Ha nem vagyunk kedvezményekre jogosultak,
- bruttó bérünk 18,5 százalékát fizetjük tb-hozzájárulás gyanánt,
- 15 százalékát pedig személyi jövedelemadó címszóval vonja el az állam.
- A megmaradó összegből (ami tehát az eredeti jövedelmünk 66,5 százaléka) ha javakat vásárolunk, azokat jellemzően további 27 százalékos áfa terheli.
- Ezzel máris csaknem felére csökkent vásárlóerőnk.
A magyar vállalatok nyereségük után 9 százalékos társasági adót fizetnek, munkavállalóik bruttó bére után pedig 13 százalékos szociális hozzájárulási adóval támogatják az államkassza forrásait. Emellett iparűzési adót, extraprofit adót és számtalan egyéb adót is fizetnek a cégek. Ezek óhatatlanul is beépülnek a különböző termékek és szolgáltatások áraiba.
Habár Wagner törvénye – miszerint a közszolgáltatások iránti kereslet és az állami kiadások szintje a gazdasági növekedéssel arányosan nő – nem minden esetben bizonyul igaznak, mégis megfigyelhető, hogy a világ gazdaságilag fejlettebb részein az állam GDP-arányosan több adót szed be.
A vélemények megoszlanak afelől is, hogy a nagyobb arányú állami költekezés a gazdag országok „luxusa”, vagy pont azért fejlettek ezek az országok, mert sokat invesztálnak pozitív megtérülésű közkiadásokba (pl. infrastruktúrafejlesztés, oktatás, K+F).
De igaz az, hogy sokat adóznak a magyarok?
Mint minden államháztartásnak, a hazainak is elsősorban az adókból és a járulékokból származik a bevétele. Emellett fontos forrás még a régiós szinten is kimagasló EU-s támogatás, de ezenfelül léteznek – kisebb arányban – egyéb bevételek is.
- Az uniós átlagnál 3,4 százalékponttal kisebb a magyar állam GDP-arányos bevétele, de
- a 42 százalékos magyar szint lényegében megegyezik a többi visegrádi ország átlagával.
Mozgalmas 20 év alatt jutottunk el idáig. Uniós csatlakozásunkkor nagyobb volt a magyar GDP-arányos bevétel, mint régiós versenytársainknál, majd a 2006-os költségvetési konszolidáció céljából bevezetett kiigazítási (megszorító) csomag tovább növelte ezt. A 2010-es kormányváltást követő 5 évben újra megugrott a GDP-arányos bevételek szintje (elérte a 48,4 százalékot), majd az évtized közepétől növekvő GDP ütemét nem követte a bevételek hasonló mértékű bővülése, így a húszas évek elejére már a visegrádi országok szintjén álltunk e tekintetben, egyre inkább távolodva az uniós átlag 46 százalékos szintjétől.
Kevesebb bevétel = kevesebb kiadás?
Míg a bevételeket tekintve átlagosak vagyunk a régióban, az ország GDP-jéhez képest a magyar állam költi a legtöbbet a visegrádi országok közül (GDP-jének 49 százalékát).
Ezzel párhuzamosan 2016 óta minden évben mi halmozzuk fel a legnagyobb GDP arányos hiányt a V4-es országok közül, 2023-ban 6,7 százalékos deficitünkkel az unió második legnagyobb költségvetési hiányával rendelkező országa lettünk. A térségben kimagasló állami költekezés a közszolgáltatások színvonalán sajnos nem látszik.
