Varga Mihály pénzügyminiszter a közelmúltban egy alacsony nyugdíjakat firtató kérdésre azt válaszolta a népjóléti bizottsági meghallgatásán, hogy amennyiben valaki 40 évet ledolgozott Magyarországon, mindig minimálbéren, annak a nyugdíja ma 120 ezer forint – tudtuk meg a meghallgatáson jelen lévő Karácsony Mihálytól, aki az Országos Nyugdíjas Parlament elnöke. Megkerestük a Pénzügyminisztériumot ezzel kapcsolatban, de nem válaszoltak, így az sem derült ki, hogyan számolt Varga.
Megkértük Farkas András nyugdíjszakértőt, hogy amennyiben lehetséges, számolja ki, (vagy ha ez nem lehetséges, becsülje meg), hogy ha valaki minimálbéren dolgozott 40 évig, akkor annak mennyi lehet 2023-ban a nyugdíja.
Farkas megkeresésünkre leszögezte, a nyugdíj összegét a nyugdíjtörvény szerint két tényező határozza meg:
- a nyugdíjigénylő élete során szerzett összes szolgálati idő, mert ennek az egész évben számított hossza határozza meg a nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzót (ez 40 év esetén 80 százalék),
- és a nettó havi életpálya-átlagkereset összege, amelyet az 1988. január 1. és a nyugdíjmegállapítás kezdőnapja között szerzett, nyugdíjjárulék (2020. július 1-jétől társadalombiztosítási járulék) alapját képező keresetekből számítanak ki.
Az életpálya-átlagkereset kapcsán hozzátette, hogy a nyugdíj összegét egy harmadik tényező is jelentősen befolyásolja
- a nyugdíjmegállapítás éve.
Ennek az az oka, hogy az életpálya-átlagkereset összegének számítása során az egyes évekre külön-külön kiszámolt nettó keresetek összegét az adott évre vonatkozó valorizációs szorzószámmal kell a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év nettó nemzetgazdasági átlagkereseti szintjéhez igazítani. A valorizációs szorzókat ennek megfelelően minden évben frissíteni kell az előző évi országos nettó átlagkereset nominális növekedési ütemével megegyező mértékben. Emiatt viszont olyan méltánytalanságok alakulhatnak ki a nyugdíjmegállapítás kapcsán, hogy a korábbi években megállapított nyugdíjak összege nagyon hasonló életpályák esetében is jelentős mértékben elmarad a későbbi években megállapított nyugdíj összegétől, mert a már megállapított nyugdíjak emelése nem függ a keresetek alakulásától, csak az infláció mértékétől.
Ez az oka a nyugdíjasok relatív elszegényedésének is – jelentette ki. Egy közismert példát is hozott: a tíz éve nyugdíjas vezérigazgató nyugdíjánál magasabb lehet a sokkal kevesebbet kereső volt titkárnője idén megállapított nyugdíja, noha időközben a vezérigazgató nyugdíja is nőtt az inflációs nyugdíjemelések mértékével.
Ennek oka a nyugdíjszakértő szerint a komplex (és földi halandó számára követhetetlen) nyugdíjszámítás. Hogy mégis értsük, mire gondoljunk, a végletekig leegyszerűsítve a következőről van szó:
- a 2023-ban december 1-jéig kapott 232 ezer forintos bruttó minimálbért a nyugdíjszámításkor alkalmazandó nettósítás során először meg kell fosztani a 15 százalékos személyi jövedelemadó-tartalmától (34 800 forint), majd a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járuléktól (42 920 forint), így 154 800 forint havi nettó összeget kapunk,
- amelynek a nyugdíjskála szerinti 40 évhez tartozó 80 százaléka (ez a fentebb említett nyugdíjszorzó) lehet a nyugdíj összege, azaz 123 840 forint.
Ez azonban Farkas András szerint a komplikált nyugdíjszámítás végletes és hibás leegyszerűsítése, ami arra a feltételezésre épül, hogy a korábbi években kapott minimálbérek a valorizáció miatt a nettó életpálya átlagkeresetbe ugyanolyan valorizált összegben számítanak be, mint a nyugdíjba vonulás előtt közvetlenül elért minimálbér. Ez azonban nem igaz, hiszen a minimálbérek 1988 óta nem a valorizációnak (a mindenkori nettó országos átlagkereset alakulásának) megfelelően nőttek, hanem attól eltérően, és politikai szándékoktól is befolyásolt mértékben alakultak. Ez a következő ábrán is jól látszik: eltérő ütemben nőtt az évek során az átlagkereset és a minimálbér.
Emellett a nyugdíjszakértő szerint a 21. században életszerűtlen feltételezés, hogy valaki az élete során megszakítás nélkül és mindig minimálbérre bejelentve dolgozott.
További gond Farkas András szerint, hogy az említett 120 ezer forint éppen az a nemhivatalos létminimum, amely például a nyugdíjrendszer méltányossági eljárásainál is küszöbérték. Vagyis elég problematikus szerinte, ha 40 évi minimálbéres karrierív alapján csak a létminimumhoz szükséges nyugdíj állapítható meg.
Kerestünk egy életből vett példát is arra, hogyan is alakulhatott a nyugdíj. Józsi bácsi esete nem egészen stimmel, mert ő nem volt egész életében minimálbéren. 92 éves, szóval már elég régóta (bő 30 éve) nyugdíjban van, előtte rövid ideig rokkantnyugdíjas is volt. A 40 évet bőven lehúzta munkában, mert 14 éves korától dolgozott, iskoláit később munka mellett végezte, így szerzett érettségit, és szakmát is. Volt egy hosszabb időszaka, amikor egy egész üzemet irányított, művezetőként, amihez jó kereset dukált. Később elkezdett taxizni. Ekkor a keresete szintén kiemelkedő volt, de amikor egy idő után magántaxisként űzte az ipart, akkor már – nem gondolva a nyugdíjra – csak a minimálbér után fizette a közterheket. A taxizást egyébként nyugdíj után is folytatta egy darabig, hogy fenntartsa életszínvonalát. És hogy mennyi most Józsi bácsi nyugdíja?
Idén januárban a 15 százalékos inflációkövető emelés után nőtt
Mellé tesszük, az öregségi átlagnyugdíj összege a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint januárban 208 168 forint volt. Vagyis az ellátása januárban alulról karcolta az átlagnyugdíj 60 százalékát.
A 122 475 forint elég közel van ahhoz a számhoz, amire azt mondta a pénzügyminiszter, hogy ennyi kell hogy legyen a nyugdíja annak, aki 40 évet ledolgozott minimálbéren. Csakhogy Józsi bácsi az élete egy meghatározó részében nem a minimumot kereste, hanem magasabb bért kapott. Ehhez képest mára a nyugdíja csak annyi, mint amennyit ma kaphat elvileg az, aki mindig csak minimálbért keresett.
