A munka törvénykönyve tervezetében az szerepel, hogy annak a dolgozónak, aki „munkaköre ellátása során más munkavállalótól vagy harmadik személytől pénzt, más értéket vesz át, vagy részükre ilyen kifizetést, átadást teljesít” a munkaáltatónak biztosítékot kell fizetnie. Ez nem minden pénzt kezelő dolgozót érintene a jövőben, ugyanis azt is olvashatjuk a törvénytervezetben, hogy erről írásbeli megállapodást kell kötni. A letétbe helyezett összeg nem lehet több, mint a dolgozó egyhavi alapbére, és csak egyszer kérhető pénz ilyen címen tőle.
A minisztérium a dolgozókat védené
A munkavállalói „óvadék” nem újdonság, a gyakorlatban ma is létezik és a bírói gyakorlat jogszerűnek ismeri el – állítja a Nemzetgazdasági Minisztérium az FN24-nek eljuttatott közleményében. A szaktárca érvei között szerepel, hogy a Legfelsőbb Bíróság korábban kimondta: munkaviszony keretében is helye van biztosítékadásra vonatkozó megállapodásnak. Azzal magyarázzák a biztosíték Mt.-tervezetbe való bekerülését, hogy a gyakorlatban már elterjedtek az ilyen megállapodások, és azzzal, hogy a törvénykönyvbe belekerül ez a passzus, kizárólag a munkavállalók jogait akarják megvédeni.
Hozzáteszik: a munkavállalói biztosíték már az Mt. júliusban nyilvánosságra hozott konzultációs tervezetében is szerepelt, és az azóta lebonyolított számos személyes egyeztetés egyikén sem kifogásolták a szakszervezetek.
A kereskedelemben 100 ezer munkást érintene
A Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetének (KASZ) elnöke szerint ez a terv a kereskedelmi ágazatban több mint 100 ezer munkavállalót érinthet, ennyien dolgoznak teljes munkaidőben pénztárosként. A tervezet szövegében azt nem kötötték ki, hogy ez pontosan kikre vonatkozna, így – ha hatályba lép a törvény – akár visszamenőleg is elkérhetnék a munkavállalóktól a pénzt a munkaadók. Sáling József szerint egyértelműen bele kell foglalni a javaslatba azt, hogy ez a biztosíték a jelenleg munkaszerződéssel rendelkezőkre nem, csak az új szerződésekre vonatkozik, ez ugyanis most nem tűnik ki a javaslatból – áll a Hír24 korábbi cikkében.
Az sem tisztázott, hogy az új munkahelyre belépő dolgozónak mikor és hogyan kell a biztosítékot letennie – elkérheti vajon a munkaadó az első munkanapon a teljes összeget, vagy lehetőséget kínál „részletfizetésre”. Hiszen ha valaki több hónap munkanélküliség után végre állást talál, nem valószínű, hogy van még annyi tartaléka, hogy a teljes egyhavi fizetését képes legyen megfizetni csak azért, hogy dolgozhasson. A biztosíték bevezetése az elnök szerint emiatt teljességgel tisztességtelen.
Sáling József a javaslatot életszerűtlennek, értelmetlennek nevezte, hangsúlyozva, hogy a pénzért így is mindenki felel, vagyis ha hiány van a nap végén, akkor azt most is ki kell fizetnie a pénztárosnak. A tervezet szerint a biztosítékot egy külön számlán kell tárolni, a munkaadó nem nyúlhat hozzá, kizárólag a munkavállaló által okozott kár kifizetésére fordíthatja. Ha valaki távozik az adott munkahelyről, akkor visszakapja a jegybanki alapkamat mértékével emelt összeget.
A jelenleg hatályos Mt.-ben is szerepel a dolgozó kártérítési felelőssége, ez gondatlan károkozás esetén nem lehet több, mint az egyhavi átlagkeresetének a fele. Ha viszont szándékosan rövidítette meg a munkáltatót, akkor meg kell térítenie a teljes kárt, sőt kártérítést is fizet – amely akár a hathavi átlagbérének megfelelő összeg is lehet. Az új törvénykönyv szerint gondatlan károkozásnál a négyhavi átlagkereset lesz a kártérítés plafonja, szándékosság esetén a teljes kár összegét kell megfizetnie.
