Még a választások előtt készített Farkas András nyugdíjszakértő azt a hírlevelét, amiben összefoglalta, a választások után szerinte mi jelenti a legnagyobb veszélyt a nyugdíjasokra, állításai azonban így szűk egy hét után is érvényesek. Úgy véli, a nyugdíjasokra leselkedő legnagyobb veszélyt a 2026. április 12-i választás után is a relatív elszegényedés jelenti – miközben az abszolút elszegényedés kockázata is a nyugdíjas társadalom egyre nagyobb hányadát fenyegeti. Tény ugyanis, hogy
- a szegénységi küszöböt el nem érő nyugdíjat kap minden harmadik nyugdíjas,
- a mélyszegénységi küszöbnél is kisebb nyugdíjat kap minden hatodik magyar nyugdíjas.
– írta a nyugdíjszakértő, majd kibontotta megállapítása részleteit is.
A nyugdíjmegállapítás
A magyar öregségi nyugdíj összege két tényezőtől függ:
- az elismert szolgálati idő teljes években meghatározott tartamától függő, nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos mértékétől, és
- a számított havi nettó életpálya átlagkereset összegétől, amelyet az 1988. január 1-jétől a nyugdíjmegállapítás kezdő napjáig elért, nyugdíjjárulék alapját képező keresetekből számítanak ki.
A nyugdíj összege tehát egyrészt a szolgálati idő hosszától, másrészt a nettó életpálya-átlagkereset összegétől függ. A nettó életpálya-átlagkereset összegét pedig a nyugdíjmegállapítás során kulcsszerepet játszó valorizációs szorzók hatása miatt jelentősen befolyásolja a nyugdíjigénylés éve.
A valorizációs szorzókat minden évben újra meg kell állapítani, hogy tükrözzék a tárgyévet megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedési ütemét. A tárgyévet megelőző év így lesz a referencia-bérszínvonal éve. (A nyugdíjmegállapítás évében és az azt megelőző évben szerzett, nettósított kereseteket emiatt nem lehet valorizálni, csak a korábbi években szerzett kereseteket.)
A nyugdíjmegállapítás mai eljárásrendje eredményeként a frissen megállapított nyugdíjak értéke a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedését tükrözi a valorizáció révén, ezért
Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül és 2026-ban is tovább erősödik az a jelenség, hogy – minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is. Az idén megállapítandó nyugdíjaknál például a valorizációs szorzók 9,0 százalékkal magasabbak, mint a tavalyi megállapítású nyugdíjaknál voltak.
A nyugdíjemelés
Viszont a kizárólag az inflációhoz igazodó nyugdíjemelési eljárás
- törvényszerűen az aktív keresőktől való leszakadáshoz vezet – ez a relatív nyugdíjas elszegényedési csúszda hatása, miközben
- hozzájárul a nyugdíjas társadalom belső szakadásához is annak következtében, hogy a később megállapított nyugdíjakkal szemben a régebben megállapított nyugdíjak értékvesztése évről-évre halmozódik.
Enyhülést csak a 13. havi nyugdíj 2021. évi részleges, 2022-től teljes bevezetése hozott, de a problémát ez sem képes teljes mértékben megoldani, miközben mint a nyugdíjszakértő kitért rá, teremtett egy hatalmas új gondot: miből lehet hosszú távon biztonságosan finanszírozni egy olyan plusz ellátást, amelynek semmilyen járulékfedezete nincs. 2026-ban a 13. havi nyugdíj (az összes jogosultat figyelembe véve) 600 milliárd forintos kiadási tétel, amelyet az egyébként is végsőkig feszített költségvetés adóbevételei terhére kell összekaparni.
Ezt a gondot tovább növeli a 14. havi nyugdíj szintén teljesen fedezet nélküli bevezetése, amelynek első lépéseként 2026. februárban nem egy havi (vagyis további 600 milliárd forintnyi), csak egy heti (azaz cca. 150 milliárd forintnyi) plusz nyugdíjat fizetnek (nyilván a költségvetés rémes helyzete miatt) – ami persze nem oldhatja meg, legfeljebb némileg lassíthatja a nyugdíjasok relatív elszegényedését.
Mi lehet a gyors megoldás?
A választás után felálló új kormányzat számára a kézenfekvő gyors megoldás egy új nyugdíjemelési eljárás bevezetése lehet, amely a nyugdíjakat nemcsak az infáció mértékével, hanem azon felül a nettó reálkereset növekedés legalább felével is emelné a nyugdíjakat.
Farkas András hozzátette, ha a környező országokhoz hasonlóan ilyen emelési eljárás működne Magyarországon, akkor a 2026. januári 3,6 százalékos inflációs emelés helyett idén 6,35 százalékkal kellett volna emelni a nyugdíjakat. (Ez úgy jön ki, hogy a reálkereset 5,5 százalékkal nőtt 2025-ben, ennek a felét, 2,75 százalékot hozzá kellene adni a 2026-ra előre jelzett 3,6 százalékos inflációhoz, vagyis az emelés mértéke egy ilyen rendszerben 2,75 + 3,6 = 6,35% lett volna.)
Ha ilyen emelési rendszer működne Magyarországon, akkor a nyugdíjszakértő szerint a relatív elszegényedés veszélye érdemben mérsékelhető lenne, különösen, ha a 14. havi nyugdíj elosztási rendszere is tükrözne szolidaritási szempontokat – amint teszi ezt például a lengyel 14. havi nyugdíj rendszere.
A Tisza programjában a nyugdíjjal kapcsolatos tervezett intézkedések között egyébként szerepelt, hogy a párt vállalja, a nyugdíjak újra követni fogják a bérek alakulását.
