Gulyás Gergely az egyik júniusi Kormányinfón jelentette be, hogy a városokban a jövő évtől megszűnik a csok, és a kedvezmény 2024. január elsejétől csak az 5000 főnél kevesebb lélekszámú településeken lesz igényelhető. A Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, hogy új konstrukció lép majd életbe a városi csok kivezetése után, amit a Csák János vezette Kulturális és Innovációs Minisztériumnak kell kidolgoznia. Mivel az év végéig a szabályok nem változnak, van idő rá, hogy egy megfelelő, új otthonteremtési rendszert alakítsanak ki – tette hozzá.
Mint fogalmazott,
számtalan irányba el lehet indulni, a nemzetközi gyakorlat is nagyon sokféle, igaz, olyan nagyvonalú és széleskörű családtámogatási rendszer, mint Magyarország van, nem található Európában.
A konkrétumokat illetően Gulyás nem akart találgatásokba bocsátkozni, lapunk viszont utánajárt, hogyan is néz ki a miniszter által emlegetett nemzetközi gyakorlat, mi lehetne követendő példa a magyar kormány számára.
Irány annyi, mint a tenger
Az Eurofound nevű uniós ügynökség május végén közölt egy közel százoldalas jelentést a lakhatási körülményekről a kontinens országaiban, és nem túl derűlátó eredményekről számoltak be. A kutatás értékelésében a szerzők hangsúlyozzák, a megfizethetetlen lakhatás már aggodalomra ad okot Európa-szerte. A megélhetési költségek emelkedése a tanulmány szerint az albérlők és a jelzáloghitellel rendelkező ingatlantulajdonosok számára is nehézséget okoz, bizonytalanságot szül, ami azt is eredményezi, hogy a fiatalok csak később hagyják el a mamahotelt.
A jelentésben részletesen leírják azt is, hogy milyen támogatási formák vannak érvényben otthonteremtés címszó alatt az egyes tagországokban.
Máltán például szociális alapon fedezi a kormány a jelzáloghitelek törlesztőjének egy részét, ez havi 167 euróban van maximalizálva úgy, hogy az ingatlan értéke nem haladhatja meg a 140 ezer eurót. Ez a sapka arra hivatott, hogy a leggazdagabbakat kizárják a rendszerből. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az igénylők 40 százaléka egyedülálló szülő volt a szigetországban 2020-ban.
Görögországban 15 hónapra lehet a jelzáloghitel maximum 80 százalékára törlesztőrészlet-kedvezményt kérni, de itt is kikötik, hogy a háztartásban az egy főre jutó bevétel nem haladhat meg egy bizonyos összeget, és az ingatlan ára 120 ezer eurónál nem lehet magasabb. Szintén az a logika, hogy a legtehetősebbeket ne támogassa az állam. Ezt például itthon egyáltalán nem alkalmazta a kormány.
A közép-kelet-európai régióból példaként említik a jelentésben
- Lengyelországot, ahol 2007 és 2013 között adtak jelzáloghitel-támogatást az első lakást vásárlóknak – városonként meghatározott méretig –, de ez az intézkedés akkor minimálisan járult hozzá az építőipar élénküléséhez, miközben az árak emelkedtek miatta.
- Bulgária a 2018-tól 2030-ig érvényes stratégiájában rögzítette, hogy a fiatal családokat és a pályakezdőket jelzáloghitel-támogatással segíti.
- Horvátországban 2017 óta van támogatás a maximum 100 ezer euró értékű lakáskölcsönökre 45 éves korig. Ezt mostanáig 22 ezren igényelték, a támogatottak átlagos életkora 32 év, akik havonta 125 eurós támogatást kapnak az átlagosan 378 euró havi törlesztőrészlethez, tehát nagyságrendileg a törlesztő negyedét.
A falusi csokhoz hasonló elgondolás alapján más országok is próbálják kiegyenlíteni a területi egyenlőtlenségeket. Litvániában a 36 évnél fiatalabb párok a gyermekeik számától függően 15–30 százalékos támogatást kaphatnak a jelzáloghitelből (87 ezer euróig), ha olyan régióban vásárolják első ingatlanjukat, ahol átlag alatti a lakások négyzetméterára.
Spanyolországban a 36 évnél fiatalabb állampolgárok igényelhetnek lakástámogatást a megvásárolni kívánt ingatlan árának 20 százalékáig, ha a település lélekszáma nem haladja meg a 10 ezer főt. De az ingatlan vételára itt sem haladhatja meg a 120 ezer eurót, szintén kizárva ezzel a leggazdagabbakat a támogatásból.
Különösen a fiatalokra fókuszál a lettországi megoldás, ami alapján a jelzáloghitel 20 százalékát vállalja át a kormány a 35 évnél fiatalabb, felsőfokú végzettséggel rendelkezőktől. Ez egyedülállók esetében maximum 50 ezer euróig igényelhető, gyermekes családoknál pedig 200 ezer euróig. A kölcsönt 10 év alatt kell visszafizetni 4,8 százalékos adminisztratív költséggel.
Csehországban a 40 évnél fiatalabb, házas vagy gyermeket nevelők számára dolgoztak ki programot, de olyan alacsony támogatási összeggel, hogy abból jellemzően csak vidéken tudnak építkezni az igénylők, és elenyésző az érdeklődés iránta. Szlovéniában pedig tavaly májustól a 38 éven aluli, gyermeket nevelő szülők igényelhetnek támogatást 200 ezer euró értékű jelzáloghitelre akkor, ha a keresetük nem haladja meg az átlagfizetés másfélszeresét, és a vételár 20 százalékát ki tudják fizetni.
