Egy esetben egy középvállalat vezetője HR munkatársat keresett. Fiatal pályakezdőt akart felvenni, akinek a feladata összetett lett volna: a felvételektől kezdve a bérszámfejtés előkészítéséig gyakorlatilag mindent el kellett volna látnia, sokféle dologra egyszerre odafigyelnie, tehát várhatóan sok stresszel járt volna a munkakör. Ezért a vezető úgy gondolta, a legmegfelelőbb felvételi módszer a stresszinterjú lesz.
Behívta a jelöltet és minden bevezetés nélkül közölte, hogy választhat, vagy angol nyelven folyik az interjú, miközben magyar nyelven jegyzetel, vagy fordítva. A jelölt azt választotta, hogy magyarul beszél, és angolul jegyzetel. A félórás beszélgetés alatt volt szó arról, hogy miért gondolja a jelölt, hogy alkalmas a pozícióra, miért nincsen még tapasztalata – holott kifejezetten pályakezdőt kerestek –, miért azt az iskolát választotta és miért nem egy másikat. De rákérdezett arra is, hogy milyen anyagokat kell egy bérszámfejtőnek átadni és hogyan interjúztatna egy adminisztrátort.
Az interjú végén a vezető elkérte a jegyzeteket, és megállapította, hogy a jelentkező nem tud angolul, mert nem írt helyesen. Az eset vége az lett, hogy a jelölt, miután kijött a vezető irodájából, elsírta magát, és a cég egy munkatársa még fél órán keresztül vigasztalta őt.
Elbátortalanítás
Ha a vezető vagy a HR-es a stresszinterjú mellett dönt, néhány alapelvet mindenképpen szem előtt kell tartania. Például azt, hogy ezt a fajta interjút nem végezheti akárki. Az interjúztató csak olyan személy lehet, aki megfelelő szakképzettséggel bír. „A HR-végzettség mellett lehetőleg pszichológus diplomája is legyen és az sem árt, ha legalább ötéves releváns tapasztalat van a háta mögött” – mondta Kőrösi Márta, a Humánmanufaktúra munkatársa. Hozzátette, hogy az interjúztatónak is megfelelően fel kell készülnie, nem szabad „ad hoc” módon kritizálni a jelöltet, ekkor ugyanis nem fogják tudni összehasonlítani a jelölteket egymással.
Mi a stresszinterjú?
A felvételi beszélgetés egyik speciális formája, amikor a kérdező vagy kérdezők szándékosan provokatív, durva kérdéseket tesznek fel a jelöltnek. Legtöbbször agresszíven, sokat kérdeznek, anélkül, hogy visszajeleznének a jelöltnek, hogyan értékelik a válaszát.
A kérdésekre adott válaszok mellett a testbeszédet is figyelni kell: lehet, hogy a beszélő hangja nyugodt, és a válasz is megfelelő, de árulkodó lehet, ha a keze remeg, vagy sokat fészkelődik. Ugyanakkor nem szabad túlértékelni sem ezeket: a stresszinterjú ugyanis egy felfokozott helyzet, amikor a jelöltek nagy nyomás alatt vannak – de elképzelhető, hogy a mindennapokban másként reagálnak. Többek között ezért is kell arra figyelni, hogy ne maradjanak sérülések a jelöltben az interjú végén.
„Ha ezekre nem figyelünk, nem csak egy vagy több értékes jelöltet veszítünk el, hanem a kiválasztás ideje és költségét is növeljük” – mondta Kőrösi Márta. „Ugyanakkor ártunk a cégünk hírnevének is, hiszen a negatív reklám gyorsan terjed.”
Mit tehet a jelölt?
A stresszinterjút általában csak a kiválasztás utolsó fázisaiban alkalmazzák a cégek, és csak olyan munkaköröknél, ahol valóban nagy a nyomás. Amikor valakit ilyenre hívnak – ha egyáltalán szólnak előre -, biztos lehet abban, hogy bekerült a következő körbe. Tanácsadók szerint itt sem nem érdemes színészkedni, különösen előre betanulni a válaszokat. A legegyszerűbb, ha a jelölt magát adja – persze a legpozitívabb arcát mutatva. Mivel a kérdések váratlanok, fel sem lehet készülni belőlük. Ami azonban segíthet, az a folyamatos kommunikáció, esetleg a visszakérdezés. És persze a tudat, hogy mindez nem tart örökké.
