„Visszaküldtük a vízműveknek a számlákat, mert nem tudjuk azokat kifizetni. Ha ez így marad, és a távhőszolgáltatóknak a megemelt vízdíjakat kell fizetniük, az az egész szektort nagyon hamar be fogja dönteni” – magyarázta lapunknak az egyik vidéki nagyváros távhőcégének ügyvezető igazgatója, aki anonimitást kért.
Január óta ugyanis a vízművek a távhőszolgáltatók irányába is az egységesített, nem lakossági vízdíjak alapján számláznak. Ennek oka, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) egyik állásfoglalásában megváltoztatta a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény korábban bevett jogértelmezését, hogy a megvásárolt háztartási melegvíz közvetített szolgáltatásnak minősül. Ez azt jelenti, hogy megszűnt az a 2014 óta folytatott gyakorlat, amely szerint ha egy víziközmű-szolgáltató a vizet egy közbeiktatott szereplő révén – közvetített szolgáltatással – juttatja el a lakossági felhasználókhoz, akkor a vele egy díjkategóriába tartozó szereplővel szemben csak a rezsicsökkentetett díjat érvényesítheti.
A távfűtőművek jellemzően vizet vásárolnak a víziközművektől, amit felmelegítenek és azt továbbadják a lakosságnak. A MEKH állásfoglalása szerint azonban a vízben minőségi változás áll be azzal, hogy felmelegítik, ezért a távhősök azt már nem vehetik meg rezsicsökkentett áron – hívta fel a figyelmet az igazgató.
Ennek nyomán a távhőcég vízdíjai 2024-től körülbelül a háromszorosára ugrottak. A díjemelkedés szintje – például a vezetékrendszer jellege miatt – eltérő lehet az egyes szolgáltatóknál, de országosan éves szinten a teljes költségekhez képest 15–20 százalékos növekményt okozhat a távhőcégeknél. Ez becsülhetően több tízmilliárdos plusztételt róhat a szolgáltatókra.
– jelezte előre az igazgató.
Miért nem képesek elviselni?
A magyarországi távhőszolgáltatók túlnyomó részben önkormányzati tulajdonú nonprofit cégként működnek. A távhőár 2014-es befagyasztása óta változatlan, rezsicsökkentett áron kínálják a lakosságnak – mintegy 660 ezer távhővel ellátott lakásnak – a hőforrást, miközben további 20 ezer nem lakossági felhasználónak piaci áron számlázhatják a melegvizet.
Eközben a többségében földgázalapú tüzelést alkalmazó távfűtőművek szabadpiaci áron vásárolják a gázt – ami az alapanyagköltségek mintegy 80 százalékát teszi ki – és a villamosenergiát. Immár a vízhez is csak durván megemelt áron férhetnek hozzá.
Ilyen feltételek mellett a szektor állami támogatás nélkül életképtelen lenne. A szolgáltatók a kormány által létrehozott távhőkasszából kapják meg azt támogatást, amellyel az alacsonyan tartott díjbevételeik és magasra szökő kiadásaik között tátongó rést évről évre be tudják tömni.
A távhőkassza egy olyan pénzalap, amelyet eredetileg a nagy áramfogyasztók befizetésiből tartott fent a Mavir Zrt. A kassza támogatásigénye 2013 és 2021 között 20 és 50 milliárd forint között mozgott, de 2018 óta folyamatosan negatívba került, ami azt jelentette, hogy a távhőszolgáltatók több támogatást igényeltek, mint amennyire a befizetésekből futotta. Az energiaválság kitörésével 2021-ben 90 milliárdra ugrott a távhőágazat támogatásigénye, a fedezethiányt pedig már költségvetési forrásból kellett kiegészíteni. Aztán 2022-ben eljött a sokk: a kormánynak 500 milliárd forint támogatással kellett megtolnia az ágazatot, egyebek közt azért, mert a MEKH az év utolsó negyedében rekordáron fixálta a távhőcégek által megvásárolt földgáz árát – részletezte lapunknak Bali Gábor energetikai szakértő.
A csökkenő gázárak miatt a támogatásigény 2023-ban mintegy 200–250 milliárd forintra mérséklődhetett. Ám hiába az áresés, tavaly év végén a kabinet
Az energiaár-robbanás következtében a távhőszektor átlagosan körülbelül árbevételének a kétharmadát kaphatja meg támogatásként évente – becsülte Bali Gábor.
