Dunaújváros, Lajos király körút 6–8., hajnali negyed öt. Csend van, parkoló autók mindenhol, a földszinti húsnagyker előtt, meg vele szemben négy-öt Dodó Hús és Hentesáru Nagykereskedés feliratú kisteherautó. Az utcákon egy lélek sem jár, csak madarak trilláznak, szúnyogok zünnyögnek. Világosodik. Várjuk, hogy kezdjen a húsnagyker, ami a lakók szerint öt óra körül meg szokott történni. De ezen a napon semmi.
Öt után felmegyünk Liszeckij Martinhoz az elsőre. A fiatalember írt nekünk, valamint korábban Bereczki Zoltán közös képviselő, aki szintén velünk tart. Nem értik a szokatlanul csendes reggelt.
Máskor ilyenkor már gyakran megy a pakolás, zörgés, jönnek-mennek sorban a teherautók és a kamionok.
Arra tippelnek, hogy eljuthatott a tulajhoz a hír, jön egy újságíró. Hogy így van-e, nem derült ki. Bírósági iratokat mutatnak, közben elmondják, hogyan lehetetleníti el az itt lakást – főleg az alsóbb szinteken – a húsnagyker tevékenységével járó zaj és a kipufogószag. Főleg akkor szenvednek, ha nyáron csak nyitott ablak mellett lehet megmaradni a meleg miatt. De azt mondják, a panel kiválóan továbbítja a zajt, így csukott ablak mellett is hallható, ahogy a hordkocsik zötyögnek a kövön, csapkodják a nehéz ládákat, darabolják a húst a tőkén, felcsapják a húskampókat a fűtéscsőre…
Háromnegyed hatkor tolat be az első teherautó farral a nagyker ajtaja elé. Vijjog a tolatóradar, pakolnak, zörögnek – ha éppen aludnánk, talán felriadnánk. Martin szerint tízes skálán most csak hármas a zaj – hozzáteszi, máskor nem ritka a tízes sem. 5:52-kor megjelenik az első kamion, szlovák – először úgy tűnik, befarol, de aztán diszkréten távolabb parkol le, úgy tűnik, kivár. 6:10-kor áll csak be a húsnagyker elé (vijjogás, leálláskor hangos kamionszusszanás, rakodás, zörgés), hogy aztán 6:31-kor megpakolva elinduljon.
Hogy miért akartuk hajnalban meglesni, mikor kezd a Dodó? Mert egy bírósági ítélet kimondja, hogy este tíz és reggel hat között nem folytathatnak nagykereskedelmi tevékenységet.
Húsz éve háborúskodnak
Lassan 45 éve adták át a hétemeletes házat, akkor költöztek be az első lakók, köztük a közös képviselő. A ház alatti húsbolt is 1978 végén nyitott, de a másik oldalon még zöldséges volt. Akik ideköltöztek, csendes környezetre vágytak – ebbe rondított bele úgy húsz éve a zöldséges helyén létesülő húsnagyker megnövekvő forgalma és a vele járó zaj. A nagykerből több tulajdonosváltás után lett Dodó – tudjuk meg Král Zoltán tulajdonostól. Ő nyilván örült, hogy felfutott az üzlet, a lakókat azonban zavarta, hogy – a korábbi bírósági iratok szerint – már hajnalban, 3–4 óra között elkezdtek dolgozni, ládákat rakodni, csapkodni, szállítókocsikat húzkodni, húst darabolni, be- és kipakolni a teherautókat – és a délutáni zárásig ezt hallgathatta, aki éppen otthon volt. Nap mint nap felverték a lakókat az álmukból.
Az is zavarta őket, hogy a viszonylag szűk kis utcába a kisebb szállító járművek mellett egy idő után kamionok is jöttek, elfoglalva a parkolók egy részét, megnehezítve a lakók közlekedését.
A házban lakók szerint korábban előfordult, hogy a melósok az utcán mosták a húsos kocsikat, rekeszeket, a húslé meg az utcán folyt, amire jöttek a döglegyek. Régebbi fényképeket mutattak is erről. A tulaj szerint viszont a ládákat mindig bent, a ládamosóban mosták.
Az érintett lakók pertársaságot alapítottak, ügyvédet fogadtak, dokumentálták, mit tapasztaltak, és amelyik hatóságnál úgy érezték, hogy okkal tehetnek panaszt, feljelentették a húsboltot – eredménytelenül. Birtokvédelmi pert is indítottak, aminek többször nekifutottak. Az egyik ítélet (első fokon 2012-ben) kimondta, hogy a zavaró körülmények miatt a húsnagykereskedelmi tevékenységet meg kell szüntetni. A nagyker ezt megfellebbezte. Másodfokon (2014-ben) a bíróság már úgy ítélt, maradhat a húsbolt azzal, hogy este tíz és reggel hat között tilos a nagykereskedelmi tevékenység. Többször nem pereltek, nem látták értelmét.
A háziak szerint azonban azóta sem ritka, hogy már 4–5 óra között vagy nem sokkal 5 után elkezdődik a munka és a zajongás, ami felébreszti őket. Král Zoltán közölte: ez nem igaz – az emberei ugyan háromnegyed hatra jönnek, de csak azért, hogy hatra felvegyék a munkaruhát, és megkávézzanak hatig. Szerinte nem csinálnak nagyobb zajt, mint amivel mondjuk egy élelmiszerbolt működése jár. És az sem igaz, hogy kilóra megvett volna mindenkit – szögezte le arra reagálva, hogy a lakók közül többen is emlékeztek egy ilyen kijelentésére, amit szerintük az egyik per után tett.
