A gyártócégek, illetve – külföldi előállítás esetén – a forgalmazó cégek kiterjesztett gyártói felelősségi díj (EPR) fizetésére kötelesek július 1-jétől. A díjat a hulladékhasznosítási koncessziót elnyerő MOHU Mol Zrt.-nek kell majd utalni. A Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ) szerint az igen magas EPR-díjak jelentős drágulást hozhatnak az élelmiszereknél. Pedig a májusi adatok szerint éppenhogy csillapodni látszik az infláció, az élelmiszereknél áprilishoz képest átlagban ugyan már csak 0,1 százalékos volt a drágulás, ám tavaly májushoz képest még mindig irdatlan magas, 33,5 százalékos áremelkedést mért a KSH.
Mindenkinek fizetnie kell
A FÉSZ ügyvezető igazgatója, Vörös Attila lapunknak azt mondta, gyakorlatilag minden gazdasági szereplőnek kell majd EPR-t fizetnie,
- akik maguk is csomagolnak,
- illetve olyan termékkel foglalkoznak, amit csomagoltak,
- vagy használnak olyan terméket, ami eleve EPR-díjköteles lesz (úgynevezett körforgásos termék), mint például az irodai papír.
Ráadásul a június 2-án megjelent rendelet alapján
A termékdíjat továbbra is adminisztrálni, könyvelni kell, de a (NAV-os) bevallásnál levonható belőle az EPR. Mivel az EPR-díj magasabb lesz, ez praktikusan azt jelenti, hogy az EPR-díjasított csomagolásoknál, termékeknél nem kell megfizetni majd a termékdíjat. Viszont az EPR-díjat is külön kell könyvelni, dokumentálni, bevallani és megfizetni a MOHU Mol Zrt.-nek.
A FÉSZ élelmiszeriparra szűkített táblázatából látható, hogy az egyes anyagáramoknál (csomagolásoknál és használt anyagoknál) akár az eddig fizetett termékdíj közel tízszerese is lehet a júliustól fizetendő EPR.
- A műanyag csomagolásoknál 382 százalék a különbség,
- a papír- és kartoncsomagolásnál 910 százalék,
- a fémcsomagolásnál 978–326 százalék,
- az egyéb csomagolásnál 226 százalék,
- az üvegcsomagolásnál 405 százalék,
- a társított (kompozit) csomagolásnál 884–295 százalék,
- az egyszer használatos és egyéb műanyag termékeknél 0–384 százalék,
- az irodai papírnál 673 százalék,
- a reklámhordozó papírnál 111 százalék.
Egyedül a facsomagolásnál nem nagyobb az EPR, mint a termékdíj. Emiatt is írta közleményében a FÉSZ, hogy jelentősen növelheti az élelmiszerárakat az új díj.
Lesznek azonban olyan termékek is, amelyeknél megmarad a termékdíj (például a nejlonzacskók), a kormányzat által hangsúlyozottan piac-befolyásolási, azaz forgalom- és kibocsátás-korlátozási szándékkal.
De miért tiltakozik a FÉSZ, amikor uniós elvárás az EPR bevezetése, vagyis más európai országokban is lesz ilyen díj? És miért mondják, hogy jelentősen nőhetnek az EPR miatt az élelmiszerárak? Azért, mert szerintük
Ezért okozhat jelentős élelmiszer-drágulást az EPR
Folyamatosan egyeztetnek a szakmán belül – a rendelkezésünkre álló adatok alapján most úgy becsülik, hogy az eddigi csomagolásokra általuk éves szinten befizetett termékdíj (mintegy 25 milliárd forint) összegéhez képest az új EPR-díjakkal számolva ötszörösére, 120–150 milliárd forintra emelkedhet a fizetendőjük.
Ez azt jelenti, hogy megközelítőleg 100–125 milliárd forint többletköltséget kapnak a nyakukba az élelmiszegyártók.
Viszonyítási alapként e mellé tették, hogy az utolsó teljes iparági mérleg szerinti eredményük 206 milliárd forint volt (2021-ben), tehát több, mint az ágazat mérleg szerinti eredményének felét jelenti a díjnövekmény.
Vörös Attila borítékolta, hogy az élelmiszergyártók nem fogják tudni beépíteni az eddigi áraikba ezt a megnövekvő költséget, vagyis kénytelenek lesznek átadási áraikban érvényesíteni az EPR miatti költségnövekedést.
És mivel az utóbbi hónapokban már így is forgalomcsökkenés volt tapasztalható a kiskereskedelemben a drágulás miatt, ha az EPR-díjak miatt is emelkednek az árak, ez minden bizonnyal további forgalom-visszaesést okozhat.
