Böröndi Gábor, a Honvéd Vezérkar frissen kinevezett parancsnokának beszéde több,egymástól független forrástól is eljutott a Szabad Európához, a leirat az egyik forrás szerint „a szöveg megfogalmazásaiból ítélve ez egy katonai vezetői értekezleten íródott jegyzet, amit az egyik dandár parancsnoka megküldetett alárendelt parancsnokainak”.
A leiratban szerepel több olyan szófordulat is, amiket Böröndi a kinevezése óta nyilvános beszédekben is rendre használt, mint hogy „rengeteg fájdalommal járnak majd, de ez a sikerhez vezető út”, vagy hogy ha a lakosság esetleg a házak fölött elrepülő harci gépek zajára panaszkodik, azt kell mondani, hogy „ez a szabadság hangja”.
A vezérkari főnök a beszéd elején a leirat szerint arról beszél, hogy
a katonalét a család kárára megy, ahogy az az ő esetében is számtalanszor előfordult,
egyébként őt is a brüsszeli NATO-központból hívták haza a feladatra, míg a családja kint maradt.
A leirat szerint Böröndi rendkívül kritikus a honvédség jelenlegi működésével kapcsolatban, és az orosz-ukrán háború megmutatta, a logisztika mennyire fontos egy modern hadseregnél, ehhez képest ebben „az oroszok gyengék, de mi is azok vagyunk”, a Magyar Honvédség logisztikai tevékenységét pedig úgy jellemzi, hogy „papírtologatás van”, így e téren „drasztikus változás lesz”.
Problémaként nevezte meg a honvédség személyzeti politikáját is, és „világos előmenetelt akar, amiben mindenki tudja, meddig jut majd a karrietjében”. „A katonák azért szerelnek le, mert nem tudják, hogy holnap mi történik majd velük” közölte.
Böröndi egy, a lakosság számára sokkal jobban látható honvédséget akar, emiatt több azonnali vagy a közeljövőben életbe lépő intézkedést is bejelentett, mostantól például magyar katonai konvoj csak légvédelmi kísérettel közlekedhet majd, a katonáknak pedig a laktanyákban május 8-tól egy hónapig munkaidőben kötelező fegyvert viselniük,
konkrétan gépkarabélyt egy tárral, akinek nincs, nyilván pisztolyt.
A légierő katonáinak külön előírta, hogy a fegyvert nemcsak maguknál kell tartaniuk, de a szétszedését és összeszerelését folyamatosan gyakorolni kell, „versenyszinten, természetesen szintidőre”.
A parancsnokoknak külön oda kell figyelniük a ruházatra, csak a szabályos felvarrók lehetnek az egyenruhákon. Még a katonai ünnepségek is szóba kerültek, Böröndi Gábor szerint „az ünnepeket akkor kell megtartani, ha annak valódi értelme van. Egy március 15-i ünnepségnek szerinte nem a 12 pontról kell szólnia, hanem arról, hogy szervezték meg annak idején a csapatokat, hogyan vívták meg a csatákat.”
