Pénzügy

Tandíj – egész Európában vihart kavar

admin
admin

2006. 08. 28. 07:00

A tandíj bevezetéséről szóló viták nem csak a magyarok idegeit borzolják. Németországban, Szlovéniában, Szlovákiában is napirenden van a felsőoktatás fizetőssé tétele, hasonló viharokat kavarva, mint Magyarországon. Több uniós országban pedig már bevezették az állami finanszírozású képzéseken is a tandíjat.

Egyre több európai országban kerül napirendre a tandíj alkalmazása: Szlovákiában, Szlovéniában az elmúlt hónapokban diákok ezrei tüntettek a felsőoktatási reformmal érkező tandíjak ellen, Németország egyes városaiban pedig a hallgatók a demonstrációkon túl el is foglalták az egyetemi épületeket és akadályozták a tanítást. Más országokban viszont már bevezették a tandíjat: Ausztriában, Svájcban, Hollandiában, Olaszországban és Belgiumban az államilag finanszírozott képzéseken is fizetniük kell a hallgatóknak, Nagy-Britanniában pedig utólagos képzési hozzájárulást vezettek be.

Az Európai Unió hivatalos állásfoglalása szerint mára világossá vált, hogy az ingyenes felsőoktatás önmagában még nem elegendő az egyenlő hozzáférés és a maximális részvétel garantálásához, ami „új megvilágításba helyezi” a sokat vitatott tandíj kérdését.

Több kutatási eredmény is igazolja, hogy a tandíjak a gyakorlatban jobb hozzáférést biztosíthatnának az alacsonyabb jövedelmű csoportokból érkező hallgatók számára, ha az így megnövekedett pénzösszegeket hatékonyan visszafogatják az olajozottan működő hallgatói támogatási rendszerbe. A társadalmi ellenállás azonban rendkívül jelentős, és a kutatási eredmények sem csengenek egybe. A téma kényes voltát bizonyíja, hogy az unió sem ad egyértelmű állásfoglalást arról, érdemes-e tandíjat bevezetni.

Bújtatott tandíjak

Bár több európai országban nem létezik tandíj, egyre szaporodnak azok a feltételek, amelyek esetén fizetniük kell a hallgatóknak. Több nyugat-európai országban például akkor kötelezhetik tandíj fizetésére a hallgatókat, amennyiben túllépik az átlagos tanulmányi időt. Németországban például nem ritka, hogy egy diák akár 10 évre elhúzza egyetemi éveit, sokan ezután is a továbbtanulás mellett döntenek. Az örök diákok finanszírozása azonban sokba kerül az államnak, ezért igyekeznek az iskolapad elhagyására ösztönözni őket.

Németországban bár az általános tandíj bevezetése elbukott a diákok és a társadalom ellenállása miatt, a hosszú távú tandíjat már hét tartomány kötelezővé tette. A „normál időn” túli szemeszterekért a német hallgatóknak 500 eurót (135 ezer Ft) kell fizetniük. Csehországban szintén tandíjat szabhatnak az alap- és mesterképzés standard idejét túllépőkre, igaz, ott a fizetendő összeg töredéke a német tandíjnak. A diákok tanulmányi idejének kordában tartása érdekében más eszközöket is bevetnek, például azzal, hogy csak erre az időszakra nyújtanak vissza nem térítendő állami támogatásokat, ösztöndíjakat.

A különböző jogcímeken beszedett tandíj mellett szinte minden országban fizetni kell regisztrációs vagy beiratkozási díjat. Írországban például 1996-ban eltörölték a tandíjat, viszont bevezették a regisztrációs díjat, ami az utóbbi években meredeken emelkedett. Az EU oktatási információs szolgálata, az Eurydice tájékoztatása szerint legutóbb már 750 eurót kellett fizetniük az ír hallgatóknak regisztrációs díj címén. Beiratkozási díjat szinte minden európai ország egyeteme és főiskolája kiszabhat, van ahol csak pár ezer forintos ez a tétel, de a legtöbb esetben több tízezer forintra rúg.

