A távfűtési ágazat szereplői ismételten és nyomatékosan kérik, hogy a távhőkasszából fizessék ki a veszteségeiket, mivel a vízdíjak 2024-től átlagosan körülbelül a háromszorosára ugrottak – értesült lapunk.
„Nincs semmilyen eszközünk, hogy befolyásoljuk a döntéshozókat, csak a hivatalok közt pattog a labda. A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége (MaTáSzSz) keresettel fordult a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalhoz (MEKH), az pedig felterjesztette az Energiaügyi Minisztériumnak (EM), ám a tárca nem reagált a megkeresésre. Úgy tudjuk, még nem foglalkoztak ezzel a témával, kétséges, hogy egyáltalán volt-e egyeztetés az államtitkári és a miniszteri szint között” – mondta a 24.hu-nak az egyik vidéki nagyváros távhőcégének ügyvezető igazgatója, aki anonimitást kért.
Egy hónapja írtuk meg, hogy január óta a víziközmű-szolgáltatók a távhőcégek felé is az egységesített, nem lakossági vízdíjak alapján számláznak. Ennek oka, hogy MEKH új állásfoglalása alapján – a korábbiakkal ellentétben – a megvásárolt háztartási meleg víz nem minősül közvetített szolgáltatásnak. Ezzel megszűnt az a 2014 óta folytatott gyakorlat, amely szerint a víziközmű-szolgáltatók a távhőcégekkel szemben csak a rezsicsökkentetett díjat érvényesíthetik.
Ez a helyzet országosan több tíz milliárdos plusz tételt róhat a szolgáltatókra. Ilyen díjtételek mellett azonban a működési költségeket sem tudja kigazdálkodni a szektor, amely már a vízdíjemelés előtt is életképtelen volt állami kompenzáció nélkül.
Van, aki nem fizet, másutt az önkormányzatra zúdulhat a teher
A lapunk által megkeresett távhőszolgáltató év eleje óta nem fizeti a vízdíjszámláit a szolgáltatónak arra hivatkozva, hogy 2013 óta mindkét fél ráutaló magatartás alapján elfogadta, hogy a víz közvetített szolgáltatás. Ellenkező esetben viszont a távhőszolgáltató nem engedheti meg magának, hogy kifizesse a számláit, mivel a rezsicsökkentésről szóló törvény miatt nem tudja a növekményt a lakosságra tovább hárítani.
Február óta a számlafizetéssel százmilliós nagyságrendű késésben vagyunk
– magyarázta a cégvezető.
A pozitív forgatókönyv az lenne, ha a távhőkassza valamikor megtérítené a víz nem várt plusz költségét, arra azonban semmi biztosíték nincs, hogy a késedelmi kamatokra is kompenzációt nyújtanak. Márpedig a víziközművek által kiállított késedelmi kamatok sokmillió forintos tételt jelenthetnek a távhőcégek számára – tette hozzá.
Sok szereplő számára a megugrott vízszámlák azonnali fizetőképességi gondokat okozhatnak, de azt már nem tudta megmondani, hogy eddig a szolgáltatók mennyire széles körben vállalták be a nemfizetés kockázatát. Olyan esetről viszont tud, ahol a víziközmű- és a távhőszolgáltató egyaránt a városi önkormányzat 100 százalékos tulajdonában áll, és a polgármester közvetítése nyomán úgy határoztak: a vízművek kifizeti a távfűtőművek veszteségét.
Ilyen esetben, ha késik az állami beavatkozás,
„Sikerült hozni egy olyan jogszabályt, amelynek nem gondolták végig a következményeit. Engedélyezték a díjemelést azzal a céllal, hogy megsegítsék a csődközelben lévő vízműcégeket, csak éppen elfelejtettek gondoskodni arról, hogy valaki mindezt ki is fizesse” – kommentált.
Az elmúlt 13 év gyakorlata azonban nem igazolja, hogy a kormányzat hosszabb távon hagyja a szektort fizetési problémákkal küszködni. A nagyvárosokban működő távhőszolgáltatókat eddig rendszerint az árbevételüket meghaladó költségvetési támogatással tartották fenn a működésüket. Még 2022-ben a földgázárak drasztikus megugrása nyomán sem hagyták csődközelbe sodródni a távfűtőműveket, abban az évben az ágazat összesen 500 milliárd forintnyi állami támogatást kapott.
