelőre várat magára. Foglaljuk el magunkat, tanuljunk valami újat, például nyelvet. Itt az alkalom arra is, hogy egy régi álmunkat valóra váltsuk, például tanuljunk táncolni, énekelni, kertészkedni, vagy bármit, amihez kedvet érzünk.
Elvileg jó ötlet lehet egy új szakma elsajátítása is, de hogy ezzel kapunk-e munkát most, amikor főleg gyakorlott dolgozókat keresnek, az egyáltalán nem biztos. Persze más a helyzet, ha például a családi vállalkozásban vagy ismerősünknél kellene segítség a megbízások teljesítéséhez. Ilyenkor ne sokat habozzunk! Ragadjuk meg a lehetőséget, és tanuljuk ki az adott szakmát.
Mindez azért fontos, mert a tanulás, az értelmes elfoglaltság jót tehet a lelkünknek, akárcsak a sport. Ha csak egy jó kiadós séta is, de segít levezetni a feszültséget. Aki pedig ügyel rá, hogy fizikailag, érzelmileg is fitten tartsa magát, az biztosan jobban fog teljesíteni, amikor végre eljön a nagy nap, és behívják az állásinterjúra.
