Mindig is tervezte, hogy vezető pozíciót fog betölteni, vagy ez a szerencsének/véletlennek is köszönhető?
Malárik Pálcza Edit: Nem terveztem, hogy vezető pozíciót fogok betölteni, csupán mindig egy több felelősséggel járó, magasabb szint elérését tűztem ki magam elé célként. Volt persze olyan megbízatás is, ami váratlanul jött: 1998-ban engem neveztek ki a skandináv központú, öt észak-európai országban működő, lízinggel foglalkozó GE-leányvállalat pénzügyi igazgatójává. Addig a cég hollandiai központjában vezettem az Európát átfogó elemző csapatot. A dániai székhelyű társaság vezetője egy napon közölte, hogy engem szeretnének felkérni pénzügyi igazgatónak. Mivel tudtam, hogy jó csapat, s a feladat is komoly kihívást jelentett, igent mondtam.
Mitől lesz valaki jó vezető? Vannak velünk született képességek, amelyek alkalmassá tesznek valakit a főnöki pozícióra?
M. P. E.: Jó vezetőnek lenni rendkívül komplex dolog, és nagyon ritka az, aki valamennyi kívánalomnak megfelel. Amit nagyon fontosnak tartok, az a hitelesség, a jó kommunikációs-, valamint a gyors döntéshozatali készség. Természetesen sok mindent meg lehet tanulni, de leginkább alaptermészet kell hozzá. 27 évesen kaptam az első vezető pozíciómat, akkoriban két gyár és harminc kolléga irányítása volt a feladatom. Habár a teljesítményemmel akkor elégedett voltam, s a főnökeim is jó értékelést adtak, utólag visszanézve, több tapasztalattal, sok mindent másképp csináltam volna – könnyen lehet, hogy még jobb eredménnyel.
Eltérő a női és férfi vezetési stílus? Hogyan tudja elfogadtatni magát nőként – hiszen a férfiak többsége ma is ódzkodik a női főnök ellen.
M. P. E.:Tipikus nőies alkatnak tartom magam, ha lehet általánosítani, viselkedésem, öltözködésem is erre irányul. Ezen sokat nem változtattam az elmúlt években – igaz, nem éreztem olyan kényszert sem, hogy vezetőként ezen változtatnom kellene. Az elvárások velem szemben sem voltak mások, mint amiket férfi kollégáimmal szemben támasztottak. Vezetőként sem tapasztaltam, hogy bármelyik munkatársamnál nagyobb empatikus készséget várnának el tőlem. Van sokkal empatikusabb kollégám, mint én, s ez fordítva is előfordul.
A női vezetők között is akad, aki üzleti és etikus kockázatokat is sokkal hamarabb felvállal, mint férfi munkatársai. Még nem találkoztam olyan kollégával, akin éreztem volna, hogy amiatt nem szeretne velem dolgozni, mert nő vagyok. Ám ez annak is tulajdonítható, hogy, mivel én nem teszek különbséget női vagy férfi munkatársak között, csak én nem vettem ezt észre. A GE vállalati kultúrájának szellemében, alapvető elvárás minden kollégától, hogy mindenkit bevonjanak a csapatba bármilyen faji vagy nemi megkülönböztetés nélkül.
Hogyan segítik a GE-n belül a karrierépítést?
M. P. E.: Minden vezetői pozícióra az adott listán, ahonnan a leendő vezetőt kiválasztják, kell, hogy szerepeljen a pozíciónak megfelelő tudással rendelkező női munkatárs is, odafigyelünk ennek betartására. A cégen belül Nők a nőkért szervezet a kapcsolati háló kifejlesztésével, példák bemutatásával, tréninggel és a 16 éve működő vezetőképző szakmai programokkal lehetőséget ad a vállalatnál dolgozó nők számára a karrierépítésre. Sőt, a dolgozni vágyó kismamák számára is munkalehetőséget biztosít azáltal, hogy sok női munkatársat vesz vissza 4 vagy 6 órás részmunkaidőre.
Lehet-e százszázalékosan teljesíteni mindenhol – munkában, családban, gyereknevelésben is?
M. P. E.: A magánélet és a munka összehangolása nagyon nehéz feladat, ám sokat segíthet a férj, akivel meg lehet osztani az otthoni feladatokat, a bébiszitter vagy nagymama, akire nyugodtan ráhagyhatja az ember a gyereket és egy támogató csapat, akik helyettesítenek, ha szükséges. Persze mindehhez kellett az is, hogy a cégem biztosítsa a rugalmas időbeosztást: hathónapos volt a kisfiam amikor úgy döntöttem, hogy visszajövök dolgozni, és már egy éve nem dolgozom péntekenként. ÉS persze a kisegítő technikára is szükség van: internetre, laptopra, blackberryre – ezekkel a távolból is könnyen kezelhetők a céges ügyek.
Mindezek segítségével össze lehet egyeztetni a családot és a munkát. Ám mindenki másképp éli meg a munkát és családot, így mindenkinek saját magának kell kialakítani, mi működik a saját prioritásain és lehetőségein belül. Ha meg döntöttünk, akkor csinálni kell, és nem azon töprengeni, hogy mikor, mit, hogyan rontottunk el – igaz, az elkövetett hibákból rengeteget lehet tanulni. Sokat segít az is, ha kollégákkal, kolléganőkkel megbeszéljük a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseket, vagy csak azt, hogy kinek mi segített a különböző nehézségek leküzdésében.
