Két és fél évvel ezelőtt a GDP 73,8 százalékát tette ki a bruttó adósság, majd onnan 2023 végére már csak nagyon kis mértékben csökkent, aztán 2024 végére minimálisan, 73,5%-ra emelkedett. Ráadásul ebben már szerepet játszott némi év végi adósságbeállító trükközés is, ezt mutatja, hogy az idei első negyedév végén már 75,3% volt az adósságráta.
A magyar gazdaság növekedése évek óta beragadt, 2023-ban 0,9 százalékkal visszaesett a GDP, majd 2024-ben is visszafogott, 0,5 százalékos növekedés volt. Ebből a szempontból az idei év sem tűnik kedvezőnek, hiszen az első negyedéves adat messze elmaradt a várakozásoktól, az elemzők most 0,5-1 százalékos éves bővülést tartanak valószínűnek – olvasható a portálon.
A költségvetési gazdálkodásban drasztikus változás történt: nem állt helyre a korábbi fegyelem a COVID után. A 2020 előtti években a GDP 2 százaléka körül volt a hiány, és ez adósság szempontból még úgy is nagyon jó volt, hogy ciklikusan inkább többletes büdzsé lett volna ideális. A deficit 7 százalék fölé ugrott a világjárvány következtében, és a választási osztogatás, valamint a gazdasági nehézségek miatt ez a súlyos hiány négy évig fennállt.
Onnan még 2024-re is csak 4,9%-ig sikerült lefaragni. Az idei évre a kormány eredetileg 3,7%-os célt tűzött ki, majd azt 4,1 százalékra emelte, de az elemzők szerint valószínűbb, hogy ezt is elvétik, a fő kérdés csak az, hogy sikerül-e a tavalyi 4,9 százalék alatt tartani a hiányt. Vagyis a mostani alappálya inkább az, hogy négy évnyi 7 százalékos hiány után három évnyi 5 százalékos deficit jön – ez pedig nagyon messze van attól, hogy fenntartható adósságpályát lehessen rá alapozni.
Vagyis az adósság/GDP arányban egyszerre mindkét oldalról tapasztalható nyomás az utóbbi években, hiszen a tört számlálója (adósság) a korábbinál erősebb ütemben növekszik a magasabb költségvetési hiány miatt, miközben a nevező (GDP) évek óta gyakorlatilag stagnál reál értelemben.
Idén is nehéz elképzelni az adósságráta csökkenését
Az első negyedéves adatokból már látszik, hogy a fenti tendencia 2025-ben is folytatódhat, legfeljebb jelképes csökkenés jöhet a GDP-arányos rátában. Sőt, valószínűbb, hogy a tavalyi után ismét emelkedni fog az arány, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) például legfrissebb, június végén megjelent inflációs jelentésében az év végére 73,7%-os adósságrátát vetített előre.
A portfolio.hu szerint kilenc lehetséges forgatókönyvből csak kettő esetében lenne a 2024 végi 73,5% alatt az arány.
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, 8,5%-os nominális GDP-növekedésre lenne szükség, a költségvetés pénzforgalmi hiányát pedig kordában kellene tartani, hogy az legfeljebb 250 milliárd forinttal lépje túl az egész éves célt. Első ránézésre a 8,5%-os növekedés tűnik nagyobb kihívásnak, hiszen még 6-7 százalékos deflátor mellett is szükség lenne hozzá 2 százalék körüli reál növekedésre, ami mára gyakorlatilag lehetetlennek látszik.
Miért baj, ha megint elbukik a csökkenés?
Előbb-utóbb piaci következménye is lehet annak, ha nem sikerül fenntartani a csökkenő pályát. Vagyis nem csak hangzatos célról, hanem
Nem csak a pénzpiaci befektetők, hanem a hitelminősítők is kiemelten kezelik az államadósság alakulását. Idén áprilisban a Standard & Poor’s (S&P) 72,6%-os GDP-arányos rátát prognosztizált 2025 végére, majd onnan 2027-re újra 75%-ra emelkedő adósságaránnyal számoltak. Egy másik nagy hitelminősítő, a Fitch Ratings június elején a besorolásra vonatkozó esetleges negatív kockázatok között emelte ki, hogy a várttól elmaradó növekedés vagy lazább fiskális politika következtében sérülhet az adósság csökkenő pályája.
Ha beigazolódik a most legvalószínűbbnek tűnő forgatókönyv, akkor
Vagyis a kedvezőtlen tendencia lassan a hitelminősítők ingerküszöbét is elérheti, ami esetleges negatív lépésekkel (a kilátás rontása vagy leminősítés) fenyegetne.
Alapvetően a piac akkor reagál érzékenyen, ha egy ország a három nagy hitelminősítőből kettőnél átkerül a bóvli kategóriába. Akkor ugyanis a konzervatív befektetők egy részének ki kell szállni, hiszen ők csak befektetésre ajánlott eszközökbe fektethetnek.