Támogatások

A diákok által fizetendő különböző díjak megjelenésével a finanszírozási lehetőségek is megszaporodtak. Nem a vissza nem térítendő támogatások összege nőtt, hanem a kilencvenes évek közepétől jelent meg a diákhitel intézménye, amelyet ma már majdnem minden uniós tagország kormánya bevezetett, a kondíciók viszont eltérőek. A hallgatók kedvezményes kölcsönből finanszírozhatják tanulmányaikat.

A vissza nem térítendő támogatások között a szociális segélyen túl egyre nagyobb teret hódítanak a tanulmányi eredményt díjazó támogatások, valamint a felsőfokú tanulmányok relatív gyors befejezésére ösztönző eszközök is megjelentek.

Tandíjak és támogatások országonként

Az egyes európai országok felsőoktatási rendszeréről származó információkhoz az Eurydice biztosított forrást, az Európai Unió oktatási információs hálózata.

Ausztria
Ausztriában 2001-ben vezették be a tandíjat, akkor 5000 Schillingben (363 euró, 98 ezer Ft) állapították meg az egy szemeszterre fizetendő hallgatói hozzájárulást. Az így befolyt összeget közvetlenül a felsőoktatási intézmények kapják. Ezen felül még a diákoknak kötelező tagsági díjat fizetni egy hallgatói szervezet számára. Az állami támogatások odaítélését a szülők és a hallgató jövedelmi helyzetétől, a családi állapottól és a tanulmányi eredményektől teszik függővé.

Belgium
Belgium német nyelvű területén 2005. óta beiratkozási díjat kell fizetni (100 euró, 27 ezer Ft), valamint a felsőoktatási intézmény kivethet tandíjat, de legfeljebb 370 eurónyit (Szociális rászorultság esetén a belga diákok támogatást kaphatnak, valamint a régiók kölcsönöket is adnak. Belgium flamand területén tandíj nincs, de regisztrációs díj van, amely magában foglalja a vizsgaköltségeket és a biztosítást. A regisztrációs díj mértékét minden évben május elsejéig kell meghatároznia az intézmények vezetőinek. A flamand összegyetemi tanács is tesz állásfoglalást, melyet az intézmények általában követnek. Az ösztöndíjjal nem támogatott tanulóknak 2003-2004-ben 488 eurót kellett fizetniük regisztrációs díjként egy évre. A szociális helyzet és a tanulmányi átlag alapján az ösztöndíjra jogosultak számára a regisztrációs díjat csökkentik. Belgiumban szintén létezik diákhitel.

Bulgária
Bulgáriában a 1999-2000-es tanévben vezették be a tandíjat az állami finanszírozású képzéseken is. A tandíj mértéke nem lehet több, mint a hallgatói normatíva 30 százaléka. A hallgatói támogatások rendszere 1990 óta többször átalakult: léteznek ösztöndíjak, de 1998-ban bevezették a diákhitelt is. Az állami ösztöndíjakra és támogatásokra való jogosultság kritériumait az adott intézmény határozza meg a hallgatói képviseleti szervezetekkel közösen, de a szociális rászorultságon túl a tanulmányi eredmények is számítanak. Az ösztöndíjra fordított állami kiadásokat a nappali hallgatók számához igazítva arányosan határozzák meg intézményenként.

Csehország
Csehországban az állami finanszírozású egyetemeken a diákoknak beiratkozási díjat kell fizetniük (általában 500 cseh korona vagyis 5000 forint), és ezen felül az egyetemek a rendes tanulóidőt túllépő, valamint a második felsőfokú végzettséget szerző diákokra kivethetnek tandíjat. A minisztérium által minden évben meghatározott „alapösszeg” (2004-ben 2561 cseh korona) bizonyos részét vethetik ki: ha például egy diák túllépi a bachelor vagy master képzés alapidejét, akkor az egyetem ennek az alapösszegnek minimum az egynegyedét kivetheti havi tandíjként a hallgatóra. A diákoknak egy bachelor és egy master képzés jár ingyenesen, a második képesítés megszerzésénél a hallgatóknak az alapösszeg éves összegét teljes egészében ki kell fizetniük. A tandíjakból befolyó forrásokat az egyetemeknek teljes egészében ösztöndíjra kell fordítaniuk, másra nem használhatják fel. A cseh diákok közvetlen támogatást (ösztöndíjak) és közvetett támogatást (étkezési hozzájárulás, lakhatási támogatás) is kapnak. Ösztöndíjra az jogosult, akinek jók a tanulmányi eredményei és szociálisan hátrányos helyzetű.