Megtudtuk, hogy nemcsak a bíróságon folyt a csatározás, hanem az utcán is. Előfordult, hogy a lakók mérgükben, tehetetlenségükben leöntötték fentről (zsírral) a dodós autókat, régebben kiszúrták a kereküket, összetörték a tükrüket. Meg is mutatták az egyik leöntött autót.
Král Zoltán elmondása szerint egyszer levágták a villanyórájukról a plombát, majd rájuk hívták az áramszolgáltatót, hogy lopják az áramot – és hiába tiltakoztak, mégis megbüntették őket.
Verbálisan is zajlott, zajlik az adok-kapok. Az üzletvezető a minősíthetetlen hangnemre panaszkodik, de ugyanezt nehezményezik a lakók is, valamint azt, hogyha normálisan kérik a munkásokat, hogy csendesebben dolgozzanak, nem ritkán még nagyobb csapkodás a válasz.
Akit nagyon zavar, és aki észre sem veszi
Martin azt mondja, amint elkezdenek dolgozni a nagykerben, onnantól nem lehet náluk aludni még füldugóval sem, és ez gyakran hat előtt történik. Napközben is nagyon zavaró a zaj, nálunk néha a hússzagot is érezni– tette hozzá. 2019-ben vették a lakásukat – arra csak utólag jöttek rá, hogy az előző tulaj miért vasárnap mutatta meg nekik, amikor zárva van a nagyker. Késő bánat, továbblépni nem tudnak. A közös képviselő szerint az első és a második emeleti lakások gyakorlatilag elértéktelenedtek – volt, aki elköltözött, mert nem bírta, de a lakása azóta is üresen áll, nem tudja eladni.
Egy harmadik emeleti nő életét is megkeseríti a zaj – ő három műszakban dolgozik, és csukott ablak mellett sem tud aludni. Egy másik harmadik emeleti lakó azt mondta, a nagyker felőli oldalon nem lehet jó időben ablakot nyitni a zaj miatt, de feljön a cigifüst is. Pedig régen – mint fogalmazott – a nyugalom szigete volt a ház. Egy második emeleti nyugdíjas nő aktív korában három műszakban dolgozott, akkor is szenvedett a zaj miatti kialvatlanságtól, de szerinte most sem jobb a helyzet, nem tudja kipihenni magát. Az ötödiken egy rosszalvó, szívbeteg nyugdíjas férfi szintén a hajnali és a napközbeni zajra panaszkodott, nem tud pihenni. Szintén az ötödikről egy nyugdíjas nő azt mondta, csak az egyik ablakuk néz a nagyker felé, de abban a szobában ritkán tartózkodnak, így nemigen zavarja, mi folyik odalent. Egy nagyothalló földszinti lakótól megtudtuk, ő sosem ébred fel. A nagyker mögött dolgozó pedikűrös sem hall semmit, ahogy azok sem, akik a környező házakban laknak.
Lehet ezt csendesen is?
Mivel a nagyker vezetője azt mondta, vele eddig senki sem beszélt, és a lakók is ekként nyilatkoztak, megkértük a feleket, szemtől szemben mondják el egymásnak a sérelmeiket, majd rákérdeztünk, hogyan léphetnének tovább. A közös képviselő felvetette, miért nem költözik el a húsnagyker egy ipari zónába – szerinte mindenkinek ez lenne a legjobb. A tulajdonos-üzletvezető erre elmondta, ezt már megpróbálta, de nem sikerült. Úgy véli egyébként, hogy a szigorítások miatt, ha ma folyamodna engedélyért, már nem kapná meg a jelenlegi üzletre. A költözés pedig elmondása alapján hatalmas, milliárdos beruházást igényelne, amit nem tud megfinanszírozni. Ezt akár meg is lehet érteni. Megkérdeztük tőle, amikor átvette az üzletet, miért nem gondolt arra, hogy egy felfutó húsnagyker zavarja majd a lakókat? Erre nem tudott érdemi választ adni.
Ezután számunkra is meglepő fordulat történt – körvonalazódott egyfajta fegyverszünet. Martin felajánlotta, keres egy műszaki szakértőt, hogy az tegyen javaslatokat a cég tevékenységével együtt járó zavaró tényezők mérséklésére, Král Zoltán pedig ígéretet tett, hogy a szakértő javaslatai alapján elvégzi a szükséges átalakításokat. Nem egyik napról a másikra – ezt nem tudja vállalni, de szép sorjában. Azt is mondta, szól a dolgozóknak, hogy a jövőben csendesebben tevékenykedjenek. Cserébe azt kérte, a lakók ne vegzálják őket. Martin megígérte, hogy ez ügyben körbejár.
Úgy tudjuk, azóta soha nem látott csendes hajnalok köszöntek a ház lakóira, hat előtt nincs zaj, és egy hétig napközben is elviselhetőbb lett az élet. Azonban Martin szerint ezen a héten napközben már újra nagyon erős volt a hanghatás – annyira, hogy többször is ki kellett menekülnie a házból.
