Létszámleépítések zajlanak országszerte (például a Telekomnál és az OBI-nál), nemcsak a saját dolgozóknál, hanem a kölcsönzött munkaerőnél is. Bújtatott létszámcsökkentésekről, műszakleállásokról már 2023 második fele óta érkeznek hírek, például a járműiparból. Csoportos létszámleépítésekről viszont nemigen hallani, inkább csepegtetett elbocsátásokról tudnak, akik belelátnak a cégek életébe. Arról is írtunk, hogy vannak cégek, amelyeknél súlyos probléma a bérek kifizetése – és van, ahol csőd lett a történet vége.
A dolgozói és munkavállalói érdekképviseleteket kérdeztük arról, hogy ők mennyire tapasztalják, hogy bajban lehetnek a vállalkozások. Mennyire jellemző, hogy nehezen gazdálkodják ki a béreket, és emiatt embereket küldenek el?
A fehérgallérosokat is küldözgetik el a cégek
A Vasas Szakszervezeti Szövetség cégeinél, főleg az autóipari cégek zöménél és a beszállítóknál még mindig eléggé visszafogott a termelés, megrendelés. Számos cég (így például a Mercedes) már december elején leállt a termeléssel, és majd csak januárban fognak újraindulni. Folyosói pletykák alapján nem egy cégnél lesznek nagyobb elbocsátások – mondta a szövetség alelnöke, László Zoltán a 24.hu-nak. Azóta már napvilágra került, hogy leépítésre számítani lehet a győri Audinál, és az aktuális bérszínvonal nem tartható hosszú távon.
A szakszervezeti vezető szerint
nem ritkán olyan szabályok megszegésére hivatkozva, amiért korábban nem büntettek. A fizikai munkások mellett nagy számban észlelik mostanában a fehérgalléros (szellemi) dolgozók elbocsátását is – elküldenek például fejlesztőket, mérnököket, van olyan cég, ahol a jövő év elején küldhetik el a fejlesztőmérnökség 15–20 százalékát. Szerinte ez azért is lehet, mert a fehérgallérosok fizetési költsége tervezhetőbb, mint a kékgallérosoké, akik esetében az alapbéren túl sokféle pótlék lehet.
Miközben kérdés, hogy hogyan akar az a cég a jövőben érvényesülni, amelyik éppen a fejlesztésen dolgozókat küldi el. Szerinte ez azt is jelzi, hogy a nemzetközi cégek nem feltétlenül Magyarországon terveznek a fejlesztéseikkel, hanem elviszik máshova Európába vagy akár Ázsiába ezt a részleget. És csak az olcsó, alacsony hozzáadott értékű fizikai munkákat hagyják itt.
Bérkifizetési problémákról viszont nem tud a szakszervezeti vezető a Vasas illetékességi területén.
Az evolúció és a lemorzsolódás is jellemző
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) intenzív kapcsolatban áll a vállalkozásokkal, főleg a tagjaival, így hozzájuk is eljutott annak híre, hogy vannak cégek, amelyeknek már most gondot okoz a bérek kifizetése. Perlusz László főtitkár ezzel kapcsolatban lapunknak megemlítette, hogy a társas vállalkozások száma évről évre csökken, amire ő egyrészt egyfajta „evolúciós folyamatként” tekint, másrészt úgy, hogy bármennyire igyekeznek is szervezni a vállalkozói közösséget, kilobbizni különféle segítségeket (kormányzati kedvezményeket, hitellehetőségeket, finanszírozást, pályázatokat, képzéseket, technológiai megújulást segítő lehetőségeket), mégis van egy kis számú réteg, amelyik időről időre lemorzsolódik. A VOSZ próbál arra koncentrálni, hogy azok a vállalkozások, amelyek hajlandók és képesek a technológiai megújulásra, nyitottak a különböző pályázatokra, támogatott hitelekre, képzésekre, életben tudjanak maradni, tömegesen ne lehetetlenüljenek el.
Nagyon nehéz kimondani ezt, de aki nem akar átmenni a zebrán, azt nem tudjuk áttolni. Csak annak tudunk segíteni, aki szeretne megújulni.
Törekednek arra is, hogy olyan költségsokk ne érje a vállalkozásokat (például a minimálbér- és bérminimum-emelés kapcsán), amitől tömegesen elvérezhetnek.
Kérdésre válaszul a főtitkár elmondta: arról is hallottak a VOSZ-nál, hogy vannak csepegtetett (nem csoportos) létszámleépítések, amit azonban Perlusz László nem nevezne általános tendenciának. Úgy látják, hogy inkább szigetszerűen fordul elő ilyesmi. És, mivel a KSH statisztikája alapján nincs jelentős romlás a foglalkoztatásban (tavalyhoz képest mínusz 30 ezer fő), és továbbra is 4,6–4,7 millió között van a foglalkoztatottak száma, valamint alacsony a munkanélküliség, szerinte
Arra is kitért viszont, hogy nemcsak az elbocsátásokkal kell foglalkozni, hanem azzal is, hogy a cégek esetleg nehezen tudják kigazdálkodni például a bérköltséget, és emiatt leépítenek. Emellett a másik oldalt is szem előtt kell tartani, vagyis hogy ne vándoroljanak el a munkavállalók. Ehhez pedig az kell, hogy legalább a legkisebb keresetek jelentősen növekedjenek, zárkózzanak fel az európai szinthez.
Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de úgy véljük, hogy a bérmegállapodásokkal sikerül egyensúlyközeli állapotokat teremteni
– fogalmazott. Ezzel a minimálbér 11 százalékos és a garantált bérminimum 7 százalékos januári emelésére utalt.
A munkáltatók alapvetően meg szeretnék tartani a dolgozóikat, de
Ilyen nehéz gazdasági helyzetben előfordul, hogy egy-egy cégnél bérfizetési probléma jelentkezik, de ez semmiképpen nem tömeges jelenség. Nem szabad elfelejteni, hogy amikor azt mondjuk, hogy nincs gazdasági növekedés, emögött jelentős szórás van – mondta a 24.hu-nak a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) alelnöke, Rolek Ferenc. Vannak cégek, amelyek kedvező helyzetben vannak, hatékonyak, jó a jövedelemtermelő képességük, nincsenek költségproblémáik, képesek jelentős bérfejlesztésekre, és vannak, amelyeknél nehézségekbe ütközik a bérek kifizetése, likviditási problémákhoz vezethet, sőt akár a fennmaradást is veszélyeztetheti – tette hozzá.
A dinamikus bérnövekedés mellett természetes jelenség szerinte, hogy a cégek keresik az olyan megoldásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy ugyanazt a munkát kevesebb ember végezze el. Hogy az elbocsátás miért történhet apránként, azzal kapcsolatban elmondta, hogy a munkaerő értékes (Magyarországon még mindig inkább munkaerőhiány jellemző, nem munkaerő-felesleg), ezért ameddig csak lehet, a cégek igyekeznek megtartani az embereiket. Később visszaszerezni mindig nehezebb a dolgozókat. Ha nagyon muszáj, elbocsátanak néhány embert, ha továbbra is nehéz helyzetben vannak, akkor megint. De alapvetően nem akarják a kapacitásuk jelentős részét leépíteni. A jó munkaerőt igyekeznek a végletekig megtartani, van azonban olyan helyzet, amikor ez már nem fér bele – tette hozzá.
A mikrovállalkozásoknál is vannak gondok
A kigazdálkodhatatlan bérek miatt vannak már most is olyan mikro- és kisvállalkozások, amelyek kénytelenek a dolgozók egy részét elbocsátani – említette meg a 24.hu-nak az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) elnöke. Németh László hozzátette, hogy ezek lehetnek akár olyan kis cégek, amelyek elmaradó beruházások miatt nem tudnak dolgozni. Gondot jelenthet az is, hogy az élőmunka-igényes munkáknál, szolgáltatásoknál a bérköltségek mellett magasak az energiaköltségek is, illetve hogy a bizonytalan gazdasági környezetben nem mernek beruházni a mikrovállalkozások, emiatt lemaradnak a versenyben, nem jutnak munkához, ami miatt megint csak lehet, hogy el kell küldjenek a dolgozóik közül.
Viszont olyan bérfizetési problémákról nem tud, hogy késve vagy részletekben fizetnék a béreket, vagy esetleg egyáltalán nem fizetnék ki a dolgozóikat, annak ellenére, hogy felélték a tartalékiakat. A forráshiány és a téma kapcsán jelezte, hogy a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány mikrohiteleit (ami nem kereskedelmi bankokon keresztül megy, melyek szigorúbbak a kockázatbecslésnél) nagyon hiányolják. Ez a fajta mikrohitel nagy segítség volt a forráshiányos legkisebb vállalkozásoknak, különösen, mert mentorálással is együtt járt. Sikerét jól jelezte szerinte az is, hogy nagyon minimális volt a bedőlés.
A szakszervezet harcol és megoldást keres
A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) bízik abban, hogy ahol ott vannak a szakszervezetek, ott nem jellemző, hogy a bérek kifizetése elmarad. A szervezet elnöke, Zlati Róbert úgy véli, hogy ez inkább olyan cégeknél fordulhat elő, ahol nincs munkavállalói érdekképviselet.
A csepegtetett elbocsátásokról azt mondta: előfordulnak, de szerinte sem lehetnek elterjedtek vagy nagy volumenűek, mert akkor a KSH statisztikájában is nagyobb visszaesést mutatna a foglalkoztatás. Az, hogy a 4,6–4,7 millió foglalkoztatotton belül 30 ezres csökkenés figyelhető meg, mutatja a tendencia irányát, de még nem végzetes. Megemlítette, hogy az egyik 1700 fős cégnél akár 500 fős elbocsátás is lehet napirenden, de a szakszervezet keményen tárgyal, hogy mérsékelni lehessen ezt.
Ezen túl megemlítette, hogy a tervezett létszámintézkedések egy része nyugdíj előtti méltányos elbocsájtási megoldásokat is jelenthet, mint például, amikor a nyugdíjig hátralévő nem túl hosszú időre a végkielégítés terhére fizet a munkáltató, de munkavégzést már nem vár el. Az ilyen program keretében a végkielégítés és a felmondási idő plusz a nyugdíj előtti védett korhoz kötődő juttatás megfelelő időszakára – az adott cégnél összesen akár 21 hónapra – lehetséges a munkavégzés alóli felmentés, miközben a munkaviszony fennmarad, és így a nyugdíjjogosultsághoz szükséges időt tovább lehet gyűjteni.