Dánia
Csakúgy, mint a skandináv országokban, Dániában sincs tandíj. 2007-től azonban a nem Európai Unióból érkező diákok számára már bevezetik a tandíjat.

Észtország
Észtországban a diákoknak vissza kell fizetniük a tanulásuk költségeit az egyetemnek. Hogy mindez hogyan történik, azt az egyetemi tanács határozza meg. A tanács minden évben meghatározza a megtérítés arányát, de ez az arány nem emelkedhet egy éven belül 10 százaléknál nagyobb mértékben. Észtországban állami támogatásra az a hallgató jogosult, aki nem lépi túl a normál tanulmányi időt. A diákok államilag garantált diákhitelt is felvehetnek, melynek törlesztését legkésőbb a tanulmányuk befejezése utáni 12. hónapban el kell kezdeniük.

Finnország
Finnországban nincs tandíj, a diákoknak egy kis összegű tagdíjat kell fizetniük. A rászoruló finn diákok ösztöndíjat kapnak, valamint lakhatási támogatást, és állami garanciát a diákhitelre. Az ösztöndíj adóköteles bevétel, amitől azonban szintén a rászorultság miatt eltekinthetnek. Összege 21 és 259 euró között mozog egy hónapban, a lakhatási támogatás hasonló összegű (26-201 euró). A diákhitel lejáratáról és visszafizetési módjáról minden egyes diák külön egyeztet a folyósító bankkal, így egyéni szerződések alakulnak ki. Havonta 160-300 eurót vehetnek fel így hitelbe a diákok. A hitelre az állam minden esetben garanciát vállal.

Franciaország
Franciaországban az oktatási miniszter és a pénzügyminiszter határozza meg minden évben a felsőoktatásba belépni kívánó hallgatók úgynevezett beiratkozási jogait. Az állami felsőoktatásban résztvevők fizetnek a beiratkozásért: főiskolán 150, egyetemen 190, doktori képzésen pedig 290 eurót. A mérnökökre speciális beiratkozási szabályok vonatkoznak. Számos oktatási intézmény ezen felül extradíjakat számíthat fel például az informatikai eszközök éves használatáért vagy a könyvtár használatáért. Az állami oktatási intézményekben néhány száz euró (300-) az éves tandíj, melyhez pluszköltségek adódhatnak.
Az Eurydice információi szerint 2003-ban a francia állam 4,5 milliárd euróval segítette a felsőoktatásban tanuló diákokat ösztöndíjak, alapítványok, vagy egyéb természetbeni juttatás formájában: utazási hozzájárulás, lakhatási támogatás. 2003-ban több mint félmillió hallgató kapott így támogatást.

Görögország
Görögországban ingyenes a felsőoktatás, az Eurydice adatai szerint tandíjat, de még beiratkozási vagy egyéb díjakat sem kell fizetniük a diákoknak. A hallgatók kaphatnak lakhatási támogatást, ösztöndíjra a kiváló tanulmányi átlag teszi a hallgatókat jogosulttá.

Hollandia
Hollandiában a tanulóknak legalább a törvény által meghatározott mértékű tandíjat kell fizetniük a felsőoktatási intézmények számára, ami a 2004/2005-ös tanévben 1 476 euró (398 ezer Ft) a teljes tanévre. A tandíj mértékét évenként állapítják meg. A 30 évnél idősebb hallgatóknak ettől eltérő tandíjat kell fizetniük, amelyet azonban minden intézmény saját maga állapíthat meg, így jelentős eltérések lehetnek az egyes egyetemek és főiskolák között. Minden nappali tagozatos hallgató jogosult azonban egy állami alapjuttatásra, amin felül a szülők jövedelmi helyzetétől függően a hallgatók kiegészítő juttatást is kaphatnak. Ezek mellett diákhitelt igényelhetnek, amely mértéke 1995 óta független a szülők jövedelmi helyzetétől, felső határa azonban maximált. Az állami támogatásokat csak a „normál” tanulmányi idő alatt lehet igényelni, ha valaki túllépi a szokásos szemeszterszámot, állami segítségre már nem jogosult.

