Új társadalompolitikai elveket hirdettek meg közösen olyan civilszervezetek, amelyeket eddig sokan vagy a bal, vagy a jobboldalhoz kötöttek. Az elképzelések támogatói között szerepel a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), a Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ), az MSZP Társadalompolitikai Tagozata és a Civil Jogász Bizottság is. Javaslataik nagyjából az ellentétjeit jelentik a korábban reflektorfénybe került – az Oriens közgazdászai, vagy a jegybankelnök által jegyzett – reformelképzeléseknek.
Korlátoznák a multikat
Megváltoztatnák az elosztási viszonyokat a dolgozók, a szerény nyugdíjból élők, a nélkülözők, a kis- és középvállalkozói rétegek javára. Korlátoznák a multinacionális cégek profitkivitelét – mutatták be a Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal által alkotott tervezetet egy konferencián
Szükségesnek tartanák az állam és a multik szerződéseinek újratárgyalását, hogy megszüntessék a hazai vállalkozásokkal szemben élvezett “kiváltságaikat”. A nemzeti ipar fellendítését és az adóreformot fogalmazták meg főcélként, és az uniós forrásokat is elsősorban a foglalkoztatás bővítésére használnák fel.
adatok: multik, adózás, profitrepatriálás
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) egyik értékelő tanulmánya megállapítja: a magyarországi privatizáció sajátosságaként és eredményeként a magyar gazdaságot duális szerkezet jellemzi. A magyar export közel nyolcvan százalékát a részben vagy egészben külföldi vállalatok forgalmazzák, amelyek az egyes közterhekből nem arányosan veszik ki a részüket, ami összefügg a rendszerváltás óta a külföldi vállalatok számára biztosított adókedvezményekkel is.
A Kopint-Tárki Zrt. számításai szerint 2006-ban a tényleges társasági adókulcs 10,7 százalék volt, s a számított adóból is jöttek le kedvezmények. A Figyelő egy korábbi cikke a nagyvállalatok sikeres adócsökkentési törekvéseit mutatja be: egyáltalán nem fizettek társasági adót 2006-ban például az Audi, a Vodafone, az OMV magyarországi leánycégei. A Coca Cola magyar leányvállalata 0,27, a Suzukié 1,37, a Tescóé 1,72 százalékos kulccsal adózott.
A profitrepatriálások (a haszon hazautalása) jelentős jövedelemkivonással járnak, ami 2006-ban már a bruttó nemzeti termék több mint 4 százalékát tette ki, meghaladva a hatmilliárd eurót, ami már több volt, mint a folyó fizetési mérleg hiánya – írja a korábban hivatkozott ÁSZ-tanulmány.
Legalább ötkulcsos adórendszer kellene
Jelenleg a bérjövedelmek 60 százaléka a létminimum közelében stagnál. A szakszervezetek és a civilek stratégiája elutasítja az olcsó munkaerőre épülő gazdaságot, szerintük emelni kell a munkabéreket. Meg akarják szüntetni emellett a tőkejövedelmek, a tőzsdei spekulációkból származó bevételek adómentességét is.
Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke kifejtette, hogy a közteherviselésben érvényre akarják juttatni a jövedelem- és vagyonarányos adózást. Sipos József, az MSZP Társadalompolitikai Tagozatának ügyvivője ehhez hozzátette: a minimálbért fel kell emelni, és egyidejűleg meg kell szüntetni az adómentességét, hogy ezt a nagy tömeget is bevonják a közteherviselésbe. (2007 óta nem teljesen adómentes a minimálbér, mivel azóta nem növelték az adójóváírás felső határát – a szerk.) Ám a terveik szerint olyan mértékben kell nőnie a fizetéseknek, hogy a járulékok levonása után is magasabb legyen az emberek nettó bére, mint a korábbi volt.
Részvételi demokrácia
A tervezet célkitűzéseit Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke megtoldaná még a méltányos munkához való joggal is. A MOSZ meg szeretné valósítani hazánkban is azt a trendet, amely Franciaországban már több mint 50 éve működik: az 50 fő feletti vállalatok a haszonból részesedést adnak a dolgozóiknak, akik ezáltal nemcsak bér-, hanem tőkejellegű bevételre is szert tehetnek.
A stratégia része a demokrácia korrekciója is: az alkotmány módosításával a képviseleti demokráciát és a részvételi demokráciát ötvöznék, hogy közvetlen társadalmi kontrollt biztosítsanak a közügyek felett. Tehát ha egy település nincs megelégedve a képviselője munkájával, akkor visszahívhatná, a maga kezébe vehetné az „ország irányítását” – és az embereknek nemcsak négyévente lehetne beleszólásuk a politikába.
