Simor András a Népszabadságban megjelent írásában a magyar gazdaság hosszabb távú növekedési problémáinak megoldását szorgalmazza. Ehhez saját értékelése szerint is “jelentős, a társadalom egyes rétegeit rendkívül kedvezőtlenül érintő javaslatokkal” áll elő, amelyek megvalósításához – mint rámutat – széles körű politikai konszenzus is szükséges.
Simor szerint a megszorítások miatti elkerülhetetlen visszaesése után is csak lassan áll majd vissza a gazdaság a tartós növekedési pályára, s ez a pálya alacsonyabb szinten lesz, mint 2000 és 2005 között volt.
A hosszú távú gazdasági növekedés visszaesésének okai közül azt emeli ki, hogy drágán termelnek Magyarországon, kevesen dolgoznak, alacsony a kutatás-fejlesztés és az innováció hatékonysága, “túlméretezett és egyúttal kevéssé hatékonyan működő bürokrácia telepszik a gazdaságra”, valamint “egy álszent és erkölcstelen pártfinanszírozási rendszer és az ezzel párosuló virágzó korrupció drágítja a közbeszerzéseket és torzítja a gazdasági döntéseket”.
Mindezek fő okát abban jelöli meg, hogy Magyarországon túladóztatják a munkaerőt, ezzel biztosítva azt, hogy a költségvetés kiadásai elérik a GDP közel 50 százalékát, miközben a visegrádi országok átlaga 40 százalék körül van.
A túlköltekezés két fő tételeként a szociális, jóléti és lakásépítési támogatásokat, valamint a felhalmozott államadósság kamatait említi a jegybank elnöke.
A feladatok között említi Simor a hibás oktatás- szociális és foglalkoztatáspolitika megváltoztatását, a foglalkoztatás bővítését. Kifogásolja többi között a minimálbér növelését, amivel szerinte egész iparágakat űztek el, sőt javasolja, hogy vizsgálják felül, szükség van-e a minimálbér intézményére.