Írország
Írországban 1996-ban törölték el a tandíjat minden állami egyetemen, de a diákoknak regisztrációs díjat kell fizetniük, ami az utóbbi években jelentősen megnövekedett, az Eurydice legfrissebb adatai szerint ez 750 eurót tett ki egy évre. Ezt az összeget sporteszközök vagy egyéb berendezések beszerzésére fordítják. A regisztrációs díjat minden diáknak meg kell fizetnie társadalmi helyzetre való tekintet nélkül, ezért a hallgatói szervezetek meglehetősen sokat tiltakoznak a jelentős emelések miatt. Bár ösztöndíjak vannak Írországban, nincs államilag garantált diákhitel.

Lengyelország
Lengyelországban az Eurydice tájékoztatása szerint csak a magánegyetemeken és főiskolákon fizetnek tandíjat a hallgatók, bár a felsőoktatási törvény megengedi az intézményeknek, hogy bizonyos képzésekért vagy szolgáltatásokért különböző díjakat szabjanak ki, amivel néhány intézmény él is. A nem állami intézményekben ezer és nyolcezer zloty között mozognak az éves tandíjak, az orvosi képzések tandíja ennél drágább, körülbelül 12 ezer zloty (Egy zloty 70 forint). Az állami intézményekben tanulók kaphatnak szociális segélyt, külön ösztöndíjat jó tanulmányi eredményeikért, amelyet ezen felül minisztériumi ösztöndíjjal is jutalmazhatnak. 2001 óta a magán- és egyházi intézmények tanulói is igényelhetnek állami szociális segélyt. Lengyelországban is létezik diákhitel, amelynek kamatait részben az állam állja.

Lettország
A lett diákok egy részének tandíjat, beiratkozási díjat azonban mindenkinek kell fizetnie, ami 5 és 20 lat (2000-8000 forint) között lehet. Lettországban az oktatási minisztérium határozza meg minden évben, hogy milyen képzéseket finanszíroz az állam a munkaerő-piaci helyzet és az ország hosszú távú gazdasági stratégiája alapján. Az Euridyce információi szerint a legutóbbi alkalommal a természettudományi, matematikus és mérnöki képzéseket támogatta az állam. A többi képzés esetén az egyetemek saját belátásuk szerint állapíthatják meg a tandíjakat, így azok mértéke jelentősen eltérhet. Lettországban az utóbbi években meglehetősen éles társadalmi vita folyik a felsőoktatás finanszírozásáról, ugyanis a felsőoktatásba járók számának jelentős emelkedésével nem nőnek az oktatásra fordítható kiadások, így jelenleg az összes hallgató harmadának taníttatását tudja finanszírozni az állam, míg kétharmaduknak saját maguknak kell előteremteniük a tanulásuk költségeit. Ezért az egyetemek évente határozzák meg, hogy ki lehet tandíjmentes a tanulmányi eredményétől függően, így legalább rotálódik a fizetési kötelezettség, és a legjobbak jutnak tandíjmentességhez.

A lett diákok kaphatnak ösztöndíjat, segélyt és kölcsönt. Az állam által finanszírozott képzéseken tanuló hallgatók havi ösztöndíjban részesülnek. Diákhitelt a nappali tagozatos hallgatók kaphatnak, a hitelre fordítható központi forrás mértékéről minden évben döntenek. A diákhitel rendszere 2006-ra teljes egészében a magánbankok forrásán alapul, az állam azonban garanciát vállal. A diákhitelnek két változata létezik, az egyik a tandíjat, míg a másik a megélhetés költségeit fedezi. Az előbbit azok vehetik fel, akik magánegyetemeken tanulnak, vagy állami finanszírozású képzéseken, de tandíjat kell fizetniük. Az utóbbit minden hallgató igénybe veheti. Amennyiben a diák dolgozik, akkor személyi jövedelemadójának mérséklését kérheti, tekintettel hallgatói jogviszonyára.