Üzleti év közepén járunk, a cégek már elfogadott költségvetéssel működnek, év közben egy ilyen mértékű költségnövekményt nehéz lesz kigazdálkodni. Ezért is logikus, hogy az átadási árakban megjelenhetnek a magasabb költségek. „Ha az EPR-díjak a termékdíjakhoz hasonló mértékűek lennének, akkor kevésbé látnánk aggasztónak a kilátásokat” – mondta a 24.hu-nak Vörös Attila.
Kilóg a sorból a magyar EPR
Mint a táblázatból is látható, az EPR-díj mértéke elsősorban attól függ majd, hogy az adott terméket mibe csomagolják, illetve mennyi a csomagolóanyag tömege (forint/kg), így a nehezebb csomagolók fajlagosan jobban érintettek – világított rá a FÉSZ ügyvezető igazgatója. Az üveg például jóval nehezebb, mint az alternatívájaként elérhető műanyag, így jóval nagyobb lehet – csak egységnyi súly alapján – a fizetendő EPR. Fontos azonban arra is figyelni, hogy az egyes élelmiszerek csomagolásának kiválasztása főként élelmiszerbiztonsági és minőségi szempontok alapján történik. Az alapvető elvárások pedig kiegészülnek azzal, hogy a gyártástechnológiában mik a lehetőségek, a fogyasztók mit preferálnak – magyarázta.
Egy jó gyakorlatok alapján kialakított kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben a díjak reflektálnának arra is, hogy egy csomagolás hulladékká válásakor milyen hatékonyan gyűjthető szelektíven, milyen jól lehet újrahasznosítani. Az ökomoduláció (melyik anyagot könnyebb begyűjteni és újrahasznosítani) szem előtt tartásával pedig alacsonyabb díjtételekkel ösztönözhetnék azokat a csomagolóanyag-fejlesztéseket és -változtatásokat, amelyek jobban illeszkednek a hulladékgazdálkodási rendszerekbe, illetve azon (csomagoló)anyagok használatát, amelyeket könnyebben lehet újrahasznosítani. Ez azonban nálunk nem fog megvalósulni július 1-jétől, ahogy az sem, hogy a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert finanszírozó gyártókat bevonják a díjtételek kialakításába, a rendszer üzemeltetésébe, az adódó indokolt költségek auditálásába.
– jegyezte meg a FÉSZ ügyvezető igazgatója.
Megemlítette, hogy 2019 óta számos olyan javaslatot tettek a kormányzatnak, amelyek a nemzetközi jó gyakorlatokra építve az uniós irányelvi megfelelést és a költséghatékonyságot célozták, de érdemben egyetlen jelentős javaslatukat sem építette be a jogalkotó a szabályozásba. Többször kezdeményezték például, hogy a gyártókat vonják be érdemben azokba a mechanizmusokba, amelyek nyomán kialakul az EPR-díj. A valós és indokolt költségek kapcsán kérték független auditálás bevezetését is, mely biztosíthatná, hogy a gyártókkal csak a szükséges mértékű díjat fizettessék meg. Ehhez képest jelenleg nem tudják, milyen költségekkel számoltak rendszerszinten, illetve az egyes anyagáramoknál. Ha piaci alapon működne az EPR, akkor a rendszert finanszírozó gyártóknak lenne rálátásuk arra, hogyan, milyen valós költségek alapján alakul ki a fizetendő díj. A koncessziós konstrukcióban viszont nem tudják, melyek az indokolt, valós költségek.
Nem értik például, hogyha a papír anyagáramnál eddig relatíve jól teljesítettek országos szinten az uniós célértékekhez képest (nagyjából 70 százalékos visszagyűjtés és újrahasznosítás), akkor mi indokolja, hogy a 19 forintos termékdíj után júliustól több mint kilencszeres, 173 forint/kg-os EPR-díjat kell fizetniük.
A díjrendelet megjelenése után ismét kértek egyeztetést a jogalkotótól, de még nem kaptak visszajelzést.
Kerestük a Molt is, hogy reagáljanak a FÉSZ közleményére. Ígérték is a válaszadást, de aztán múlt pénteken mégis azt jelezték, ebben nem ők, hanem az EPR-díjrendeletet megalkotó Energiaügyi Minisztérium az illetékes. A tárca válaszában nem reagált külön-külön a FÉSZ állításaira, felvetéseire, ahogy arra a kérdésünkre sem, mennyi bevétel származott eddig a termékdíjból, ehhez képest mennyit várnak az EPR-ből, valamint elképzelhető-e a finomítás a gyártók bevonásával. Érdemi válaszok helyett csupán annyit írtak, hogy
Brüsszel előírására kell bevezetni a hulladékgazdálkodásban a környezetszennyező termékek gyártóira háruló felelősség díjat. A szennyező anyagokat használó cégek többet fognak fizetni a hulladék elszállításáért, kezeléséért, megsemmisítéséért és újrafelhasználásáért.