Az Eurofound az összegzésben kiemeli: a szociális lakhatási és lakbértámogatások sokak számára jelentenek segítséget, de a kapacitások országonként és az egyes országokon belül is eltérőek, továbbá ezek az intézkedések kizárnak bizonyos kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokat, vagyis nem jutnak el mindenkihez, akiknek ténylegesen szükségük lenne rá.
Az otthonteremtés jelenthet mást is
A kifejezetten lakásvásárlás ösztönzésére szolgáló támogatások mellett más lehetőségek is rendelkezésére állnak a kormányoknak, ilyen például az albérlettámogatás. Ez is egyfajta otthonteremtési lehetőség lehet, az EU-ban viszont ezt jellemzően az alacsony jövedelemmel rendelkezők és a hátrányos helyzetűek vehetik nagyobb arányban igénybe. Ráadásul, mivel itthon uniós szinten is kifejezetten magas a saját lakást birtoklók aránya, csak egy szűkebb réteget lehetne megsegíteni vele.
Az albérlettámogatás a tapasztalatok szerint meghatározható egy adott összegben, (ami hosszú távon egyébként az albérletárak növekedésével is járhat, mert a tulajdonosok ezt érzékelve emelik a díjakat), de Belgium és Hollandia egyes régióiban például maximalizálják, hogy négyzetméterenként vagy szobánként mennyi az a maximális összeg, ami elkérhető havi szinten a bérlőktől. Ez segítség ugyan az egyénnek, ám a gazdaságot nem élénkíti.
A harmadik út a szociális bérlakások létesítése, ami egyébként az egyik legelterjedtebb forma a nyugati országokban. Csakhogy a napokban adta ki éves jelentését az európai szociális és szövetkezeti lakásokat üzemeltető szervezeteket tömörítő Housing Europe is, amelyben megkongatták a vészharangot.
A jelentésben felhívják a figyelmet, hogy az ukrajnai háború nyomán kialakult energiaválság is sok mindent megváltoztatott, nem csak ezeknél a projekteknél, hanem minden típusú ingatlanfejlesztésnél fontos lett az energiahatékonyság. Emiatt egyébként az sem elképzelhetetlen, hogy a magyar kormány majd egy, a korábbi zöldhitelhez hasonló konstrukcióval áll elő, és a korszerű ingatlanokat, beruházásokat támogatja majd kedvező hitelekkel. Az megjósolható, hogy Európa-szerte ez lesz a trend.
Századvég: a társadalom elfogadhatja otthonként a bérelt lakásokat is
A kormány tervei között szerepelhet otthonteremtési lehetőségként egy bérlakásprogram is. A témában a kormányközeli Századvég Konjunktúrakutató Zrt. a hónap elején, még a csok-döntés előtt írt egy nagyobb lélegzetvételű blogcikket a Világgazdaság online felületén, amiben azt fejtegetik, hogy ez a szisztéma miért és mitől is lehetne hatásos.
Az elemzésben azt írják, az elmúlt időszakban egyre nehezebb lett a saját lakás megszerzése. Az árarányok változásának is köszönhető, hogy már Budapesten is megfigyelhető – különösen a fiatalok körében – az úgynevezett Ennek a nyugat-európai országokban megfigyelt lakhatási jelenségnek a lényege, hogy a társadalmon belül megjelenik egy olyan réteg, amelynek a tagjai soha nem fognak saját tulajdonú lakásba költözni. Megjegyzik ugyanakkor, hogy a német nyelvterület országaiban a nagyon kiterjedt bérlakásrendszer miatt a bérlakásban való életvitel jóval természetesebb jelenség.
Balogh Bence, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. makrogazdasági elemzője az írásban rámutatott: a lakáshiányra, a saját otthon megteremtésének nehézségeire többféle lakáspolitikai válasz is adható. Ha a lakó tulajdonosi helyzete alapján soroljuk be a válaszokat, akkor két fő lehetőség közül választhatunk, vagy a saját tulajdonban élést szolgáló lakások építését ösztönözzük, vagy pedig a bérlakásrendszert fejlesztjük.
Az, hogy az európai országok leggazdagabb és legboldogabb felső harmadában kiterjedt bérlakásrendszer működik, arra késztetheti a lakáshiányra megoldásokat kereső döntéshozókat és az otthonteremtési probléma kezelésén dolgozó szakembereket, hogy átgondolják, milyen gátjai és lehetőségei vannak a hazai bérlakásrendszer fejlesztésének
– fogalmazott.
Megjegyezte, Magyarországon alapvetően a saját tulajdont tekintjük otthonnak, de megfelelő lakáspolitikai döntésekkel, konzekvens támogató intézkedésekkel és kommunikációval elérhető, hogy a társadalom elfogadja otthonként a bérelt lakásokat is. Ennek viszont egyelőre gátat szabhat, hogy a bérlői jogviszony nem megfelelően szabályozott, nincsenek bérlakásépítési programok, és a szociális bérlakások száma nagyon alacsony, illetve az ezt helyettesíteni képes szociális lakbértámogatás is alig található meg.