Litvánia
Litvániában 2002-ben vezették be a tandíj-kötelezettséget, a tandíj mértéke egy évre 1000 litas (80 ezer forint). 2003 óta a diákok felének tanulmányi költségeit az állam állja. Amennyiben egy állami finanszírozású hely megürül, a tandíjat fizető diák pályázhat a helyre, az kerülhet át az állami finanszírozásba, akinek jók a tanulmányi eredményei. Az elsősöknek beiratkozási díjat kell fizetniük. Litvániában a jó tanulmányi eredmények és a rászorultság jogán lehet ösztöndíjhoz jutni. Ezen kívül költségvetési forrásból diákhitelt is igénybe vehetnek. Rászorultság esetén az állam megnövelheti a törlesztésre szánt időt egyes esetekben, de az is előfordulhat, hogy valaki számára elengedik a diákhitel visszafizetésének kötelezettségét.

Nagy-Britannia
Nagy-Britanniában 1998-ban vezették be a tandíjat, melynek mértéke a 2004/2005-ös tanévben 1150 font volt, ami körülbelül a képzés költségeinek negyedét fedezi. A hallgatóknak azonban utólag kell megfizetniük a tandíjat, diplomájuk megszerzéséig nincs fizetési kötelezettségük, utána azonban törleszteniük kell. Angliában 1990 óta vehetnek fel diákhitelt a hallgatók, a vissza nem fizetendő állami támogatások azonban visszaszorultak 1998-ban, a diákok támogatására elsősorban a hitel áll rendelkezésre.

Németország
Németországban évek óta napirenden van a tandíj kérdése, aminek bevezetése egyébként tartományi hatáskörbe tartozik. Több tartományban próbálták fizetőssé tenni a felsőoktatást, azonban a diákok óriási ellenállásába ütköztek. Berlinben a diákokból álló csapatok minden épületben elfoglalták a bejáratot és akadályozták az oktatást. A tiltakozások ellenére hét tartomány (Bajorország, Észak-Rajna-Vesztfália, Baden-Württemberg, Alsó-Szászország, Hamburg, Hessen és Saarland) nem hátrált meg teljesen, hanem a fokozatosságot választották. Bevezették az úgynevezett hosszú távú tandíjat, amit a hallgatóknak abban az esetben kell fizetniük, ha túllépnek egy bizonyos időtartamot (egyetem esetén 14 szemesztert) a képzés elvégzésében. De Westfáliában 2007 második szemeszterétől már minden hallgatónak kell majd tandíjat fizetnie, ami a hosszú távú tandíjhoz hasonlóan 500 eurót (130 ezer forintot) jelent egy félévben. A többi tartományban hasonló mértékű tandíj bevezetését tervezik, természetesen széles társadalmi tiltakozással övezve.

A tanulmányaik finanszírozására számos szociális és tanulmányi támogatás áll a diákok rendelkezésére Németországban. Amennyiben nem szüleiknél laknak, kaphatnak megélhetési támogatást, amelynek felét kamatmentes hitelként kapják azonban a hallgatók, amit a tanulmány befejezte után vissza kell fizetniük. A tehetséges diákok támogatására szintén külön rendszert hoztak létre az egyetemek.

Olaszország
Olaszországban a tandíjak egyetemenként eltérőek, mivel azok megállapítása az egyes intézmények hatáskörébe tartozik. Minisztériumi rendelet maximálja azonban a tandíj mértékét, ami az állami normatíva legfeljebb 20 százaléka lehet. Az egyetemek egy része ehhez a plafonhoz közelít a tandíj megállapításakor, míg sok egyetem ezt a szintet jóval lejjebb (6-8 százalékra) helyezi. Általánosságban elmondható, hogy egy egyetemi év körülbelül 850 euróba kerül, de az Euridyce hangsúlyozza, hogy ettől jelentős eltérések is lehetségesek. A legdrágábbak az úgynevezett szabadegyetemek. A tapasztalatok szerint az egyetemek egyre inkább támaszkodnak a diákok befizetéseire, mivel az utóbbi években jelentősen megnőttek a tandíjak. A master tanulmányokért fizetendő tandíjat minden intézmény saját maga határozhatja meg. Törvény rendelkezik a beiratkozási díj minimumáról, ami 2002-2003-as tanévben 164 euró volt.