Hogy mennyire létfontosságú a támogatás az ágazat számára, azt jól szemléltetik a távhőcégek mérlegadatai is. Például a MIHŐ Miskolci Hőszolgáltató Kft. 7,9 milliárdos árbevétele mellett 11, 37 milliárdos költségvetési támogatással tudta fenntartani működését, de még így is mínusz 472 millió forint mérleg szerinti eredményt mutatott ki 2022-ben. A valamivel nagyobb Debreceni Hőszolgáltató Zrt. 11,21 milliárdos árbevételénél majdnem kétszer nagyobb, 20 milliárdos állami támogatást vett fel, így sikerült 1,3 milliárdos nyereséget elérnie.
Bár a víz jelentősége jóval kisebb mint a földgázé, a távhőcégeknél jellemzően már akár egy háromszoros mértékű vízdíj-emelkedés is azonnali fizetőképességi gondokat okozhat. Eközben
Bár igen alacsony arányban vannak vállalati fogyasztóik is – nyereségre ténylegesen ebben a körben tudnak szert tenni –, amennyiben a szolgáltatók érdemben árat emelnek, akkor a nem lakossági fogyasztók nagy arányban elkezdenek elvándorolni tőlük – emelte ki Bali Gábor.
Tíz éven át aludt a „rezsidémon”, most felébredt
a földgáz és az áram esetében ugyanis hétszeresére növelték az átlagfogyasztás feletti díjat 2022-ben. Ám miközben a távhőágazatot tavalyelőtt vaskos, 500 milliárdos támogatással dobta meg az állam, addig a víziközművek ágazati szinten semmilyen kompenzációt nem kaptak. Bár az állami tulajdonú vizes cégek részesültek – nem publikált mértékű – tőkepótlásban, az ágazat nagyobb részét kitevő, csődközelben lévő önkormányzati szektor kimaradt a támogatásból. Tavaly 150 milliárd forintot osztottak ki a víziközműveknek, de ez összegben is, arányaiban pedig jelentősen elmaradt a távhőszektorétól.
Azáltal akarják megmenteni a víziközműveket, hogy kizárták a kedvezményezetti körből az összes intézményi szereplőt, köztük a távhőágazatot is – értékelt cégvezető forrásunk. Ennek nyomán viszont a rezsicsökkentés problémáját, mint a forró krumplit, dobálják ágazatról ágazatra. Hogy miért kellett hirtelen megemelni a vízdíjakat, azt az energiaválság okozta pénzügyi gondok és az elöregedett ivóvízhálózat mellett az is magyarázhatja, hogy most szembesülhet a kormány az akkumulátoripari-gyárak infrastruktúra-igényeivel. A rezsicsökkentés azonban a karbantartásra, rekonstrukcióra fordítható forrásokat elszivattyúzta a víziközmű-ágazat elől az elmúlt tíz évben, így felvetődik az is, a kormányzat most „teszteli”, hogy ennek pótlására honnan vonhat el pluszpénzeket.
Lapunk úgy tudja, hogy a távhőszolgáltatók szakmai szövetsége már korábban állásfoglalást, pontosítást kért az energiahivataltól a vízdíjemelés kapcsán, de cikkünk megjelenéséig nem kapott. A szervezet már évek óta arra is figyelmeztet, hogy a hőárak befagyasztott mértéke hosszútávon nem tartható fenn a távhőkassza korlátossága miatt, azoknak minimum infláció-, illetve szolgáltatói költségnövekedést követő emelése szükséges.
A MEKH-nek megoldást kell találni arra, hogy fent lehessen tartani a rendszert. A távhőnél is felmerülhet, hogy amennyiben az önkormányzati vagy vegyes tulajdonú cégek nem tudják kigazdálkodni a működési költségeiket sem, akkor – a víziközmű-ágazathoz hasonlóan – át kellene venni egy állami ernyőszervezetnek, amely megóvja a bedőléstől. Ezzel azonban újabb óriási terhet venne a vállára az állam.
Az elöregedett távhőhálózaton 2022-es adatok szerint az átlagos hálózati hőveszteség 12 százalék felett volt, ami azt jelenti, hogy a betáplált hőmennyiség ekkora része elszivárog a földbe.
– figyelmeztetett Bali Gábor.