Az olasz oktatási minisztérium 3 évente vizsgálja felül az ösztöndíjak odaítélésének kritériumrendszerét. Meghatározzák, hogy melyik képzéseket támogatják ösztöndíjjal, milyen tanulmányi eredmények szükségesek elnyerésükhöz, és milyen anyagi háttérrel rendelkezők nyerhetik el azokat. A tartományok és az egyetemek is hozhatnak önálló döntéseket, így teljes mértékben felmenthetnek hallgatókat a tandíjfizetési kötelezettségük alól saját maguk által megszabott feltételek alapján.

Portugália
Portugáliában az állami finanszírozású képzéseken is kell tandíjat fizetniük a hallgatóknak, melyet a kormány azzal a céllal vezetett be, hogy a pluszforrásokkal az intézmények emelhessék az oktatás minőségét. A tandíj mértéke szociális helyzettől függetlenül minden hallgatónak ugyanannyi, ami minden tanévben legalább a mindenkori minimálbér összegének felel meg, de az intézmények ettől felfelé eltérhetnek. Az Eurydice adati szerint a tandíj mértéke 463 és 852 euró között mozog. Ezen felül az intézmények kiszabhatnak beiratkozási díjat is. Portugáliában nincs központi, állami támogatás, az intézményeknek kell támogatniuk hallgatóikat.

Románia
Romániában évente állapítják meg, hány képzéshelyet finanszíroz az állam, ezen felül a főiskolák és egyetemek indítanak költségtérítéses képzéseket is, melyek díját az intézmények határozzák meg. Minden intézmény kivethet beiratkozási díjat. A román hallgatók közel egynegyede részesül állami támogatásban, melyek egy része szociális támogatás, a másik részét pedig a jó tanulmányi eredmények indokolják.

Spanyolország
Spanyolországban az állami egyetemeken nincs tandíj, de a hallgatóknak regisztrációs díjat kell fizetniük, amelynek mértékét az adott tartomány vezetősége szabja meg. A spanyol diákok különböző támogatásokra pályázhatnak, például mobilitási támogatásra, amennyiben nem saját lakhelyükön tanulnak.

Svédország
A svéd felsőoktatás ingyenes, a diákok kaphatnak állami támogatást és felvehetnek diákhitelt is. Meglepő, de a svéd belpolitika napirendjén van a felsőoktatási tandíj pár éven belüli bevezetése.

Svájc
Svájcban általában egy félév 600-800 svájci frankba (104-139 ezer forintba) kerül a svájci állampolgárságú hallgatóknak is.

Szlovákia
Szlovákiában az elmúlt években a tandíj bevezetésének ötlete többször is borzolta az idegeket. Az előző kormány ugyanis megpróbálta bevezetni a tandíjat az állami finanszírozású képzéseken is, azonban tervük mindannyiszor elbukott, a parlament nem szavazta meg javaslatukat, sőt koalíciós válsághoz is vezetett. A kormány azzal érvelt, hogy míg a felsőoktatásra fordítható összeg nem növekedett, a hallgatók száma egyharmadával nőtt, így a minőség nem tartható fenn. A diákok Szlovákiában többször is az utcára vonultak. A szlovák diákok részesülnek állami ösztöndíjban, amennyiben szociális helyzetük indokolja azt. 1998 óta vehetnek fel diákhitelt a hallgatók, évente 5000 új hitel után vállal garanciát az állam. Úgynevezett ösztönző ösztöndíjak is léteznek Szlovákiában, amelyek a jó tanulmányi eredményért járnak.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.